Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)

Kaposi Zoltán: Térszerkezeti változások Somogy és Zala vármegye határán a 18–20. században

64 Kaposi Zoltán toma kialakítása világosan jelzi a folyamatot. Főleg a piacorientáltabb vidékek földesurai igényelték leginkább a változást, ami ez esetben a nyugat-dunántúli, illetve az északnyugati vidékek uraságait jelenti. Sopron megyé­ben például a Sopron körüli falvak lakói mintegy 30000 holdat tettek művelhetővé. 4 A dolgozatunk szempontjá­ból fontosabb dél-dunántúli területek különösen rossz természetföldrajzi adottságokkal rendelkeztek ebben az időben: a Zala, a Balaton, a Kapós, a Koppány, a Dráva és a Rinya a török időkben elmocsarasította a vidéket, vagyis az új tulajdonosoknak avagy a visszatért nemes­ségnek mindenképpen foglalkoznia kellett a vidék ar­culatával, a mezőgazdasági termelés terével. Földbirtok és népesség a 18-19. században A vizsgált terület keleten a Marcali-hátság nyugati határától a Kis-Balaton keleti vonaláig, míg délen csak­nem egészen Kanizsa vonaláig terjed. A vidék lényegé­ben észak-déli irányú földrajzi értelemben vett „teknők" egymásmellettiségét jelenti, a teknők közötti völgyekben délről északra, tehát a Kis-Balaton illetve a Zala folyó irányában relatíve kis esésű patakok, folyók folydogál­nak. A Kis-Balaton környékét négy hatalmas meridio­nális völgy szabdalja kisebb nagyobb árkokra, nyugatról keletre a Zalaapáti-hát, a Zalavári-hát, a Keszthelyi halomgerinc és a Marcali-hát. A hátak között 3-5 km széles teknők húzódnak. A teknők legalacsonyabb pontjai a Balaton tengelyében fekszenek. 5 A Zalavári és a Keszthelyi-hát közötti lápteknőt met­szi ketté a Zala folyó keleti irányban, itt a legmélyebb a lápvölgy, ez a Kis-Balaton medencéje. A mai térképek szerint a Zala és Somogy megyét elválasztó határárok délről ömlik a Zalába, (régi nevén az Ormánd folyó). Mint minden lápvölgyet, így az Ormánd völgyét is ki­sebb falvak és puszták szegélyezték, a somogyi oldalon helyezkedett el Főnyed, Sávoly, Szőkedencs, Sávoly, egészen Somogysimonyiig, Pathig és Varászlóig lenyúl­va. A másik, a zalai oldalon található Hídvég, Magyarod, Kiskomárom, Komárváros, és Miháld. A rendkívül jelentős lápteknő teljes mérete mintegy 42 négyzetkilométer, a mai megyehatárok szerint Zalára 31, Somogyra mintegy 11 négyzetkilométer jut. 6 Ez azonban a történeti időkben nem így volt, hiszen Path és Miháldi régen Somogy vármegyéhez tartozott. Itt a Kis-Balaton környékén egy hatalmas mocsárvi­lág alakult ki a 18. századra, amelynek nagy része át­nyúlt Zala megyébe. Ennek a vidéknek a talaja alapve­tően tőzeg, a terület déli részein homok, a maga ala­csony fokú termékenységével. Népesség már a kora kö­zépkortól élt ezen a tájon, elsődlegesen a patakok mel­letti falvakban. A homokos, sovány talaj a föld eltartó képességét erős korlátok között tartotta, így nem vélet­len, hogy a népsűrűség az adott technika szintjének megfelelően hagyományosan alacsony maradt, aprófal­vas településszerkezet jött létre ezen a tájon, és lényegé­ben maradt mind a mai napig. A 18. században újjáéledő magyarországi nemesi birtokrendszer alaposan kicserélte a vidék tulajdonosait. Megtartotta a terület déli-délnyugati részén birtokait az ősi somogyi birtokos família, a thóti Lengyel-család, aki még a 16. század elején az ún. Somlyay-Faiszy-hagya­tékból szerezte meg Path, Vrászló falvak és Gardos puszta birtokát, s ezt még a Neoacquistica Comissio előtt is el tudta ismertetni. 7 A Lengyel-család földjeitől északra helyezkedett el Simonyi (ma Somogysimonyi) falu, amit a 18. század első felében Festetich Kristóf szerzett meg s csatolt a balatonkeresztúri uradalmához, később, 8 1792 után a falu a vrászlói uradalomszerves ré­szévé vált, előbb Boronkay József, később pedig Festetich Imre földesurasága alatt. Simonyi mellett ke­letre terült el a nemesi közbirtokosok (compossessorok) által lakott Vid (ma Nemesvid) faluja, talán a szűkebben vett térség leggazdagabb, s a 18. században az egyik legnépesebb települése, amely falu mezővárosi rangot szerzett a 19. század elejére. A térség meghatározó ele­mének, az Ormánd folyónak a keleti oldalán északkelet­re haladva feküdt a másik nemesi falu, Csákány, amely korábban a Zala és Somogy vármegyében birtokos Póka­család faluja volt, s hajdan jelentős monostorral is ren­delkezett. 9 Számos nemesi kis- és középbirtokos telepe­dett be a faluba a 18. században, Vidhez hasonlóan köz­birtokosságot képezve. Fölötte Szőkedencs a Véssey kö­zépnemesi família birtoka volt. A mocsárvilág északi­északkeleti részén feküdt Főnyed faluja, ami szintén a Festetich-birtokokhoz kapcsolódott, ám ez már a Festetich György-féle Keszthely központú birtokkomp­lexum volt. A tőle valamivel délebbre fekvő Sávoly possessio szintén ennek az uradalomrendszernek illesz­kedett a balatonkeresztúri szervezetébe. 10 A folyó forrásvidékének bal oldalán a vidék egyik legnépesebb települése, Miháldi található, amely falu ebben az időben a dinamikusan gazdagodó és presztí­zsében is emelkedő Inkey-família birtokai közé tartozott, az 1830-as évektől pedig a Zichy-család illesztette be a falut a vrászlói uradalom üzemszervezetébe. 11 Ez volt az egyetlen olyan birtok, ahol minőségi szőlőtermelés foly­hatott, már a 18. században is található három nagy szőlőhegy a faluban. Miháldi volt egyben a legkiemel­kedőbb magaslati pont is a környéken, ahonnan szinte az egész vidéket be lehetett látni, vagyis birtoklása egy­ben stratégiai jellegű is lehetett. Miháldi fölött a folyó nyugati partján található a Zala megyei Ormándpuszta. A település több néven fut a 18-19. században, a forrá­sok egy része „Ormányhidnak" nevezi, előfordul „Ormándi puszta" néven is. A település birtokjogát a Somsich-család szerezte meg, s erről a famíliáról köz­ismert, hogy az egyik legbefolyásosabb családja volt Somogy vármegyének ebben a korban. Egy 183 l-es le-

Next

/
Thumbnails
Contents