Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)

Vándor László: Bajcsa vára (Egy rövid életű vár Kanizsa határában)

ZALAI MÚZEUM 7 1997 Vándor László: Bajcsa vára (Egy rövid életű vár Kanizsa határában) A ma közigazgatásilag Nagykanizsához kapcsolt Bajcsa község határában, a falutól délkeletre a környék legmagasabb pontján magasodik a Principális (a hajdani Kámzsa patak) mocsaras völgye fölé egy homokdomb, melyet az itt lakók Törökvárnak, a környező területet Törökvári dűlőnek neveznek.

1 Az itt végzett terepbejárásaink alapján már a hetvenes években meghatároztuk a hajdan itt állt vár helyét. A terepen jól látszott a vár déli oldalának vonala, meghatározható volt a délkeleti és délnyugati sarok, ezen a részen megmaradt a várárok is. A keleti, mocsár felöli, meredeken leszakadó oldalon is követhető volt a vár szélének vonala, ellenben északon és dél felől a korábbi művelés - mégpedig főleg az egy ideig itt folytatott szőlőművelés - következtében a vár kontúrjai már nem voltak már kivehetőek. A terepbejárások során a vár belsejében némi téglatörmeléket találtunk, emellett későközépkori kerámiatöredékek voltak gyűjthetők.

2 A 80-as években a vár területétől északra homokbányát nyitottak. Ennek művelése során egy középkori falu maradványai semmisültek meg. A leletmentést végző Horváth László szerint az Árpád-kortól a későközépkorig terjedő anyag a 13-16 századig folyamatosan élő falura utalt.

3 A falu nyilvánvalóan a mai Bajcsa község középkori elődje volt, bár ilyen nevű községre Zala megye középkori okleveles anyagát áttekintve nem sikerült rábukkanni. Bajcsa nevű falut sem Csánki, sem Holub történeti földrajza nem ismer.

4 Jómagam a Nagykanizsa monográfiában a környék okleveles adatainak vizsgálata alapján ezt a vár melletti falumaradványt nagy valószínűséggel Venécének határoztam meg. Arra vonatkozóan, hogy az 1563-66 között elpusztult község területén hogyan kapja az itt alig több mint egy évtized múlva felépülő vár a Bajcsa nevet csak találgatásokra lehetünk utalva. Valószínűnek tűnhet, hogy a helynek, a magaslatnak lehetett ez a neve ahová építették.

5 1994-ben az északról dél felé tartó bányaművelés elérte a vár északi - a felszínen nem látható szélét, és a többtíz méteres homokfal felett váratlanul téglafalakba ütközet a munkagépek. Az előkerült maradványoknál végzett gyors leletmentés után a vár feltárását 1995-ben megkezdtük.

6 Erről a most is folyó munkáról, ennek eddigi eredményeiről kívánok itt beszámolni. Mielőtt a régészeti feltárásról beszámolnék fontosnak tartom áttekinteni, mit tudott mindeddig a kutatás a bajcsai várról. Az első szerző, aki a várral foglalkozott, a Kanizsa környéki amatőr helytörténetírás nagy mesélője Balogh János magyar királyi honvédszázados, aki fő művében „A bajcsai török barlang és vár" című fejezetet szentelte a témának. Szerinte a török a Bajcsa melletti „löszös" magaslatok sűrű cserjékkel borított oldalába vájt tekervényes barlangokból rabolták a környéket, amelyekből Zrínyi György szó szerint kifüstöltette őket, és pontosan 116 férfit és 27 törökösen öltözött nőt, és 41 lóhullát. találtak az akció végén. Hogy a területet biztosítsák, Zrínyi jelentése alapján Károly főherceg elrendelte ide egy „hatlövegü váracs" építését. Mihez 1579 tavaszán hozzá is fogtak, mégpedig Zrínyi, Batthyány Boldizsárral, Nádasdy Ferenccel és Halleck Vírussal szövetkezve - és annak ellenére, hogy a szigetvári bég a berzencei és a koppányi erőket összefogva ezt haddal megakadályozni akarta - és még ezen év őszén az építést befejezték, a vár parancsnokául pedig Malakóczy Miklós gróf lett kinevezve. A vár építetőit megtámadó törökök vezetője Balogh szerint Szár Ali bég volt (serege 300 lovas, 50 gyalogos, 12 löveg), míg a csatát magyar oldalról Malakóczy vezette, amelyben Zrínyi válogatott 300 magyar és horvát darabontja vett részt Batthyány, Nádasdy és Erdődy grófok parancsnoksága alatt, Kilimáni András kanizsai és Glubicsek János kaproncai alkapitányok gyalogosai által támogatva.

7 Bajcsa pusztulása Balogh szerint Kanizsa 1600. évi török elfoglalásához kapcsolódik.

8 Ennek a történetnek az idézését azért tartom fontosnak, hogy a későbbiekben a történések figyelemmel kisérése közben láthassuk, hogy Balogh hogyan színesíti, keveri a valós adatokat a kitalációkkal, hogy végezetül annak valóságtartalmának kibogozása a szakember számára is nagy feladatot jelent. Főleg mivel Balogh János semmiféle jegyzetelést nem alkalmaz. Sajnálatos, hogy a nagy mesélő anyagának kritika nélküli átvétele napjainkig hat.

9 1917-ben Halis István a századelő kanizsai helytörténetírásánakjeles alakja foglalkozik Bajcsával.

10 A következőkben már részben hivatkozott adatok Bajcsára vonatkozóan Takács Sándornak a török korszak egyik legkiválóbb ismerőjének, a neves művelődéstörténésznek a munkáiban fordulnak elő utalásszerűén. Takács - aki ismerte a grazi levéltár Militaria gyűjteményét, és utal arra is, hogy itt vannak az építésre és a