Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)

C. Harrach Erzsébet: A műemléki védettségű épületek számának alakulása 1960 óta Zala megyében

A műemléki védettségű épületek számának alakulása I960 óta Zala megyében 193 hetvenes évek közepéig a csökkenés a jellemző. 8. táblázat. Az egyes kategóriákban történt változások 1960 és 1994 között Zala megyében Műemlék Műemlék Városképi Ossz. jellegű 1960-ban 37 242 77+5 361 1967-ben 38 168 98 304 1975-ben 37 166 38 241 1983-ban 37 172 31 240 1984-ben 37 173 32 242 1985-ben 57 234 54 345 1986-ban 57 234 54 345 1987-ben 57 236 54 347 1988-ban 57 231 50 338 1989-ben 57 233 52 342 1990-ben 57 236 52 345 1991-ben 57 236 52 345 1992-ben 59 234 52 345 1993-ban 59 234 52 345 1994-ben 60 236 52 348 Zala megyében a változások nem mutatnak nagyobb hullámzást, csupán Keszthely városának Zala megyéhez történt csatolása, e mellett azonban a számokban nem jelentkező átminősítésekre itt is volt példa. Az idő múlása ugyanis meghozta a századforduló és a század eleji építészet tiszteletét is, s ezzel együtt a védett épületek közé bekerültek ezek is. Egy-egy épület feladása sokszor évekig is elhúzódott. Keszthelyen például a hetvenes években Vk Kossuth Lajos utca 45. szám alatti iskolaépület megtartásához nem ragaszkodott az OMF, a kategória besorolás alapján nem is tehette, de törvény adta lehetőségeit megragadva menteni szerette volna azt, ezért tanulmánytervvel kellett bizonyítani a felújítás gazdaságtalanságát. 1983-ban a jegyzékből való törléssel pecsételődött meg az épület sorsa. Ezzel szemben ugyan ebben az évben ugyancsak Keszthelyen Mj védelem alá kerültek a Georgikon utcában az egykori istálló, pálmaház, az üvegházak és a magtár épületek. A másik alapvető változás a területi védelem fontosságának kialakulása, megerősödése volt. Ebben a megyében Keszthely esetében például sok kellemetlenséget megelőzött volna, ha a területi védelem már korábban polgárjogot szerzett volna. Kastélyaink számos parkja nem került volna felparcellázásra, s nem is sorolom mennyi hiba elkerülhető lett volna. 1967 jegyzék elkészültéig sem védett városmag, sem külön kimondott műemléki környezet nincs a megyében. Ekkor még csak a 49. évi törvényben rögzített védelem élt, amely szerint azon telekkel határos telkeken ahol műemlék állt, is műemléki védelem érvénysült. Az 1976 jegyzékben találunk egyetlen műemléki környezeti védelmet az egervári várkastély esetében és természetvédelmi védelmet Zalaszentgrót kastélypark esetében. 1983 és 1987 között négy műemléki környezeti védelem él, 1988 és 1991 között öt műemléki környezet és egy műemléki jelentőségű terület, 1992 óta eggyel nőtt a műemléki környezetek száma.

15 A magántulajdon előre törése, elismerése valamint megerősödése további veszedelem forrása lett. Az építészeti együttesek különböző épületei külön-külön nem voltak védve, s így a más-más használók, sőt tulajdonosi joggal felruházottak könnyen kicsúsztak a műemléki előírások betartása alól. Míg a hetvenes években az együttesek egyes épületeinek külön-külön történő védelmére került sor, addig a kilencvenes években tudatosan az eredeti koncepcióhoz tér vissza a műemlékjegyzék azzal a kiegészítéssel, hogy felsorolásra kerülnek a védett elemek, valamint a területi védelemmel lesz teljessé a szakfelügyelet. A folyamatban lévő revízió ezt célul tűzte ki nem utolsó sorban azért, mert a helyszínrajzi szerkezet védelmét is fontosnak ítéli meg a tudomány. A gyakorlati élet, az önkormányzati rendszer, a legkülönbözőbb tulajdonjogi viszonyok és az élet minőségi romlása további védelmi struktúrát kényszerített ki és ez az ún. helyi védelem. Az egyedi helyi értékek nem voltak besorolhatók az országos jegyzékbe sehol az országban. Ezért már több mint egy évtizede a műemléki hatóság ösztönözte e lehetőség kihasználását. Még a rendszerváltás előtt volt néhány városi tanács, ahol városi szabályrendelettel életre is kelt ez a speciális védelem. A szabályozás pozitív oldala mellett azonban az emberi következetlenségekre is lehetőség nyílt. A helyi védelem kimondása és feloldása egyazon intézmény joga. Az emberi erőviszonyok döntötték, és döntik el sokszor egyegy védett objektum sorsát. Itt Nagykanizsán, ahol a helyi védelem kimondásán túl, annak a társadalommal történő elismerésére is nagy gondot fordítanak aligha kell bizonyítanom a kezdeményezés gyakorlattá tételének a helyességét.

16 Köszönet és dicséret illeti az összes érdekeltet, legyen az tisztség viselő, szakember, vagy a közösség bármely tagja. A műemléki jegyzéket még nagyon sok tényező alakítja. A helyi védelemről szólva már megemlítettem a társadalmi szerveződések fontosságát és erejét.

17 Ez a téma külön kifejtést érdemelne, hiszen itt a megyében, de különösen Nagykanizsa városában jelentősen befolyásolták mind a hivatalos jegyzék alakulását, mind a helyi védelem megvalósítását. Befejezésként a helyi védelem alatt álló építészeti értékek с kötet bármely részéből idézhetnék, helyette kívánom, hogy a megye ebben a szellemben védje és őrizze örökségét minden időben.