Zalai Múzeum 9. 100 éves a Keszthelyi Balatoni Múzeum (Zalaegerszeg, 1999)

P. Barna Judit: A dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájának leletei Balatonmagyaród–Kápolnapusztáról

A dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájának leletei Balatonmagyaród-Kápolnapusztáról 15 mindennapi élet használati tárgyainál lassabban veszik át az új stílusjegyeket. Kronológia A leletanyag a Keszthelyi-csoport jellegzetességeit mutatja, a csoporton belüli pontosabb kronológiai helyzetet főként közvetett úton lehet meghatározni. A Keszthelyi-csoportra jellemző, hogy tipológiája a kezdetétől egészen a végéig szinte változatlan (KALICZ 1991.27.), ezért nem is annyira a tipológia, mint inkább az egyes tipológiai jegyek egymáshoz viszonyított aránya lehet a közelebbi datálás alapja. A/, anyag elemzése azt mutatja, hogy a finom kerámia formái egyértelműen már a legidősebb fázist követő fiatalabb fejlődési szakaszra utalnak. E téren a legárulkodóbb tény, hogy a bikónikus forma egyetlen esetben sem fordul elő, ezzel szemben nyilvánvaló a gömbtestű edények túlsúlya. Míg a legrégibb VK anyagokban a gömbtestű edények a t

durva kerámia vezérformáját alkotják, a finom kerámiában csak később, a kottafejes és zselízi időszakban válnak a leggyakoribb formává (KALICZ 1978-79.21.). A szlovákiai leletanyagban először a Milanovce-fázisban jelenik meg a bomba formájú edény a vékony falú kerámiában a kettős kónikus forma helyett, az alakuló fiatalabb VK egyik jellemzőjeként (PAVÚK 1980.47.). Szintén a leletanyag fiatalabb karakterét jelzi, hogy a csonkakúp alakú tálak megjelennek ugyan, de az anyag egészét tekintve csak kisebb arányban, míg az idősebb fázisra a kultúra egész elterjedési területén jellemző a fordított csonkakúp alakú tál uralkodó szerepe (PAVÚK 1980.20-21; KALICZ 1979-80.20-21.). Ezt a datálást erősíti továbbá az is. hogy bár a Balatonmagyaródon előforduló tálak legtöbbje széles és alacsony, néhány kis méretű kónikus edény azonban a karcsú változatot képviseli, mely típus viszont már a fiatalabb VK-ban jellemző (REZI KATÓ 1993.19.). A magasabb, karcsúbb táltípus a szlovákiai anyagban az idősebb VK késői szakaszában tűnik fel és a fiatalabb VK kezdeti szakaszában előforduló számos hordó alakú edény előfutára (PAVÚK 1980.21, 47.). A DVK legidősebb fázisának jellemzőit nem lehet felfedezni a finom kerámia edényein. Talán egyetlen ilyen korai jegy ebben a kategóriában a kerámia soványításában esetenként megfigyelhető finom szerves anyag felhasználása (M. VIRÁG 1992.21.). A durva kerámiában megjelenő fonnák szintén a vonaldíszes kerámia fiatalabb fázisára utalnak: ebben a kategóriában sincs bikónikus forma, a gömbtestű forma dominanciája mellett csupán kisebb részben fordulnak elő csonkakúp alakú tálak. A gömbtestű edények pereme általában egyszerűen lekerekített, a ritkán, egy-két esetben előforduló elvékonyított perem még az idősebb fázis hagyománya (KALICZ 1991.23, Abb. 15/6, 12-13). Az egyéb formák nem datálóak, hiszen a palackok és puttonyedények már a DVK legidősebb fázisában is megjelennek (KALICZ 1978-79. 8.t./L uő. 1983. Abb. 4/8; Abb. 9/10; TICHY 1960. Abb. 21/5, 6.), a fonna előzményei pedig a korai neolitikumban, a Körös-Starcevo (Cris>kultúrákban találhatók meg (KALICZ 197879.21.). Az edények feneke sok esetben egyenes, az edény nagyságának megfelelő, ami az edényfalba a hangsúlyozás leghalványabb nyoma nélkül megy át. Ez még az idősebb VK kerámiájának jellegzetessége (PAVÚK 1980.31.). Fiatalabb jegy. hogy megjelennek az olyan hangsúlyozott fenekek is, melyek éles szöget zárnak be az edényfallal. A finom kerámia díszítésében a széles vonalú barázdák még a legidősebb fázis hagyományának felelnek meg, a kultúra fejlődése során a barázdák leszűkültek és vékony vonalakká alakultak át, így a vékonyabb vonaldíszítés feltűnése már a fiatalabb DVK felé mutató elem (PAVÚK 1980.23-24.). Vannak további, a fiatalabb fázisra utaló jegyek, mint pl.: az U-alakú díszítés, valamint a hullámvonal jelenléte. Az előbbi a korai VK késői fázisában jelenik meg, és a kottafejes, ill. zselízi időszakban válik általánossá (PAVÚK 1980.30; REZI KATÓ 1993.21, 4. kép/l.). A hullámvonal kronológiai helyzetét az utóbbi időben pontosították: megjelenése korábban nem volt teljesen tisztázott, felbukkanása Szlovákiában és Morvaországban az idősebb VK késői fázisára volt tehető, de Németországban talán még korábbra is (PAVÚK 1980.30.). Újabban az idősebb VK késői fázisának bizonyítékaként értékelik, mely inkább a bikónikus edények lekerekítettebb, gömbforma felé mutató változatain jelenik meg (M. VIRÁG 1992. 22. jegyzet). Cseh- és Németországban erősen bikónikus és gömbtestű edényeken is megtalálható (PAVÚK 1994. 139. Abb. 5./1-5.). Inkább a kultúra fiatalabb szakaszára tarthatjuk jellemzőnek azt az edényfenéken, ill. ahhoz közel elhelyezett egy vagy több vonalból álló ívelt motívumot, amely vékony falú kerámián Bínáról ismert ugyan (PAVÚK 1980. Abb. 10/7, 11; Abb. 24/14-16.), de az idősebb VK-ban atipikus díszítési fajta. Balatonmagyaródon három töredéken az egyvonalas variációra találunk példát (5. kép/3, 6, 8.). A Keszthelyicsoport fiatalabb fázisából, Kustánszegről több példája is ismert (KALICZ 1991. Abb.9./ll, 13. Abb.l2./17). Ennek a datálásnak némileg ellentmond néhány adat: a rqvid, vízszintes árkolás jelenléte, ami kimondottan a legidősebb fázisban tipikus (KALICZ 1993. T.20/12; PAVÚK 1980. Abb.6./3; Abb.7./10; Abb.23./L), valamint a perem alatt körbefutó vonaldísz hiánya, e motívum legkorábban ugyanis a legidősebb VK késői szakaszában (Milanovce-fázis) jelentkezik (PAVÚK 1980.47), s a fiatalabb VK idejében válik jellemző díszítéssé. A három párhuzamosból álló barázdaszerű vo-