Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)

Kostyál László: Sambach oltárképe Nagykanizsán

Sambach oltárképe Nagykanizsán 54 az ezeket „felöltöztető" bensőséges hangulati töltés a fiatal Sambach művészetének kiforrottságát mutatják. E kép festője már nem kezdő, hanem sikerre éhes és arra determinált művészként, jelentős megbízások várományosaként lép elénk, és művét az azokhoz vezető út fontos állomásának is tekintette. Képünkhöz önkéntelenül is összevetési alapul kívánkoznak a festő csupán néhány évvel később festett fehérvári oltárképei (1748-1752 között, Őrangyal, Loyolai Szent Ignác látomása, Kálvária, Xavéri Szent Ferenc halála). Ezeket Garas Klára „az osztrák barokk festészetnek széles körben elterjedt ábrázolási típusai"-ként értékelte.

18 Kanizsán többről van szó egyszerű toposznál, annak elbeszélő továbbfejlesztése Sambach különös figyelméről és műgondjáról tanúskodik. Hangulatilag is mások a fehérvári képek, drámaibbak, expresszívebbek és teátrálisabbak, a kanizsai intimitás nem jellemzi őket. E néhány év alatt nem következik be jelentős stiláris változás a művésznél, a misztikus töltés erősödése azonban megfigyelhető. A színkezelés mindkét helyen hasonló, a jelenet(ek) megvilágítása viszont Kanizsán élesebb, a fényforrás helye egyértelműbb. Mindezek a jegyek alátámasztják a kanizsai oltárkép Sambach művészetében betöltött szerepéről elmondottakat. Tizennégy évvel később (1751) az ugyancsak Trogertanítvány Dorffmaister hasonlóan fiatalon és ismeretlenül került Magyarországra, ahol első munkájának (Csorna, premontrei prépostság) kedvező fogadtatása után sorozatban kapta már a megbízásokat.

19 Sambach kanizsai képének sikerére szinte azonnal felfigyeltek ugyan a székesfehérvári jezsuiták, tőlük azonban a művész útja Morvaországba vezetett (Sloup), majd vissza Bécsbe. Egyik oldalról Magyarország ekkor még kevésbé volt érett folyamatos foglalkoztatására. Másik oldalról elismerésének híre hamarabb túljutott az országhatárokon, személyisége pedig más volt, mint Dorffmaisteré: tehetségesebb, sokoldalúbb, és kevésbé simulékony. Megbízói többnyire más, magasabb társadalmi rétegekből kerültek ki. Birodalmi festő volt, a bécsi akadémizmusnak nem csupán jelentős részben reproduktív, leegyszerűsítő képviselője, hanem vezető, alakító mestere és professzora, míg Dorffmaister jelentősége - származását meghazudtolva alig nőtt túl az országhatáron. Mindkettőjük pályájának indulása Magyarországhoz kötődik, először itt váltak ismertté, de Sambach azután képes volt egy jóval magasabb színvonalú művészeti közegbe is betörni, és ott vezető helyet biztosítani magának. Jegyzetek: 1 Alábbi tanulmány az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA) támogatásával készült (nyilvántartási szám:T 19609). 2 Dr. Horváth György - Kostyál László: Nagykanizsai alsóvárosi templom, Nagykanizsa, é.n. 6-7. és 51. 3 Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium I, Bp. 1977, 257259. 4 Felvételi műve Maulbertschnek az Akadémia című freskójához festett, kőfaragást idéző architektonikus keret., az intézmény tanácstermében. L. Elfriede Baum, Katalog des Österreichischen Barockmuseums 2, WienMünchen 1980,594. ' Walter Wagner: Die Geschichte der Akedemie der Bildenden Künste is Wien, Wien, 1967. 422. 6 Ulrich Thieme - Felix Becker: Allgemeines Lexikon der bildenden Künstler, von der Antiké bis zur Gegenwart, BandXXLX, Leipzig 1935. 372. 7 E. Baum í.m. 594. 1 Garas Klára, in: Barokk művészet Közép-Európában, Utak és találkozások, kiállítási katalógus. Budapesti Történeti Múzeum, 1993. június 11-október 10, 338. 3 Garas Klára: Magyarországi festészet а XVHJ. században, Budapest 1955. 33. 10 Magyarország története 1686-1790, Bp. 1989, 1247. 11 Garas 1955. í.m. 33. 12 Pigler Andor: A győri Szent Ignác templom és mennyezetképei, Bp. 1923,84. 13 Franz Martin Haberditzl: Franz Anton Maulbertsch, Wien 1977,84. 14 Schoen Arnold: A budai Szent Anna templom, Bp. 1930. 20. 15 Garas 1955. i.m. 35. 16 Ennek egyértelmű kimutatása további ikonográfiái kutatásokat igényelne. 17 Garas 1993. i.m. 338. 18 Garas 1955. i.m. 34. 19 E trendet látjuk érvényesülni Donate Felice Allio fiának, Franz Allionak magyarországi megbízásai során is. Vele gróf Althán Mihály János főispán javaslata alapján 1729. június 28-án - Allio ekkor 28 éves, céhtag, akadémikus képzettsége még nincs - köt szerződést Zala megye a leendő megyeháza felépítésére. 1730. körül viszont már a Batthyányaktól kap megrendelést a körmendi kastély sala terrenájának terveire (1. Barokk tervek és vázlatok 1650-1760. Kiállítási katalógus, Magyar Nemzeti Galéria 1980, 28. és 85).