Zalai Múzeum 9. 100 éves a Keszthelyi Balatoni Múzeum (Zalaegerszeg, 1999)

P. Barna Judit: A dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájának leletei Balatonmagyaród–Kápolnapusztáról

A dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájának leletei Balatonmagyaród-Kápolnapusztáról 13 fordul, hogy az edény felszínét szabálytalanul és sűrűn borítják (ltsz.: 65.131.34; REGÉNYE 1991. 6.1./6.). Ezzel szemben a csoport elterjedési területének határzónájában vannak olyan lelőhelyek, ahol a díszített durva kerámián belül ennek a díszítési elemnek az előfordulása magas, pl.: Győrszemere-Tóth-tag lelőhelyen 10%-os (REZI KATÓ 1993. 21.), s ugyanígy Mencshelyen is meglehetősen gyakori (REGÉNYE 1991. 4.Í./11, 6Л./56.). Kúpon összességében kevés a díszített durva kerámia, ezek közt azonban a csípett dísz. ill. a körömcsípés többször is előfordul (GLÁSER-REGENYE 1989. IV.t./4-8.). Az ujjbenyomkodásnak a balalonmagyaródi anyagban fellelhető mindkét alkalmazási módjára találunk analógiákat Keszthely-Dobogón (MRT.I. II.t./8; 65.133.35. és 65.132.4. ltsz.). Kúpon az edények egész felületét borítja ilyen díszítés (GLÁSER-REGENYE 1989. IV.t./l, 8.). Kustánszegen - ujjbenyomkodással kialakított plasztikus szegély formájában - ritkán jelentkezik ez a díszítési mód (KALICZ 1991. Abb.6/11: Abb. 16/8.). Mencshelyen az edény oldalán sorban elhelyezett (REGÉNYE 1991.VLL/7.), ill. a perem alatt körbefutó ujjbenyomkodásra is találunk példát (REGÉNYE 1991. 4Л./10.). A benyomott körökből álló díszítésre a legidősebb VK leletek közt ismerünk párhuzamokat Bína

7 (PAVÚK 1980. Abb.29/5.) és Hurbanovo

8 (uo. Abb. 35/9. Abb. 38/10.) lelőhelyekről, de később, zselízi környezetben is előfordul, pl.: Győr-Pápai vám lelőhelyen (MITHAY 1966. 8.t./12), így a Keszthelyicsoportban való megjelenése nem váratlan, még ha irodalmi példa korábbról nem is említhető. A korai VKban ez az egyetlen olyan díszítőelem, melyet Impressotechnikával készítettek. A technika koraneolit előzményekre nyúlik vissza (PAVÚK 1980. 37.). Az ember alakú szobrocska meglehetősen ritka, de jellemző leletnek számit. A hasonló szobrok a VK egész elterjedési területen nagyjából egyformán elterjedtek (HÖCKMANN 1965.1.). A Keszthelyi-csoport területéről csak kevés és töredékes plasztikus emberábrázolás ismert. Kisunyomból származik egy torzó, melynek díszítése még az idősebb fázis hagyományait tükrözi (KÁROLYI 1984. 434. számozás nélküli tábla, jobbra lent). Maga a kisunyomi lelőhely Kalicz N. szerint az ott megjelenő zselízi leletek alapján a Keszthelyicsoport fiatalabb fázisába tehető (KALICZ 1991.26.). Szakályról ismert egy meglehetősen stilizált idol (KALICZ 1991.23.: Makkay et. al. 1996.118.). Az említett két töredékhez csatlakozik tehát a balatonmagyaródi szobrocska. így összesen három ídolvagy szobortöredék tartható biztosan a Keszthelyicsoport leletének. A csoport elterjedési területéhez, de még a DVK legidősebb fázisához köthető további két plasztikai ábrázolás: az egyik egy valószínűleg ülő férfit ábrázoló, hengeres testű torzó Zalavárról (HÖCKMANN 1972.188: GLÀSER 1993.406.).

9 A másik példány Szóládról (Somogy megye) származik. A szintén ülő alak torzója ez esetben nőt ábrázol, melynek feje és lábai is hiányoznak (KALICZ 1995. Abb. 3/5.). A töredék díszített, hátán a nyakszirt felé mutató fordított Valakú, mély bekarcolások vannak (ún. szarufa motívum). A szobrocska közelebbi vizsgálatához több kiindulási pont kínálkozik: 1. A kottafejes fázisból származó szakályi figura több részletben - a hátrahajló fej, a szemeket ill. a hajpántot megjelenítő bekarcolások - hasonlít a balatonmagyaródira. más részletekben azonban eltér attól: a homlokát egy függőleges vonal osztja ketté, orrát kis dudor jelzi. Törzse lapos és díszítetlen, nemcsak lábait, karjait sem ábrázolták. (MAKKAY et. al. 1996. 118: Fig. 74). A kisunyomi torzó jóval töredékesebb, mint a balatonmagyaródi, így az összehasonlítás lehetőségei lényegesen leszűkülnek. Teste hasonlóan hengeres, mint a balatonmagyaródi és zalavári példányoké. Hiányosságai ellenére nem csak azért fontos számunkra ez a töredék, mert a keszthelyi-csoport leleteként mind földrajzilag, mind pedig kronológiailag a legközelebbi rokon lelet, hanem díszítésénél fogva is. A kisunyomi töredék mellkasán két motívum rajzolódik ki a karcolt vonalakból: az első motívum két egymást keresztező pántszerű bekarcolásból áll, melyeket Károlyi M. keresztkötésnek tart, ami a mezopotámiai, anatóliai istenábrázolások jellegzetes viselete (KÁROLYI 1984.435.). Ehhez hasonló a balatonmagyaródi szobrocskán nincsen. A másik, a szarufa motívum viszont nagyfokú hasonlóságot mutat a balatonmagyaródi szobor hátán megjelenő fenyőág motívummal. A szarufa és a fenyőág motívum is gyakori VK idolokon.

10 Fenyőág motívum jelenik meg a következő lelőhelyekről származó idolokon: HortobágyZámpuszta" (CSALOG 1955. Taf. 6/11.), Gaukönigshofen (Wamser 1980.26.): Boskovstejn (HÖCKMANN 1965. Abb. 1/1.). valamint a kottafejes időszakot képviselő Sukoró-Tóra dűlő (MAKKAY 1975. 3-4. kép). Szarufa motívumot a korai VK-ban a Szólád (KALICZ 1995. Abb. 3/5.), Bicske-Galagonyás (MAKKAY 1972. Taf. 13, 1975. a borító képei: 5. kép), Cifer-Pác (PAVÚK 1994. Abb.4./8a-b-c), Reikersdorf (HÖCKMANN 1965. Abb. 5/1; MAURER 1981.59; Abb. 2/1.). Wetzleinsdorf (MAURER 1981.60; Abb. 3/3.). és Tírpesti (HÖCKMANN 1972.189.) lelőhelyű idolokon találunk. A motívum szerepel a középső ill. késő VK idejére keltezhető Pulkau lelőhely egyik idolján is (MAURER 1981.59; Abb. 3/1.). Höckmann korábban a VK-ban fellépő Vinca-jelenségek közé sorolta a fenyőág motívumot (HÖCKMANN 1965.5-6.), későbbi véleménye szerint inkább autochton VK-elemnek tartja. A bicskei szobrok kora is ezt az eredeztetést támasztja alá (HÖCKMANN 1972.189.). A VK idoljain megjelenő vonaldíszítéseket a kutatás többféle képpen értelmezi, az eltérő interpretációkból