Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)

Kelenik József: A Kanizsa–sormási ütközet 1600. október 7–13.

42 Kelenik József tért a csatatérre. Ekkor a török csapatok, mivel az átkelés kierőszakolása közben már komoly veszteségeket szenvedtek, felhagytak a további próbálkozással és viszszatértek táborukba. Mercoeur herceg a megmaradt, 810000 végletekig elcsigázott katonájával ezen a napon Letenyénél vert tábort. Terve az volt, hogy a csapatokat pihentetve, feltáplálva Bajcsavárhoz vonul, hogy onnan fenyegesse a Kanizsát ostromló török sereg utánpótlási vonalait. A hadsereg, pontosabban annak maradványa azonban befejezettnek tekintette a hadjáratot. A károlyvárosi és stájer katonák hazavonultak, a vallonfrancia és német gyalogság javarésze szétszéledt a gazdag Muraközben, hogy eddigi megpróbáltatásaiért kárpótolja magát. Még a mindvégig kitartó Nádasdy sem volt hajlandó maradni. Mint mondotta, ha Kanizsa elesik, a török had minden martalóca észak felé, a távollétében védtelen Rába vidék felé fog özönleni. S akkor vajon hogyan számol majd el Őfelségének a gondjaira bízott magyaróvári-sárvári végvidéket ért károkkal. így, bár a herceg mindent megpróbált, ami emberileg lehetséges volt, sereg nélkül maradva már nem segíthetett Kanizsán. Jóllehet Kanizsa felmentésére indított katonai akció nem érte el a célját és a vár is török kézre került, a török hadsereg erejét és katonai potenciálját illetően le kell vonnunk bizonyos következtetéseket. Bár a magyar történetírás - az évszázados hagyományokhoz ragaszkodva - minden kudarcot végletes pesszimizmussal szemlél, Kanizsa védelme és a Sormás határában vívott harcok az eredmény ellenére - éppen a keresztény hadsereg katonai fölényét bizonyítják. A várat - ha két bástyát és két földkupacot egyáltalán annak lehet nevezni - 800 nem túl jól felszerelt katona, hatvanszoros túlerővel szemben, 45 napig védelmezte. És ha lőszere - s így az ellenállás lehetősége - el nem vész, tartotta volna tovább is. A felmentő sereg határozottan - és tegyük hozzá, a lehetőségekhez képest sikeresen - foglalta le a kétháromszoros túlerőben levő török hadat. A keresztény csapatok harcszerű körülmények között, veszteségek nélkül végrehajtott visszavonulása pedig olyan mintaszerű katonai teljesítménynek számít, amelyet a katonai akadémiákon is tanítani kellene. 1600 októberében a keresztény sereg ugyan elhagyni kényszerült a harcmezőt, de ezt a tényt még az ellenfél sem tekintette igazi, véren szerzett győzelemnek. Ezért a sormási összecsapást talán Miksa főherceg korábbi, a mezőkeresztesi csata tanulságait összegző gondolataival értékelhetjük a legjobban: „Ebből az egész végzetes kimenetelű csatából látnivaló, hogy a szultán nagy hada ... isten segítségével, jó rendtartással, bátor .támadással és állhatatos üldözéssel a szabad mezőn is könnyen megverhető és legyőzhető" Jegyzetek: П. Miksa az alsó-ausztriai rendekhez 1576. aug. 8. Regensburg. Niederösterreichische Landesarchiv, Standische Aktén, A.VJJI. No.l. f. 43-46. 2 Wien, Kriegsarchiv, Alté Feldakten 1577/ХШ/2., valamint Franz Otto Roth: Wihitsch und Weitschawar. In: Zeitschrift des Historischen Vereins für Steiermark 60. 1969. 3 Erre utalnak a következő iratok: Wien, Kriegsarchiv Hofkriegsratakten 1583. July 83. Regitratur Ottavio Baldigara és Andreas Kielmann emlékiratai az építkezésről. 4 Der Jüngsten verrichten Canisarischen Beraitung verordneten Comissarien gehorsamister Bericht und Relation. 1592. Jan. 29. Niederösterreichische Landesarchiv, Standische Aktén, A. VU. 10. f. 43-61. ' Wien, Kriegsarchiv. Hofkriegsrat Protokolle, Registratur 1593. f. 36. ' Wien, Kriegsarchiv. Hofkriegsrat Protokolle, Registratur 1593. f. 11. Wien, Kriegsarchiv. Hofkriegsrat Protokolle, Expedit 1593. f. 155., illetve Expedit Protokolle 1594. f. 225. 3 Erre nézve lásd Christoph Haym leveleskönyvét. Das Erste Protocol Puech. Aller Décret, Bevelch vnnd Schreiben, Was wegen des Obrist Ambts Canischen, wie auch anderer Notwendigkhaiten, derselben Vesstung, vnnd aller darzue Incorporierter Granicz Heuser halber, von: vnd gehen Hoffgeshrieben vnnd gehanndet worden. Von ersten Junij Anno 1594 BiB Leczten Augustj Anno 1595. Hadtörténelmi Levéltár, mikrofilmtár. 5 Wien, Kriegsarchiv Innnerösterreichische Hofkriegsratakten, Croatica Aktén 1598. Márz. 60. f. 1-18., illetve 1598. Apr. 30. f. 1-3. 10 Goerg Paradeiser „Védőirata" Országos Széchenyi Könyvtár, Kézirattár, Fol. Germ. 1408. f. 74r 11 Wien, Kriegsarchiv. Hofkriegsrat Protokolle, Expedit, 1600. f. 80-81. 12 Nagykanizsa török alóli felszabadulásának 300. évfordulóján tartott nemzetközi tudományos konferencia előadásai. Nagykanizsa 1990. XI. 30-ХП. 1. Különlenyomat, Zalai Múzeum 4. (1992.) 13 Az erre vonatkozó adatokat Tóth Sándor László: A kanizsai csata 1600. október 7-13. című tanulmányában foglalta össze. Hadtörténelmi Közlemények 1986/2. 262. o. Az újabb értékelést lehetővé tevő adatok megta-