Zalai Múzeum 8. (Zalaegerszeg, 1997)

B. Hellebrandt Magdolna: Keltische Eroberung und Ansiedlung in Nodrungarn

74 B.Hellebrandt Magdolna temető kezdete az Kr.e. VII. század vége, VI. század eleje, a temető lezárulásának kora kérdéses. A 93. kelta sír melléklete alapján arra gondolt a szerző, hogy megérte a kelta hódítást, azaz a Kr.e. IV. század második felét (MARÁZ 1977. 55.). Az analógiákat folytathatnánk keletebbről is, így Nagyenyed-Őrhegyről (ROSKA 1942. 190.), és Egreskátáról (PÁRDUCZ 1954. 56.) például. A szkíta-kelta temetők mellett egyre több lelőhelyen találunk olyan sírokat, melyek kelták, de a mellékletül tett tárgyak között korábbi, koravaskorinak meghatározható darabok vannak. Az ismert rozvágyi (HUNYADY 1942. V. tábla 2., 13., 14., 16.) kézzel formált villanova urna és füles korsó mellett meg kell említenem a radostyáni temető újabb leleteit (HELLEBRANDT 1990. Corpus II. 14. sír), ahol a kettőskónikus kézzel formált urnákkal egy sírban találtuk a jellegzetes korongolt kelta kerámiát (4. kép), s a poncolt díszítésű delfines, illetve sárkánypárdíszes kardhüvelyt karddal (5. kép). A sort folytathatjuk a Csobajon talált sírral, melyben klasszikus szépségű kosfejes kantharos (HELLEBRANDT 1989. HÓMÉ 4. 9-11. kép és Acta 1989. 439-461.) mellett igen nagyméretű, 56,6 cm magas kettőskónikus, bütykös urna is volt (HELLEBRANDT HÓMÉ 1989. 6., 11. és 12. kép), valamint egy kézzel formált tál (HELLEBRANDT 1989. 6. kép 7.). Területünkön érdekes díszítés még a kézzel formált edényeken a bütykök és fogógombok mellett az úgynevezett patkódíszek. Ilyen például Bodroghalmon (HELLEBRANDT 1993. 11. kép 1. 6.) került elő, és Kistokajban a 18. sír 2. melléklete (HELLEBRANDT 1994.b. nyomdában). Analógiáit keletre találjuk, Ukrajna és Románia nyugati részén, valamint Szlovákiában (HELLEBRANDT 1993. 29-30). Megállapíthatjuk, hogy amíg a váci temető minden: kerámiája korongolt. addig kelet felé haladva egyre több a korongolatlan fazekastermék. Erre példa legújabb lelőhelyünk, Novajidrány is. 1984-ben Sárvár 1. számú erdészház északi oldalánál emésztőgödör ásásakor vas kardot, kést és cserepeket találtak. A leleteket 60-80 cm mélységből vették ki. A kard 60,5 cm hosszú, egyenes, kétélű, a hüvely egy része is mellette volt, s ezen keskeny, hegyesen végződő függesztő látható. A kés hoszszúnyelű, ívelt pengéjű. A leletek kerülővel jutottak a Herman Ottó Múzeumba (WOLF - SIMÁN 1986. 352), a cserepekből később sikerült restaurálni az urnát. Ennél az első sírnál nem említettek a találók emberi maradványokat. 1990-93-ban végeztünk a területen ásatást. A kelta temető a Sárvár hegy oldalában levő enyhe lejtőn van. Maga a felette levő hegy nem megerősített hely, neve ellenére. A tetőn emberi tartózkodásra utaló cserepek, állatcsontok nem kerültek elő, sáncnak, ároknak nyoma nincs, a helyet bejárta Nováki Gyula földvárkutató, s ő is erre az eredményre jutott (NOVÁKI GYULA 1991. november 14-én kelt levele. НОМ A 2355-1994.). Összesen 18 sír értékelhető. Az első három sír jelképesnek fogható fel, emberi maradvány nem volt, de elrendezésük a hamvasztásos temetkezésre emlékeztet. Valóban hamvasztásos a 4-7., 10-12., 15-18. sír. Csontvázas a 9. sír. A sírok mélysége 51-186 cm között váltakozott. A3, sír korhatározó lelete a hatvan-boldogi típusú kardkoptató (6. kép), a 4. sírban félbehasított sertés csontjainál volt a stomfai típusú vágókés, hossza 38 cm (7. kép 5.). Analógiája az ismert stomfai és a sopron-bécsidombi kés (HUNYADY 1942. LII. 1-2.). Párhuzama még Höfen (Pegnitz) 1. sírjában talált kés, ahol a markolat végénél létható kis fül szintén meg van (SCHWAPPACH 1975. 109-136.). Ez a fül kicsi, nem szolgálhatott a kés fölfüggesztésére, esetleg szalagot, vagy díszítő fonalat fűzhettek bele. Hasonló késeket Ménfőcsanakon is talált az ásató a 6., 14., 19. sírokban (UZSOKI 1987. 38.). Figyelmet érdemel a 7. sír münsingeni típusú fibulája (7. kép 2.). Karddal temették az 1., 3., 5., 6. és 16. sírba helyezett harcost, mindegyik kardos mellett lándzsahegy is volt, bár az 1. sír lándzsája nincs meg, s az 1. sírt kivéve mindegyik kard összehajtogatott. A 16. sír kardhüvelye sárkánypárdíszes (7. kép 1.). A 11. sírban nálunk ritka fegyver volt, a pika (7. kép 4.).Hüvelye keskenyebb átmetszetű, mint a lándzsahegyeké, hosszú szára kerek átmetszetű, tömör, és vége kis lándzsaheggyé kalapált, anyaga vas. Hossza 32 cm. Párhuzama Veszprém megyéből ismert (Felsőörs), valamint Rezi-Rezicseri régi anyagában található hasonló (HORVÁTH Corpus I. 124., XXXIV.t. 11), de ez csak 15,4 cm hosszú. Hasonló hosszúságú került elő Szlovákiában Valaliky-Kost'any lelőhelyen (GASAJMACALOVÁ 1987. 6. kép 3.). Novajidrányban a fegyvernek minősülő mellékletek alapján hét fegyveres harcosról beszélhetünk. Fél sertést tettek a 3. és a 4. férfisírba, a állatcsont volt még a 11. és a 12. sírban, A kerámiák nagy része korongolt, de a 120 sírban az urna kettőskónikus, villanova forma, és kézzel készült, épp úgy, mint a kis füles csupor, s a 8. sír kis virágcserép alakú edénykéi, melyek egyikének kis lapos nyélszerű fogója van. Ugyancsak kézzel formált a 17. sír 2. melléklete, egy díszített fazék. A novajidrányi temetőt a LT B

2 időszakban használták. Mindezen adatok ismeretében végiggondolhatjuk az eseményeket, ha Kr.e. 425-420 körül elindult egy lovas csapat feltehetően a Rajna vidékéről, nem kellett eltelni hatvan évnek (HUNYADY 1944. 36.), hogy ÉszakMagyarországra érjenek. Valószínűnek tarthatjuk, hogy Kr.e. 400 körül átkeltek a Dunán, és a hegyek lábánál levő utakon nyomultak kelet felé. A Muhin eltemetett kelta harcosok a Kr.e. IV. század elején meghódították az itt élő szkítakori lakosságot, ahogy az máshol is történt. A kelták nem irtották, ki az őslakosságot, bizonyos egymás mellett éléssel számolhatunk, a beolvadás időt vett igénybe, s valószínű, hogy ez az idő nagy helyi eltéréseket mutathatott, különböző időben történt.