Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)

Vándor László: Bajcsa vára (Egy rövid életű vár Kanizsa határában)

28 Vándor László felszerelésre vonatkozó iratok - úgy vélekedett, hogy a várat Zrínyi György építette.

11 Mindenesetre egyértelmű, hogy a magyar történetírást nem nagyon foglalkoztatta a bajcsai vár története. A 10 kötetes Magyarország történet 3. része szót sem ejt róla.

12 Pedig ennek megjelenésekor már ismert volt Franz Otto Roth grazi levéltárosnak a „Bajcsavár kiépítése és berendezése" (1578) című tanulmánya.

13 Az ő anyagának a felhasználásával sikerült végül is a Nagykanizsa monográfiája I. kötetében a Bajcsa kérdést tisztázni. A kanizsai várban 1572-ben megkezdett építkezések helyzetét 1575-ben kelt leírás alapján katasztrofálisnak lehet megítélni. Az 1577. évi lőportorony robbanás után ez a helyzet még vigasztalanabbá vált. A stájer rendek már az 1575-ös brucki országgyűlésen megállapították, hogy a török északról és délről is képes megkerülni Kanizsát, sőt dél felé a Mura vonala mellett újabb erődvonal kiépítése lenne szükséges. 1577-ben a törökök folyamatos támadásai a stájer határvidék ellen, továbbá a Zrínyi Györggyel folyó egyezkedések után, valamint a bécsi haditanácsban elfogadott új védelmi koncepció egyaránt lehetővé tette, hogy a stájer rendek egy közvetlenül általuk fenntartott védelmi szakasz felállítása mellett döntsenek, amely a Kanizsától a Muráig húzódó szakaszt jelentette. A stájer határok védelmében a tanácskozók 1578 elején Veit von Halegg véleményét meghallgatva, Kielmann kanizsai főkapitánnyal való egyeztetés után úgy vélték, hogy erősségeket kell építeni a Kanizsa alatti határszakaszon, jelentősebb őrséget kell állomásoztatni a Bánfiak lenti és alsólendvai váraiban, valamint Szécsiszigeten. Gyakorlatilag egy kétlépcsős védelmi vonal tervét fogalmazták meg. Ernő (Ernst) főhercegnek akinek a magyar határvédelem volt a hatásköre ezzel párhuzamosan a Kanizsa feletti vidék megerősítése érdekében kellett intézkednie. Míg Kielmann Nagyrécsén és Galambokon szeretett volna új erődöket építeni, addig a stájerok az újudvari átkelő megépítése mellett kardoskodtak, és végül is az ő felfogásuk győzedelmeskedett.

14 1578 tavaszán hosszas veszekedés után - amely elsősorban a magyar főurak teljesen más típusú felfogásának letörését jelentette - a stájerek jelentős mennyiségű munkásnak a határszakaszra való szállításának szervezésébe fogtak, és megkezdődtek az építkezései is, melynek fő pontja egy nagyméretű erődítménynek Bajcsavárnak a megépítése volt. Ezzel párhuzamosan nagyszámú favágóval megkezdték a mocsarat kísérő erdők, partok „gyepűsítését", azaz az erdőkben a fák összeborogatásával a nyiladékok átjárók járhatatlanná tételét, a mocsáron átvezető utak megsemmisítését. Az építkezési munkák áprilisban kezdődtek el, miután a magyar főurak csapatai a megegyezés értelmében katonai biztosítást adtak a munkálatokhoz. A stájer munkások között nagy volt az aggodalom, rendszeresek voltak

4 a dezertálások. Augusztusban 4 ágyú leküldését javasolták az aggodalmak leküzdésére. Ezek az aggodalmak jogosak is voltak, mert a török észlelve az építkezést augusztusban megerősítette a közeli várak őrségét, és szeptember elejétől támadásokba is kezdtek. Ugyanezen időtáj az építkezések felgyorsítására nagyszámú „sáncmunkás" érkezett katonai kísérettel Bajcsára. A „gyepűsítési" munkálatok Kanizsától délre jól haladtak, így a törökök úgy döntöttek, hogy Kanizsától északra a mai Korpavárnál - a tervezett újudvari erődnél - kelnek át az építkezés megtámadására. Csakhogy kémeik nem álltak a helyzet magaslatán, nem tudták, hogy Batthyány és Nádasdy csapatai itt állomásoznak, így a támadók szeptember 18-án este beléjük botlottak. A kibontakozó csatába a kanizsai és a bajcsai véderő is bekapcsolódott így a török csúfos vereséget szenvedett. 1578 szeptemberében a bajcsai várat félig késznek mondták. A késő ősz, a telelő a várat befejezetlen állapotban találta és Herkovich az épülő vár ideiglenes kapitánya katasztrofális helyzetről számol be. Már ekkor jelentkeznek azok a problémák, melyek végül is Bajcsa számára végzetesnek bizonyultak, a homokra való építkezés következtében a „kaputól az északi rondelláig az árok beomlik. Az építkezés novemberben sincs befejezve ennek ellenére november 9-én a várat átadják a főkapitánnyá kinevezett Zrínyi Györgynek, aki 200 lovassal állt ki, a vár őrségéhez tartozik még 192 német gyalog. 10-én elbocsátották Hanns Herkovich háromszáz haramiáját, akiket Zrínyi azonnal újra felfogadott, ezek kétharmada Bajcsán maradt. Tehát a várőrség létszáma 600 fő körül alakult. A november 11-én befejeződött átadás után Zrínyi Malakóczy Miklós bízta meg Bajcsa és Keresztúr kapitányi tisztével, és kötelezte magát hogy a kerítés építését befejezi. Az átadás során megállapítódott, hogy a tágasra tervezett vár már ekkor kicsinek bizonyult ennyi nép számára, a belsejében lévő gabonatároló gerendaház befedetlen, a katonák szállásai szalmával fedettek, az őrszobák a falakon nincsenek készen... Emellett folytak a tárgyalások újabb erődítmények építéséről is. A két már álló vár Bajcsa és Keresztúr mellett további két vár, valamint Molnári kiépítése a cél. Bajcsa várának állaga végig problematikus maradt Zrínyi György 1587-től egyre inkább sürgeti a főerőd áthelyezését Bajcsavárról Keresztúrra. 1589-ben Károly, főherceg kijelenti, hogy Bajcsavár tovább nem állhat, hadnép nem tud benne állomásozni. Attól tartanak, hogy a vár nem bírja már ki a telet. A gyors építkezés és a hely rossz kiválasztása következtében Bajcsa jelentőségét veszti, visszaminősítik egyszerű őrházzá, a szomszédos Fityeháza szintjére. A Roth által publikált utolsó adat a bajcsai várról arról szól, hogy itt jobb talajon egy új torony építését tervezik, de