Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)

Kelenik József: A Kanizsa–sormási ütközet 1600. október 7–13.

38 Kelenik József dett nagy volumenű építkezések - az 1576-1579 közötti rövid időszak után - pénz híján azonban rendre megakadtak.

3 A kor legjobb olasz hadmérnökei által körültekintően megtervezett hatalmas erődítmény öt bástyája közül a 15 éves háború kezdetére mindössze kettő állt készen!

4 A háború kirobbanásakor a császár, a főhercegek, a Dunántúl és a Muraköz nemessége, a stájer és alsóausztriai rendek, a Haditanács, és az Udvari Kamara egymással versengve szorgalmazták ugyan a kanizsai vár megerősítését, a helyőrség kiegészítését, felszerelését. Csak éppen az ehhez elengedhetetlenül szükséges pénzt szerette volna mindenki máshonnan megszerezni. Amit a Haditanács a szorongató háborús viszonyok között megtehetett meg is tette. 1593 őszén pl. amikor híre járt, hogy a Szinán pasa hada ostrom alá szándékszik venni Kanizsát, a Haditanács - más eszköz nem állván rendelkezésére - a polgárság és a város vezetésének felzúdulása ellenére a Bécs városának biztonságára ügyelő városi őrség egy részét küldte el Kanizsára.

5 Katonát még csak lehetett szerezni a várba, de olyan kapitányt, aki megfelelő tekintéllyel, vagyonnal, elegendő tapasztalattal és elszántsággal rendelkezett volna, hálóval sem lehetett fogni. Zrínyi György, aki korábban kétszer is volt már kanizsai kapitány, hallani sem akart arról, hogy háború idején bezárkózzon a várba. Nádasdy Ferenc pedig, akit többször is felkértek - vélhetően szándékosan - olyan feltételekhez kötötte a kanizsai főkapitányság elvállalását, amelyet a Haditanács nem fogadhatott el.

6 A kanizsai vár védelméért ideiglenesen Geréczi Bertalan kapitány-helyettes felelt, ám, mint azt a Haditanácshoz intézett több levele is bizonyítja, igencsak igyekezett megszabadulni e „megtisztelő" feladattól.

7 159498 között a kanizsai főkapitány Christoph Haym, a vagyonos stájer kamarai tanácsos volt. Ő ugyan megfelelő kapcsolatokkal és vagyonnal is rendelkezett, de a szükséges rátermettség és határozottság híján képtelen volt kézben tartahi a helyőrséget és a Kanizsa alá rendelt kisebb várak parancsnokait.

8 Helyét 1598-ban Georg Parádéi ser, egy régi katonacsaládból származó karintiai nemes vette át. Vele csak egyetlen baj volt, mégpedig az, hogy büntetésből került Kanizsa élére. A Zengg parancsnoki posztját betöltő kapitány katonái ugyanis nem kis izgalmat kiváltva a császári kormányzatban fegyveres összecsapásba keveredtek a velenceiekkel. A diplomáciai bonyodalmakat kiváltó ügyet természetesen vizsgálat követte. A felelősnek talált, egyébként protestáns, és a rendi ellenzékben is szerepet játszó Georg Paradeisert, tiltakozása ellenére - a császár személyes utasítására - más beosztásba, Kanizsa élére helyezték.

9 Kanizsa élére, amely alá az évenként kétszer-háromszor felröppenő rémhírek ellenére csak a tizenötéves háború kilencedik évében, 1600. szeptember 8-án érkezett meg Ibrahim nagyvezír körülbelül 40-50000 katonát számláló serege. A német nemzet „reménységének" nevezett Kanizsa, amelynek építésébe az osztrák rendek százezreket öltek, 1600-ban két viszonylag jó állapotú fülesbástyából, az azokat összekötő vastag töltésfalból, egy náddal, vízinövényekkel csaknem teljesen benőtt, több helyen átgázolható, posványos vizesárokból, egy őrházból, és a külső vár évtizedek óta befejezetlenül álló két bástyájához odahordott földkupacokból állt.

10 A zsoldlistákon feltüntetett körülbelül 3000 ember helyett mindössze 300 magyar és 500 osztrák-német katona készült megvívni a 40-50000 főnyi ellenséges sereggel. Az arány 62:1 a törökök javára, biztatónak aligha nevezhető. Hogy milyen esélyekkel szállhattak szembe a védők az ellenséggel? Az ezzel kapcsolatos véleményeket mi sem fejezi ki jobban, mint a Haditanács és a Kamara szeptember első napjaiban lezajlott levélváltása. Az ostrom még el sem kezdődött, még csak hírek szállingóztak Kanizsa esetleges megszállásáról, de a Haditanács már a Kamarát, a Kamara meg a Haditanácsot vádolta a vár elvesztéséért.

11 A hivatalnokok már mentegették magukat, ám a katonák még tettek egy próbát. Szeptember 16-án -.tehát meglehetős gyorsasággal, mindössze nyolc nappal az ostrom megkezdése után - Győrből a lotharingiai Philip Emmanuel Mercoeur herceg vezetésével elindult a keresztény sereg a vár felmentésére. A sereg útját és a katonai szempontból eseménytelen felvonulás részleteit ,y4 császári felmentő sereg útja Kanizsára az egykorú ábrázolások tükrében, 1600 szeptember 16-október 73." című tanulmányában Ivanics Mária már bemutatta.

12 Ám néhány újabban előkerült levél és beszámoló alapján azért el kell mondanunk, hogy ez a felvonulás közel sem volt problémamentes. A felmentő sereg katonáinak az állandó esőzések, a hideg őszi idő, és a sáros, csaknem járhatatlan utak miatt emberfeletti nehézségekkel kellett megküzdeniük. Mivel a több tízezernyi ló és ember az esőben felázott utakat szinte feneketlen dágvánnyá taposta, a menetoszlop közepén, végén haladó gyalogosoknak már gyakran térdig, combig kellett gázolniuk a sárban. A parancsnokság ezen úgy próbált könnyíteni, hogy váltogatta a csapatok helyét. Amelyik ezred egyik nap a viszonylag jó, széttaposatlan úton, az élen menetelt, másnap a legrosszabb helyre, az oszlop legvégére került. A Kanizsa felmentésére induló hadsereg létszámát illetően több ellentmondó vélemény látott napvilágot, de az újabb kutatások és a rendelkezésekre álló mozaikok alapján hitelt kell adnunk Mercoeur herceg beszámolójának, amely szerint az ő vezénylete alatt mindössze 13700 egészséges, harcképes katona sorakozott fel. Ehhez csatlakozott Draskovics János a báni csapatokkal, a károlyvárosi katonasággal és Hans Sigmund von Herberstein stájer segédhadaival, összesen mintegy 4500