Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)

Kaposi Zoltán: Térszerkezeti változások Somogy és Zala vármegye határán a 18–20. században

Térszerkezeti változások Somogy és Zala vármegye határán a 18-20. században 69 hogy a foló vizek rendbe állhassan, mert eredetének legtávolabb lévő pontjai sincsenek egész két mérföldre... négy fő ágakból gyülekezvén, lassankint összve ese foló", vagyis nem elég a patak hossza ahhoz, hogy végül is felvegyen egy folyó alakzatot, nagyon hamar eléri a Balatont. Török felmérte a terület szintkülönbségét, s ebből kiderült, hogy bár az esés csekély, megoldható a víz hatékony elvezetése. Bár pontos térképei a terepbejárás alkalmával még nem voltak, úgy becsülte, hogy a Zala-Somogy megyei határon összesen 5690 hold területet lehetne kiszárítani, s ennek fele esne a somogyi területre, másik fele pedig Zala vármegye használható területeit növelné. A Somsich-féle Ormándpusztához tartozna mintegy 945 hold, a kápolnai határhoz 2800 hold, míg a somogyi rész is durván 2800 holdra becsültetett.

39 Később aztán elkészültek a pontos térképek is, valószínűleg a vármegye utasíthatta Török Ferencet ezek elkészítésére. A térkép címe: „Török Ferenc rajzolatja azon Bereknek, melly az Ormándi-hidi Múlom tájátul a Mogyoródi határig Tekintetes Zala és Somogy Vármegye közt kiterjed'. A térkép a rajt lévő dátum szerint 1818-ban készült el, színezett kivitelezésben, Bencze Géza véleménye szerint Török egyik legszebb munkája.

40 Török az ekkoriban használt hármas villás elágazású rendszert valósította meg, ami egybeesett a hivatalos ajánlattal. Három árok megásását javasolta: egyet a berek nyugati határán, egyet a keleti oldalon, amelyek azért voltak szükségesek, mert az itt lévő talaj agyagos, kemény föld volt, s ez egyrészt a csatorna masszív állapotát erősíthette, másrészt megakadályozhatta a mocsár továbbterjedését. A harmadik csatornát a berek közepére tervezte, s ez a középső kanális képezte - a terveknek megfelelően - a továbbiakban a vármegyei határárkot (ma Zala-Somogy megyei határárok). A három csatorna mélysége és szélessége Török Ferenc tervezete szerint biztosítani fogja, hogy a berekbe ezentúl nem fog víz befolyni, így az kiszáríthatóvá válik. Készített egy költségtervet is, eszerint összesen 64.425 Ft-ra volt becsülhető az árkok ásásának összköltsége, s ezenkívül a szokásos természetbeni ellátás is a környék birtokosait terhelte. A berek lecsapolásának költségterve 1816 októberében

41 falu neve pénzben fizetendő' költség (ft.) rozsmennyiség pozsonyi mérőben bormennyiség akóban Sávoly 12.250 98 73,5 Szőkedencs 7.025 96 42 Csákány 6.575 52 39 Nemesvid 2.600 21 16 Simonyi+Gardos 3.725 30 22,5 Ormándhida 7.925 65 50 Kápolna 24.325 200 157 összesen 64.425 522 401 A táblázatból látható, hogy a lecsapolás költségei pontosan 50-50 százalékban oszlanak meg a somogyi és zalai falvak illetve birtokosok között, bár a terhelés még így is egyenlőtlen, hiszen Zalára csak két falu esik, míg Somogyra 5, ráadásul eltérő tulajdonosokkal. A legnagyobb áldozatot kétségkívül Kápolnapuszta, Sávoly és Ormándhida (Ormándpuszta) birtokosa hozta, a többiek számára kisebb hozzájárulást feltételezett a terv. De még így is előfordult, hogy a munka nem kezdődhetett el azonnal, ugyanis nehéz volt egyeztetni a környéken lévő uradalmak tulajdonosai között. A költségek szaporodása a „...csákányi közbirtokosokat 1817. május 11-én egy, előző ajánlatukat visszavonó nyilatkozat megtételére ösztönözte. Nem tudták vállalni a szaporodó terheket, árokmetszési díjat, csatorna ásatását" 42 T.Mérey Klára írja egyik tanulmányában, hogy ezek „...a magánlecsapolási munkák nem jártak mindig sikerrel, így például az ormándi berek egy részén a tulaj annyira lágy volt, tele élő fákkal, régi gyökerekkel, hogy a megásott árkokat a víz ismét rövid idő alatt elmosta"

43 Pedig 1818ban már a környékbéli földesurak - mind Zalából, mind Somogyból - már a határokat is megállapították a bozótos-mocsaras területen.

44 Az ellentmondó adatok alapján valószínűnek tarthatjuk, hogy a munkákat megkezdték, de valamikor 1818-20 között abbahagyták, nem végleges szándékkal, hanem azért, mert további egyezkedésekre volt szükség, hiszen a siker csakis a teljes kooperációt feltételezve jöhetett létre. A munkában, illetve annak szervezésében kulcsszerep jutott gróf Festetich Imrének, illetve Somsich Pongrácnak, az utóbbi személy egyben alispán és a komári uradalom földesura is volt, tehát egyrészt hivatalból, másrészt magánérdekből is igyekezett a berek ügyét előmozdítani. 1821 első felében a két földesúr már