Zalai Múzeum 8. (Zalaegerszeg, 1997)

Közlemények - Németh József: Kerecsényi Edit köszöntése

202 Németh József a zalai nép hagyományait újjáélesztő szakköri mozgalomnak, a népi textilművészet megújulásának. Ki tudná ma már megmondani, hogy hány száz, hány ezer órát fordított az őt tanácsért felkereső szakkörvezetőkre, mennyi segítséget adott az általa gyűjtött textilek, faragványok példaként felmutatásával. Korábbi vitáink egy része azzal volt kapcsolatos, hogy szabad-e annyi időt áldoznia az ő szakértelmében és jó szívében reménykedő pályázók, szakdolgozatot írók istápolására, mint ő tette. Akkor nem adtam neki igazat, ma már hajlok annak belátására: nem térhetett ki a kérések elől. Nem akart menekülni az elvégezhető feladatok elől akkor sem, amikor 1983 végén nyugdíjba vonult. Éveken keresztül dolgozott régi munkahelyén, változatlan kedvvel, lelkesedéssel. Tette azért is, mert mindmáig nem sikerült megtalálni utódját: a néprajz szakot elvégzők ma már alig vállalnak vidéki múzeumi munkát. Új feladatot is magára vett. Észrevette, hogy a valaha Zala megyéhez tartozott Alsólendva környéke még ma is számos néprajzi meglepetést tartogat, a politikai, gazdasági és nyelvi elszigeteltség sok-sok régi szokást, népművészeti értéket megőrzött. Olyanokat is, melyek már Göcsejben sem találhatók. Szerencsére, a lendvai galéria igazgatója, Király Ferenc a hetési kincsek gyönyörű gyűjteményét mentette meg. Kerecsényi Edit ezek szakmai feldolgozását, a hiányzó adatok felgyűjtését vállalta magára, s végzi ma is sikerrel. Kutatási eredményeit több közleményben is publikálta. E munkájában állandó segítője - ha kell fotósa, fuvarosa - életének negyedszázada megtalált jó társa, Berentés Tamás. Amikor Kerecsényi Edit számot vet a maga mögött hagyott évtizedekkel, jóleső érzéssel nézheti végig publikációinakjegyzékét is. Szép számmal vannak, közülük alig olyan, melyet kikezdett, feleslegessé tett volna a megjelenésük óta eltelt idő. Mivel a teljes bibliográfia is itt olvasható, most csak a szívemhez közelebb állókat említem, melyeket én is, aki nem vagyok etnográfus, előadásokra készülve gyakran fellapozok. Talán legjelentősebb vállalkozása volt a Mura menti horvátok története és anyagi kultúrája című, magyarul és horvátul is megjelent tekintélyes kötete. Legtöbben forgatják (néha a nélkül, hogy Edit asszonyra gondolnának) a Zala megye földrajzi neveit tartalmazó gyűjteményt, melyben Nagykanizsa város és a letenyei járás névanyagát ő szerkesztette, egészítette ki, igen sok néprajzi ismeretet is közölve benne. A letenyeiek nemcsak a község - ma már város - múltját bemutató kiállításaira emlékezhetnek jó szívvel, hanem a település történetét összegző kötet első részét is neki köszönhetik. Aligha van Zala megyében olyan hímző szakkör, ahol ne forgatnák a zalai népi hímzésekről készített útmutatóját, példatárát. Egyetemi doktori disszertációnak készült, alapművé sikeredett A népi méhészkedés története Nagykanizsa környékén című monográfiája. 1969ben csak kis példányszámban jelent meg, szűk szakmai közönséghez juthatott el, érdemes lenne újra közreadni. Ugyancsak célszerű lenne nagyobb körhöz eljuttatni a Zala megye néprajzi csoportjait jellemző kis füzetét. Magam a megye művelődéstörténetének kutatása közben nem tudom nélkülözni a Zalai Gyűjtemény 21. kötetében megjelent Nagykanizsa társadalma és egyleti élete 1900 táján című Kerecsényi-tanulmányt. Nagy kár, hogy rajta kívül álló okok miatt immár több mint két évtizede kéziratban rejtőzik a Zala megye helytörténeti lexikona részére írt sok-sok falutörténete a volt letenyei és nagykanizsai járásból. Amikor kértem, hogy állítaná össze fontosabb publikációinak jegyzékét, szerényen jegyezte meg, hogy ebbéli tevékenysége nem különösebben jelentős. Az ide mellékelt lista ennek ellenkezőjét bizonyítja. Még akkor is tiszteletre méltó életművet jelezne, ha nem egy szívós intézményszervező, gyűjtő, kiállító munka mellett jött volna létre. Szerencsére, e bibliográfia sem lezárt: Editnek négy újabb elfogadott tanulmánya - egyik szlovénra fordítva - várja a megjelenést, s tudom, újabbak is készülőben vannak. Kerecsényi Edit első jelentősebb gyűjtését fél évszázada, még egyetemistaként, Kiskomárom környékén végezte, a szabadságharc szóbeli emlékeit kutatta. Azóta sokféle témával foglalkozott, s mégis mindegyik tanulmánya ugyanarról szól: Zaláról és közvetlen környékéről. Egy részük különböző kongresszusokon hangzott el, itthon is, külföldön is. Némelyikük ma már alig hozzáférhető, hiszen konferencia-kiadványokban, vegyes tartalmú gyűjteményes kötetekben jelent meg. Jó lenne, ha 5 esztendő múlva, 75. születésnapján eddig megjelent és még várható tanulmányaiból válogatott kötettel köszönthetnénk őt. Nemcsak neki jelentene ez ajándékot, hanem mindenkinek, aki megyénk múltja iránt érdeklődik, aki az itt élt elődök kultúráját fontosnak tartja. Köszönjük az eddig végzett sikeres munkát, a szívósságot, a megmentett értékeket, a kiállításokat, a tanulmányokat. Egészséget, kedvet és lehetőséget kívánunk a tervezett kutatásokhoz, az újabb publikációkhoz.