Zalai Múzeum 9. 100 éves a Keszthelyi Balatoni Múzeum (Zalaegerszeg, 1999)

P. Barna Judit: A dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájának leletei Balatonmagyaród–Kápolnapusztáról

LU P. Barna Judit falú oldaltöredéken, melyen ujjbenyomással tagolt vízszintes állású, ovális fogóbütyök van, valószínűleg szalmavéggel bebökdösött körökből állós sor fut a bütyök fölött, azzal párhuzamosan. A bütyök alatt még egy szalmavéggel benyomott kör - nyílván egy párhuzamosan futó sor részeként - látszik a töredéken (ltsz.:96.5.18.). A legkiemelkedőbb lelet egy kis méretű, ember alakú szobrocska töredéke (1. kép/la-lb-lc).

3 Nem önálló plasztika, analógiák alapján feltehető, hogy eredetileg egy edény peremét díszíthette A szobrocska szürkés barnás színű, anyaga homokkal és apró kavicsszemcsékkel soványított égetett agyag. M= 5, 1 cm, Sz= 2, 4 cm. A szobor durva, elnagyolt kidolgozású. Törzse nagyjából hengeres, ovális átmetszetű. Az arc lapos, nem ugrik ki a törzs síkjából. A homlok két oldalra erőteljesen kiszélesedik, a fejtető szintén lapos és hátrafele megnyúlik. A fej hátsó része, a tarkó helye letört. A szemeket és a szájat bemélyített vonalak jelzik. Az orrot nem ábrázolták. A fej mindkét oldalán, nagyjából a szemekkel egy magasságban egy-egy félkör alakú bemélyített vonal jelzi a füleket. A karokat két oldalra álló kis csonk helyettesíti, a lábak nem különülnek el. A VK idolok nagy részére jellemző vonás, hogy a lábakat nem egyenként ábrázolták, hanem egy hengerszerű alsórészben összetömörítve (HÖCKMANN 1972. 188.). A balatonmagyaródi idol sajátos vonása, hogy a hengerszerű törzs alsó részén, körülbelül a térdek magasságában két rövid és sekély vízszintes bekarcolás látható, melyek nyilvánvalóan a térdeket jelezték. Sem női. sem férfi nemi jegyek nem különböztethetőek meg. A mellkason V-alakú bekarcolás látszik. A hátoldalon középen szintén egy mély bekarcolás fut végig, melyből két oldalt három-három ferdén lefelé futó rövidebb vonal ágazik ki. A bekarcolt vonalak rendszere az ún. fenyőág motívumot rajzolja ki. A törzs legalsó része letört, a törésfelület ferde, valószínűleg utólagosan lecsiszolták. Makkay J. hasonló agyagszobrocskákról megállapította, hogy nem önálló plasztikák voltak, hanem letörtek valahonnan, valószínűleg egy edény válláról. A balatonmagyaródi sem önálló plasztika, hanem applikált ábrázolás lehetett, feltehetőleg szintén edény pereméről tört le. Eredeti helyzetében oldalnézetből hátrafelé dőlt. így arca kissé felfelé tekintett. Bizonyos esetekben - pl. az Aba-ángyihegyi fejtöredéknél - feltételezhető, hogy miután letörtek az edényről, idolként használták tovább ezeket a tárgyakat (MAKKAY 1969.264; uő. 1975.). Ez a feltevés elképzelhető a balatonmagyaródi szobrocskával kapcsolatban is. A kerámia párhuzamai A leletegyüttes a DVK Keszthelyi-csoportjának jellegzetes jegyeit mutatja. A DVK-nak ezt a csoportját Kalicz N. elsősorban tipológiai alapon különítette el (KALICZ 1991.26.). A szakirodalomból nem sok analógiát lehet felsorakoztatni, hiszen annak ellenére, hogy a Keszthelyi-csoportnak számos lelőhelyét ismerjük,

4 sőt, a DVK ismert lelőhelyeinek mintegy a felét ezek teszik ki, kevés a közölt leletegyüttes. Az ismertetett leletegyüttesben képviselt edényformák kivétel nélkül a Keszthelyi-csoport megszokott formái. Ezek tehát a finom kerámiánál mindenekelőtt a gömbtestű edények és variációk: ennek a legáltalánosabb edényformának számos párhuzama említhető a Keszthelyi-csoportból, például Becsehely I (KALICZ 1977.120.), Kustánszeg-Lisztessarok (KALICZ 1991. Abb.6/3; Abb. 7/2, 4, 8, 11-12, 14, 17; Abb. 8./3-8, 10; Abb.9/1-2, 10. 12; Abb. 11/1-8). Keszthely-Dobogó (MRT.I. 1. kép/9-10; 2. kép/l), Juta-Gagarin (KALICZ-MAKKAY 1975. XXII. kép/3-5.), PáriAltacker (TORMA 1971a 7. kép/l, 5.), MencshelyBerki-kút (REGÉNYE 1991. 34, I. kép/1-20) lelőhelyekről. Behúzott peremű, gömbszelet alakú edények vannak Kustánszeg-Lisztessarok (KALICZ 1991. Abb. 7/5, 10; Abb. 8/13, 15; Abb. 10/3, 6; Abb. 12/2-4, 6), Keszthely-Dobogó (MRT.I. I. kép/

12.). Juta-Gagarin (KALICZ-MAKKAY 1975. XXII. kép/17), PáriAltacker (TORMA 1971a 7. kép/2. 10) leletegyütteseiben is. Az egészen meredek, függőleges falú edények párhuzamaként említhető példák Keszthely-Dobogó (MRT.I. 1. kép/5. 8, 12; 2. kép/4). KustánszegLisztessarok (KALICZ 1991. Abb. 7/6; Abb. 8/11, 13, 17; Abb. 10/2.) Juta-Gagarin (KALICZ-MAKKAY 1975. XXII. kép/l), Pári-Altacker (TORMA 1971a 7. kép/9.) lelőhelyekről ismertek. A félgömb alakú edények analógiáit szintén több leletegyüttesben megtaláljuk: Keszthely-Dobogó (MRT.I.I.t./l), Becsehely I. (KALICZ 1977. 48.t./L). Mencshely-Berki-kút (REGÉNYE 1991. 34, I. kép/2.). Kívülről elvékonyított peremre más lelőhelyen is akad példa (MencshelyBerki-kút, REGÉNYE 1991. I.t./4.). Bomba alakú edények enyhén kihajló, ívelt peremmel máshol, pl.: Mencshelyen is csupán kisebb számban fordulnak elő (REGÉNYE 1991. II.t/11-15.). A mély tálak analógiáit Kustánszeg-Lisztessarok (KALICZ 1991. Abb. 7/1. 3, 7; Abb. 8/2; Abb. 9/3-4, 8-9;). Mencshely-Berki-kút (REGÉNYE 1991. 34, II.t./l-7), Kúp (GLÀSERREGENYE 1989. I.t/12-13.), Juta-Gagarin (KALICZMAKKAY 1975. XXII.Í./2, 6.) és Pári-Altacker (TORMA 1971a 7.t./8.) lelőhelyekről ismerjük. A csonkakúpos edények a Keszthelyi-csoport más lelőhelyein is általánosak: Kustánszeg-Lisztessarok (KALICZ 1991. Abb. 6/4; Abb. 9/7; Abb. 10/5, 7; Abb. 12/1, 5, 9), Keszthely-Dobogó (MRT.I.I. kép/13), MencshelyBerki-kút (REGÉNYE 1991. 34, II. kép/8-10.). А csonkakúp alakú tálak a csoportjukon belüli leggyakoribb, általános formát képviselik, azaz szélesek és ala-