Zalai Múzeum 8. (Zalaegerszeg, 1997)

Közlemények - Frankovics György: Női vámpirisztikus (gyermekágyas- és nyomó) démonok a horvátok és szerbek néphitében – a mora/mura/nora és más lények

198 Frankovics György mitikus női (Drud, Drude) és férfi (Alp) lényeivel való összevetés révén kimutatható válna a csak női gyermek­ágyas és az együttes női-férfi gyermekágyas incubusok közötti interetnikus kapcsolatok megléte és területi el­terjedtségük határai. Babice, milosnice - bábaboszorkány A gyermekágyas-démonok a keleti szerbeknél a babicék (bábasszony) és a milosnicék (kegyelmesek) csak elnevezésükben mutatnak közeli rokonságot ha­zánk kisebb területén - Kelet-Magyarországon, Hajdú­Bihar megyében - és néhány szomszédos megyében (Békés és Szolnok) élők hitvilágában jelentkező bába­boszorkánnyal, ezért tartjuk fontosnak az anyag össze­vetését, azonban funkciójukat tekintve más, eltérő lé­nyekről esik szó. A szerbeknél a babica különösen veszélyes a gyer­mekágyas anyára és az újszülöttre - leginkább az első hét nap során, illetve negyven napon keresztül, míg a gyermeket meg nem keresztelik, azaz a morahoz állnak közel, vele azonosak. Vranj környékén a babicéket lányokként, Kelet­Szerbiában öreg és csúnya asszonyokként képzelték el. Szerbia szerte e démont babice, nocnice, illetve vestice (boszorkány) elnevezéssel jelölik, vagy eufimisztikusan csak one, azaz „ők" a nevük, ami tabunév. 51 Hasonlóak hozzájuk a lengyel nocnicék, akikről egy 15. századi tiltó-feljegyzés emlékezik meg, ugyanis na­gyon veszélyesek az újszülöttekre. A nocnicékről a 13. századi Rudolf-testvér a Mágia katalógusában tesz em­lítést, valamint a 15. századi huszita iratok tartalmazzák a nocnicék ellem védekezést a ráolvasó szövegek mon­dásával. Az emberre, élete során végig veszélyt jelentenek a milosnicék, akiket eufemisztikusan tetkáknak (nagynénik) neveznek. Számuk nem meghatározott, ha­nem a betegséghez igazodik: himlő, struma és mások­hoz. Állítólag mindegyikük képes betegséget okozni, s a járványokat közösen idézik elő. Kelet-Szerbia vidékein, ha megjelent a járvány, vagy ha várható volt, a keresztutakon a falu bejáratai előtt hatalmas tüzet raktak, ezáltal kívánták megakadályozni a betegségek a faluba történő bemenetelét, illetve így kí­vánták onnan elűzni, Meghatározott helyeken élelmet és italt osztottak szét, amit a betegségek okozóinak szán­tak. Azt az idősebb asszonyok gyűjtötték össze és osz­tották szét. Az arra utazó is kapott belőle, valamint a résztvevők is. Semmit sem vittek haza, hanem otthagy­ták. Ez alkalommal hasonlóan más falusi rendezvé­nyekhez táncoltak és énekeltek. Ilyen lakomákat ismer­tek a Derdap (Vaskapu) romániai részén fekvő szerb falvakban. Ljupkoviban a rítus tejke {tetke, nagynénik) névvel ismert. 52 A svinjicai vlachoknál a templomkert­ben került sor a rítus megtartására, a Duna mellett és a falu bejáratánál Majka Kalja néven. Ami megmaradt az ételből és az italból, azt a Dunába dobták. Három hétre rá a falusiak a betegségdémonoknak „kiadják az útju­kat". A pobratimstvo olyan megnyilvánulásával állunk szemben, amikor a természetfelettiekhez fűződő barát­ságuk, jóindulatuk elnyerése céljából áldozatot hoznak a faluközösségben élők: az „adok, hogy kapjakV analógi­ára építkezve. Srebrica KNEZEVIC kimutatta, hogy a rítus megha­tározott intervallumokban rendszeresen megismétlődött. Keddi és szombati napon kiválasztott asszonyok gon­doskodtak a sikeres szervezésről és a rítus lebonyolításá­ról. Slobodan ZECEVIC közli, hogy e mitikus lényekről nem áll rendelkezésére kellő összehasonlító anyag. A bolgár MARINOV e láthatatlan démonokról is csak szűk szavúan tudósított, megemlítve a nekik szánt ün­nepeket és áldozatokat. 53 A magyar néphit területileg is behatárolt bábabo­szorkánya, 54 aki lóvá, macskává átalakulva megnyomja az alvó embert, ám alakját tekintve: emberboszorkány­ként, s természetfeletti lényként is más, behatároltabb, inkább a boszorkány általános jegyeit viseli magán, mintsem az ismertetett szerb babicék-milosnicék-tetkék vonásait. Az anyag ismertetését azért tartottam fontosnak, hogy akár csak utalásszerűén szóljak a gyermekágyas­démonok kelet-balkáni párhuzamairól. A gyermekágyas-démonok más szláv (lengyel és cseh) analógiák alapján kettős funkcióval rendelkeznek: elsősorban az újszülöttre és a gyermekágyas anyára rendkívül veszélyesek, valamint betegségdémonok. Jó­indulatukat étel- és italáldozatok bemutatásával kíván­ják elnyerni. Alakjuk csak halványan körvonalazható, eltűnő fél­ben lévő mitikus lények.

Next

/
Thumbnails
Contents