Zalai Múzeum 9. 100 éves a Keszthelyi Balatoni Múzeum (Zalaegerszeg, 1999)

P. Barna Judit: A dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájának leletei Balatonmagyaród–Kápolnapusztáról

A dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájának leletei Balatonmagyaród- Kápolnapusztáról 17 nek pontos párhuzamait találjuk meg olyan lelőhelyeken is, melyek vagy korábbi, a klasszikus fázist megelőző időszakot képviselnek, vagy már egy következő hori­zontba, azaz a Keszthelyi-csoport késői periódusába tartoznak, pl.: Kustánszeg-Lisztessarok, Kisunyom (KALICZ 1991.27.) és Pári-Altacker 19 (TORMA 1971a.29.). A Kis-Balaton környékéről a Keszthelyi­csoportnak további olyan lelőhelyei ismertek, melyek anyagában zselízi leletek is megjelennek, pl.: Keszt­hely-Fenékpuszta. Keszthely-Zsidi út. Sármellék-Fené­ki utca. Zalavár-Balatonhídvég (M.VIRÁG 1989.18; 1996. L6.). 20 Ezt a fiatalabb vagy késői fázist az jellem­zi, hogy a Keszthelyi-csoport leletei nem tisztán, hanem a kottafejes díszítéssel, ill. a Zselízi-, Sopot- és Malo Korenovo típusokkal együtt fordulnak elő (KALICZ 1991.26.). A keszthelyi típusú leletek körét regionálisan és idő­rendileg meghatározott csoportnak tarthatjuk. A Keszt­helyi-csoport a DVK klasszikus és késői fázisának elne­vezése a Dunántúl bizonyos területein (KALICZ 1991.5.). A Keszthelyi-csoport mint időrendi fogalom nagyon tág: a kutatás eddigi álláspontja szerint a Keszt­helyi-csoport kezdete Vinca A második fele. vége (KALICZ 1991.28.). a csoport életének vége pedig a Vinca A3 időszak végére tehető (KALICZ 1988. 222­223.). Ezen időtartamon belül valamikor a klasszikus fázis idején jelentkeznek a kottafejes kerámia csírái (KALICZ 1991.26.). A kottafejes időszak kezdete a Vinca A-Bl váltással párhuzamos (REZI-KATÓ 1993.23.). így tehát a Vinca A-Bl váltás idejére esik a Keszthelyi-csoport klasszikus fázisa, s ezt tarthatjuk a Balatonmagyaród-kápolnapusztai lelőhely DVK leletei­nek relatív időrendjének is. Újabb felfogás szerint a Keszthelyi-csoport relatív kronológiai helyzete fiatalabb, a Vinca A3 végén a legkorábbi kottafejes kerámia hori­zontjának kezdete nem a Keszthelyi-csoporttal volt egyidejű, hanem a DVK még létező legidősebb fázisával (H. SIMON 1995-96.131.). Összegzés A DVK lelőhelyei a kultúra legidősebb fázisától kezdve viszonylag nagy számban ismertek a Balaton és Kis-Balaton vidékéről, Balatonmagyaród-Kápolnapusz­ta közvetlen földrajzi közelségéből is. A Kis-Balaton vi­dékének leletanyaga a Keszthelyi-csoport körébe tarto­zik, melyre a hagyományokhoz erősebben kötődő széles, mély bevésésekkel díszített kerámia jellemző (KALICZ 1988. 197-198.). Balatonmagyaród ennek az elterjedési területnek központjában fekszik, olyan helyen, ahol a Keszthelyi-csoport leletanyaga tisztán, a szomszédos te­rületek hatásától mentes formában jelentkezik. A Keszt­helyi-csoport kezdeti fázisából a szorosan értelmezett a kis-balatoni mikrorégióban egyetlen lelőhely sem is­mert, a legközelebbi lelőhely Becsehely II. A klasszikus fázis idején ugyanez a helyzet: Becsehely I. és Keszt­hely-Dobogó a két legközelebbi lelőhely. így az itt kö­zölt Balatonmagyaród-kápolnapusztai anyag ez idáig egyetlenként képviseli itt a klasszikus fázist. Ezzel szemben a Keszthelyi-csoport késői szakaszának idején megszaporodnak a telepek: Keszthely-Fenékpuszta, Keszthely-Zsidi út. Sármellék-Fenéki utca, Zalavár­Balatonhídvég (M. VIRÁG 1989.18; 1996. 16.). A lelőhely bolygatott volta, s a leletanyag szórvány jellege ellenére úgy véljük, hogy bár nem zárt objektu­mok szolgáltatták a leletanyagot, érdemes közzé tenni, hiszen biztosan egy adott lelőhelyet reprezentál és olyan egységes leletanyag, mely a DVK Keszthelyi-csoportjá­nak szinte minden jellegzetes tipológiai ismérvével ren­delkezik. Jegyzetek: A lelőhely E3alatonmagyaród és Zalakomár települések közös határvonalában fekszik, így fordulhat elő, hogy esetenként Zalakomár határrészeként említik, pl.: Évez­redek üzenetek a láp világából с kötet 129. lelőhelye. MAGYARORSZÁG KISTÁJAINAK KATASZTERE П. Bp. 1990.484. Ltsz.: 96.6.56. A Keszthelyi-csoport lelőhelyeihez: KALICZ 1991. 5­37; M.VIRÁG 1996. 16-17, 28-31; GLÀSER 1993. ­R. Glaser még nem használja a Keszthelyi-csoport elne­vezést, az idősebb DVK délnyugat-dunántúli típusának nevezi a csoport leleteit s ltsz.: 65.131.2, 65.133.5, 65.133.6, 65.233.24, 65.133.30,65.133.35,65.133.37. 0 Nem azonos az un. rozettás bütyökkel, itt ugyanis nem rozettaszerüen elhelyezkedő gödröcskék tagolják a télü­letet, hanem szabálytalan dudorok. 7 Bény 8 Ógyalla Közületien lelet. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest. 10 E két motívum nagyon közel áll egymáshoz, tulajdon­képpen egyazon minta két variációjáról van szó. Az elté­rés annyiban áll, hogy a szarufa motívum egy vagy több, egymás alá helyezett fordított V-alakú bekarcolásból áll.

Next

/
Thumbnails
Contents