Zalai Múzeum 8. (Zalaegerszeg, 1997)
Közlemények - Frankovics György: Női vámpirisztikus (gyermekágyas- és nyomó) démonok a horvátok és szerbek néphitében – a mora/mura/nora és más lények
198 Frankovics György mitikus női (Drud, Drude) és férfi (Alp) lényeivel való összevetés révén kimutatható válna a csak női gyermekágyas és az együttes női-férfi gyermekágyas incubusok közötti interetnikus kapcsolatok megléte és területi elterjedtségük határai. Babice, milosnice - bábaboszorkány A gyermekágyas-démonok a keleti szerbeknél a babicék (bábasszony) és a milosnicék (kegyelmesek) csak elnevezésükben mutatnak közeli rokonságot hazánk kisebb területén - Kelet-Magyarországon, HajdúBihar megyében - és néhány szomszédos megyében (Békés és Szolnok) élők hitvilágában jelentkező bábaboszorkánnyal, ezért tartjuk fontosnak az anyag összevetését, azonban funkciójukat tekintve más, eltérő lényekről esik szó. A szerbeknél a babica különösen veszélyes a gyermekágyas anyára és az újszülöttre - leginkább az első hét nap során, illetve negyven napon keresztül, míg a gyermeket meg nem keresztelik, azaz a morahoz állnak közel, vele azonosak. Vranj környékén a babicéket lányokként, KeletSzerbiában öreg és csúnya asszonyokként képzelték el. Szerbia szerte e démont babice, nocnice, illetve vestice (boszorkány) elnevezéssel jelölik, vagy eufimisztikusan csak one, azaz „ők" a nevük, ami tabunév. 51 Hasonlóak hozzájuk a lengyel nocnicék, akikről egy 15. századi tiltó-feljegyzés emlékezik meg, ugyanis nagyon veszélyesek az újszülöttekre. A nocnicékről a 13. századi Rudolf-testvér a Mágia katalógusában tesz említést, valamint a 15. századi huszita iratok tartalmazzák a nocnicék ellem védekezést a ráolvasó szövegek mondásával. Az emberre, élete során végig veszélyt jelentenek a milosnicék, akiket eufemisztikusan tetkáknak (nagynénik) neveznek. Számuk nem meghatározott, hanem a betegséghez igazodik: himlő, struma és másokhoz. Állítólag mindegyikük képes betegséget okozni, s a járványokat közösen idézik elő. Kelet-Szerbia vidékein, ha megjelent a járvány, vagy ha várható volt, a keresztutakon a falu bejáratai előtt hatalmas tüzet raktak, ezáltal kívánták megakadályozni a betegségek a faluba történő bemenetelét, illetve így kívánták onnan elűzni, Meghatározott helyeken élelmet és italt osztottak szét, amit a betegségek okozóinak szántak. Azt az idősebb asszonyok gyűjtötték össze és osztották szét. Az arra utazó is kapott belőle, valamint a résztvevők is. Semmit sem vittek haza, hanem otthagyták. Ez alkalommal hasonlóan más falusi rendezvényekhez táncoltak és énekeltek. Ilyen lakomákat ismertek a Derdap (Vaskapu) romániai részén fekvő szerb falvakban. Ljupkoviban a rítus tejke {tetke, nagynénik) névvel ismert. 52 A svinjicai vlachoknál a templomkertben került sor a rítus megtartására, a Duna mellett és a falu bejáratánál Majka Kalja néven. Ami megmaradt az ételből és az italból, azt a Dunába dobták. Három hétre rá a falusiak a betegségdémonoknak „kiadják az útjukat". A pobratimstvo olyan megnyilvánulásával állunk szemben, amikor a természetfelettiekhez fűződő barátságuk, jóindulatuk elnyerése céljából áldozatot hoznak a faluközösségben élők: az „adok, hogy kapjakV analógiára építkezve. Srebrica KNEZEVIC kimutatta, hogy a rítus meghatározott intervallumokban rendszeresen megismétlődött. Keddi és szombati napon kiválasztott asszonyok gondoskodtak a sikeres szervezésről és a rítus lebonyolításáról. Slobodan ZECEVIC közli, hogy e mitikus lényekről nem áll rendelkezésére kellő összehasonlító anyag. A bolgár MARINOV e láthatatlan démonokról is csak szűk szavúan tudósított, megemlítve a nekik szánt ünnepeket és áldozatokat. 53 A magyar néphit területileg is behatárolt bábaboszorkánya, 54 aki lóvá, macskává átalakulva megnyomja az alvó embert, ám alakját tekintve: emberboszorkányként, s természetfeletti lényként is más, behatároltabb, inkább a boszorkány általános jegyeit viseli magán, mintsem az ismertetett szerb babicék-milosnicék-tetkék vonásait. Az anyag ismertetését azért tartottam fontosnak, hogy akár csak utalásszerűén szóljak a gyermekágyasdémonok kelet-balkáni párhuzamairól. A gyermekágyas-démonok más szláv (lengyel és cseh) analógiák alapján kettős funkcióval rendelkeznek: elsősorban az újszülöttre és a gyermekágyas anyára rendkívül veszélyesek, valamint betegségdémonok. Jóindulatukat étel- és italáldozatok bemutatásával kívánják elnyerni. Alakjuk csak halványan körvonalazható, eltűnő félben lévő mitikus lények.
