Zalai Múzeum 8. (Zalaegerszeg, 1997)

Közlemények - Frankovics György: Női vámpirisztikus (gyermekágyas- és nyomó) démonok a horvátok és szerbek néphitében – a mora/mura/nora és más lények

196 Frankovics György amelynek szótöve megőrződött a francia cauchemar, az angol nightmare és a német Nachtmahr alakban. BARNA Gábor a nyelvészek kutatásaira támaszkodva e hiedelemalakkal kapcsolatban a különböző azonos szótőből mora/mura eredő vámpírszerű lényt mutat ki a szlovákoknál, délcseheknél, a morva-szlovákoknál, lengyeleknél, horvát-, szerb-, bolgár- és ukrán nyelvterületen, a felső- és alósszorboknál, orosz, román és északkelet-magyarországi területen. Az ószlávban a mora fehér

42 jelentésében a mai képzetekben mint fehér ruhás, elképzelt lény csak a montenegrói területeken mutatható ki. Mrak, mracica, orko A magyarországi horvátoknál a mrak (sötét férfi alakjában, nagy fekete kalappal a fején megjelenő mitikus lény), és a mraőica (női változata), vámpirisztikus hiedelemlény, az élő néphit része a zalai, somogyi horvátoknál, valamint a már asszimilálódott buzsáki tótoknál (ez utóbbiaknál „mindkét" alakját őrzi egy ráolvasó szöveg), míg a többi horvát etnikumnál ilyen elnevezéssel nem mutatható ki. Buzsákon a ráolvasás szövege a mora elleni védelmet nyújtó ráolvasásokra hasonlít, ugyanis a mrakot és a mracicat a hegyekbe küldik a Szent Svetica (fordításban így jelölném Szent Szent), aki női lény, ám közelebbit nem tudunk róla, s az összes női szentekre a svetica mint gyűjtőfogalom alkalmazható, akinek segítségével: „A mrak ül a padkán / a mracica a padka alatt. / Amit a mrak megigéz (megront - F. Gy.), / Azt a mracica kimondja: / Az ő Szent Szentjével / Járkáljon a hegyekben, / Mint a levél és a fű a földön."

43 A mrak a terhes nőktől, a gyermekágyas asszonyoktól és az újszülöttől elválaszthatatlan; gyakran a mora, a boszorkány és az ördög - kicserélik a gyereket - vonásait kölcsönzi, alakja összetett - mint azt látni fogjuk, kiegészítve a horvátországi adatokkal -, necisti duh, azaz „tisztátlan szellemnek" is nevezik a zalai horvátok. „Amikor az asszonyok megszültek, akkor arra az aszszonyra rájön a mrak." „Megnyomják a mrakék (itt többes számban szólnak róla - F. Gy.) az embert, amikor elalszik." „Eljön megnyomni. Hatalmas nagy kalapja van. Ahhoz a nőhöz jár el, akinek csecsemője van. Én tudom, hogy eljön, mert én is úgy voltam. De nekem az anyám mindig azt mondta, hogy tegyem a nyakamra a törölközőt, akkor nem tud bejönni az olyan asszonyhoz, akinek kisbabája van. Mondják, hogy mindig kicseréld heti a gyereket."

44 A lejegyzett hiedelemmondákból az is kiderül, hogy a nyomás mellett megnyargalja az embert, alakja a vele való találkozáskor óriásira nőhet, „úgy néz ki, mint a fekete ördög. Fekete, hatalmas kalapja van", „úgy megnyargalja az embert, hogy a térde és a combja mind fekete lesz." A mrakról teljesebb képet egy másik feljegyzésből nyerhetünk: „A temetőben a mrakék gyűléseztek, este hat óra volt. Arról beszélgettek, hogy mit fognak csinálni. Akkor azt mondták: - Menjünk a faluba. Ahol a kaput nyitva hagyták, ott bemehetünk, ahol csukva van, oda nem. Akkor elindultak, és csengővel csengettek. Ott csöngettek, ahol tudtak. Ahogy mentek - itt jegyzem meg, hogy a mrakékról szólóan végig nőnemben beszélnek - F. Gy. - csengettek útközben, s bementek a házba. Átmentek az úton, és a kulcslyukon bementek a házba, s elmentek az asszonyhoz, mondták neki: - Én most elveszem a gyerekedet! - Nem fogod elvenni tőlem!" Az asszonyokat megnyomta - a folytatásban már hímnemű lényként esik róla szó - F. Gy. -, kínozta őket, mert el akarta venni a gyereket, de nem tudta, hanem inkább az ujjait fújta, mert megharapta az asszony. Eljött hozzám, és azt mondta, hogy elveszi a gyerekemet: - Én nem adom oda! Akkor fojtogatni kezdett, s a számba nyomta a vékony, puha ujjait. Én meg megharaptam, csak úgy, mintha lőttek volna. Egy kicsit megijedtem, akkor ébreszteni kezdtem a Vincit, erre azt mondja: - Miért nem hagysz békén! - Te nem is hallod, hogy én jajveszékelek, sírok! Már az egész nyakam fáj a sok kínzástól! - Hol van akkor? Add gyorsan a kést, hadd vágjam el a sarkát! Odakészítjük a kést, s megláthatja, hogy levágjuk a sarkát. - Várjál csak, gyere csak még egyszer! Akkor az ablakon bekiabált: - Taknyos, taknyos! Az ablakon keresztül csúfolkodott. Én meg szidtam, kiabáltam, sírtam. Eljött máskor is, és a férjem leverte a kalapját. Gyorsan megfogta. Akkor ezt mondta: - Megint itt volt, ismét eljött hozzám, és elkaptam a kalapját. Akkor ő mesélte, hogy visszajött hozzá, és arra kérte, hogy adja vissza a kalapját. - Én már nem adom oda a kalapod! Miért jársz el ide?! Akkor valahogy magához vette a kalapot és eltűnt. Hogyan is nézett ki? Olyan, mint az ember, mint egy valódi ember, úgy néz ki. Fekete köpenyt, nagy kalapot hord, olyant, mint egy rosta. A Vinci járt a faluban, amikor hazajött, akkor a mrak is vele jött. Később megszidtam, és azt mondtam neki: - Ne járkálj a faluban, mert elhozod a mrakot, az meg kínoz engem, te meg csak alszol. Persze nem hallod, hogy tébolyító, amit csinál, te meg csak szépen alszol, nekem meg az egész nyakam fáj, a fejem is a nyomástól."

45 A mrak elleni védekezés: Az Úrangyala elharangoztával nem volt szabad nyitva tartani az ajtót. „Az alacsony, nagy kalapú embert el akarták fogni gatyamadzaggal, azt akarták a nyakába dobni és elverni, de nem