Zalai Múzeum 9. 100 éves a Keszthelyi Balatoni Múzeum (Zalaegerszeg, 1999)

P. Barna Judit: A dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájának leletei Balatonmagyaród–Kápolnapusztáról

A dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájának leletei Balatonmagyaród-Kápolnapusztáról 11 csonyak, néhány kis méretű kónikus edény révén - melyek méretüknél fogva inkább csészéknek mondhatók azonban megjelenik a karcsú változat is (3. kép/12. 5. kép/3.). Nem csak lelőhelyünkön, hanem általában a Keszthelyi-csoport kerámiájában is kisebb számban képviselt típus a csőtalpas tálaké. Az 5. kép/9, töredékkel mind formáját, mind pedig díszítését tekintve szinte megegyező darab került elő Keszthely-Dobogón (MRT.I. I.t./ll; TYITOV 1980. Puc. 159/6.). Több hasonlóan díszített csőtalp ismert a legrégibb DVK-ból: Szakály (TORMA 1971b 13/7.), Boskovstejn (QUITTA 1960. Abb. 6. к), Cifer-Pác (PAVÚK 1994. Abb.4./7.), Rovno (PAVÚK 1994. Abb.2./5.). Mencshelyen több csőtalp töredék is előkerült, ezek többnyire szintén enyhén ívelt fordított csonkakúpos formájúak, de ott a cilindrikus forma is jelen van (REGÉNYE 1991. II.t/16-19; III.t./L). Az egyik példány díszítése hasonló a balatonmagyaródihoz, bár ez a töredék inkább magas csőtalp darabja lehetett (uo. II.t./18.). Egy nagyobb talpas edény töredékén (5. kép/10.) a tálrész alsó fele kissé homorúan ívelt. Csőtalpas edények Kustánszegen, PáriAltackerben és Kúpon is a ritkább formák közé tartoznak (KALICZ 1991. 19; TORMA 1971a 28. GLÀSERREGENYE 1989. II. kép/13-14.). A kerámián alkalmazott díszítések szintén megszokottak a Keszthelyi-csoporton belül. A csoport jellegzetes díszítési módját Kalicz N. részletesen elemezte a kustánszegi leletek kapcsán (KALICZ 1991.19-23.). A balatonmagyaródi leletek számos egyezés mellett néhány eltérést mutatnak ezekhez képest. A széles vonalú barázdák ill. a vékonyabb vonaldíszek nem csak a legtipikusabb díszítési elemek a leletegyüttesben, hanem különböző variációik révén a legváltozatosabbak is, ezenkívül kronológiailag is értékelhetők. A fő díszítő motívumok közül a különböző ívek a Keszthelyi-csoport minden lelőhelyén jellemzőek, spiraloid mintákra Kustánszeg-Lisztessarok (KALICZ 1991. Abb. 7/2. 13. 17. Abb. 12/8), Juta-Gagarin (KALICZ-MAKKAY 1975. XXII.t./l, 3, 6, 10-11.), Pári-Altacker (TORMA 1971a 7.Í./1, 4, 11), Mencshely-Berki-kút (REGÉNYE 1991. I.L/13-14.); egymásba illesztett, ill. összekapcsolódó félspirálokra Kustánszeg-Lisztessarok (KALICZ 1991. Abb. 7/2, 7, 11, 13, 17; Abb. 8/4; Abb. 12/3, 8, 11) Keszthely-Dobogó (MRT.I. I.t./10.), Kúp (GLÀSER-REGENYE 1989. I. kép/11.) és Kaposvár-Tüskevár (DRAVECZKY 1966. Taf.L/1.) leletegyütteseiben találunk példát. A patkó és szarvacska alakú dísz jelenléte Balatonmagyaródon nem bizonyítható, pedig ez más lelőhelyeken a yezérmotívumok közé tartozik: Kustánszeg-Lisztessarok anyagára kimondottan jellemző (KALICZ 1991. Abb. 6/3-4; Abb. 7/2, 5, 12, 16.), továbbá jelen van Becsehely I. (uő. 1977. 48. kép/l.), és Juta-Gagarin (KALICZMAKKAY 1975. XXII.t./16.) lelőhelyeken. Az ívelt vonalú motívumok - a Keszthelyi-csoport más lelőhelyeinek anyagai alapján pl.: Kustánszeg-Lisztessarok (KALICZ 1991. Abb.6/3-4; Becsehely (uő. 1977. 48. kép/L); Kaposvár-Tüskevár (DRAVECZKY 1966. Taf.L/1.); Pári-Altacker (TORMA 1971a 7.t./ll.), feltehetőleg az edény egész felületén körbefutó minták, a kápolnapusztai anyagban azonban csak részletek figyelhetők meg. A hullámvonal alkalmazására a csoporton belül Kustánszegről (KALICZ 1991. Abb. 12/10.), Veszprémből (MRT II. l.t/3.) és Mencshelyről (REGÉNYE 1991. Ill.t./l 5—16) találunk analógiákat. Az U-alakú díszítés megvan a Keszthelyi-csoportban is, pl.: Mencshely-Berki-kúton (REGÉNYE 1991. I.t/18, II.Í./13, 15.). Fenéktöredéken egyvonalas ívelt minta az idősebb VK-ban vékony falú kerámián csak Bínáról ismert (PAVÚK 1980. Abb. 10/7, 24/14.). Csak töredékeken található, így nem világos, hogy fő- vagy kiegészítő motívum-e (PAVÚK 1980.31.). Az egyik balatonmagyaródi példa (5. kép/3.) alapján elképzelhető, hogy egyedüli mintaként díszítette az edényt. Itt egy kis méretű csésze alsó felét szinte teljesen kitölti a motívum. Analógiák a Keszthelyi-csoport fiatalabb fázisából pl.: Kustánszegről ismertek (KALICZ 1991. Abb.9./ll, 13. Abb. 12717). Az egyenes minták közül a más lelőhelyeken - pl.: Kustánszeg-Lisztessarok (KALICZ 1991. Abb. 6/3; Abb. 7/1; 8/1, 11). Keszthely-Dobogó (MRT.I. I.t/5, 8, 9). Juta-Gagarin (KALICZ-MAKKAY 1975. XXII.t./l-2, 4). Pári-Altacker (TORMA 1971a 7.t./811). Mencshely-Berki-kút (REGÉNYE 1991. I. kép/14.) - oly gyakori perem alatt körbefutó vízszintes vonal egyáltalán nem fordul elő. A perem alatti cikcakk vonalú mintát megtaláljuk Keszthely-Dobogón is, két esetben a balatonmagyaródi példákkal megegyező módon, egy esetben viszont kottafejes díszítéssel kombináltan (MRT.I. I.t./2). A perem alatt egyenes vonalú, de ferdén karcolt vonal meglétére is találunk analógiát, pl. Mencshelyről (REGÉNYE 1991. I.t/5. II.t/8). A kampós minta meglétére Kustánszegen (KALICZ 1991. Abb. 6/3; Abb. 7/4, 8), Becsehelyen (KALICZ 1977. 48.Í./L), Keszthely-Dobogón (MRT.I. I.t/5, 8), Kúpon (GLÀSER-REGENYE 1989. I. kép/2, 9.). Görgetegen (DRAVECZKY 1966. Taf. 772.) és PáriAltackerben (TORMA 1971a 7.t/10-11) találunk példákat. R. Gláser megállapítása szerint a kampós motívum, mint fő- ill. másodlagos minta elterjedése - a feketés szürke, homokkal soványított finom kerámiával együtt - csak a DNy-Dunántúlon jellemző, előfordulási centruma Becsehely és Kustánszeg térsége. Keszthely és Kaposvár környékén már kevesebb példa található, ebben a térségben talán az elterjedési terület határa sejthető (GLÂSER 1993. 259-260.). A meandroid minta gyakori a rokon leletegyüttesekben: Kustánszegen (KALICZ 1991. Abb.), Keszthely-Dobogón (MRT.I. I.Í./12). Mencshely-Berki-kúton (REGÉNYE 1991. I.t/12, II.t./6-10) és Kúpon (GLÀSER-REGENYE