Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)
Káli Csaba: Nagykanizsa 1945-ben (április 1–november 4.)
Nagykanizsa 1945-ben (április 1 - november 4.) 187 a képviselőket, helyesebben szentesíttették a jelenlévőkkel az előzetesen szűkebb körben már meghozott döntést. Ily módon végül Matécz János (MKP), Baron Pál és Dombay János (SZDP), valamint Dene István (NPP) delegáltatott az ideiglenes törvényhozásba. 55 A parlamenti képviselők „kijelölése" után nem sokkal, újabb „kijelöléses választás" történt Nagykanizsán. Július 8-án alakult meg az új városi képviselő-testület, amelynek összetételét - az e tárgyban kiadott rendelet következtében - a polgárok ismételten csak tudomásul vehették. A testületbe, a működő politikai pártok a Nemzeti Bizottság koordinálásával delegálhatták képviselőiket, akik pártonkénti, egymáshoz viszonyított számaránya hű tükre volt a Kommunista Párt túlhatalmának. A bizottság az MKP-nak, az SZDP-nek és az NPP-nek, valamint a szakszervezeteknek egyenként 17, míg a Független Kisgazdapártnak 8 helyet „engedélyezett". 56 A képviselő-testületnek adott jogosítványok megnyirbálták ugyan a Nemzeti Bizottság mindenhatóságát, de hatalmi primátusát ekkor még nem veszélyeztették. A politikai és gazdasági élet reorganizációja után éledhettek újjá a közélet olyan területei mint a művelődés, oktatás, kultúra, sport az egyletek és minden más, ami a civil szférával volt kapcsolatos. A politikai fordulat természetesen e téren is éreztette átformáló hatását. Az iskolai oktatás április 13-án valamennyi kanizsai iskolában megkezdődött, immáron „demokratikus szellemben". 57 A moziban megkezdődött a szovjet filmek vetítése igaz ekkor még az amerikaiak és franciák mellett. A városban orosz és bolgár nyelvtanfolyamok indultak, 58 az egyetlen hírlap, a Zala is rendszeresen adott - elsősorban bolgár - nyelvleckéket. Május 18-án a Városi Színházban a Vörös Hadsereg megtartotta első „művészdélutánját", 59 augusztus 12-én pedig megalakult a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság. 60 Rendszeressé váltak a magyar-szovjet, illetve magyar-bolgár labdarúgó mérkőzések, amelyek után a már áprilisban megnyílt Továris-eszpresszóban lehetett vigadni, vagy szomorkodni az eredménytől függően. 61 A város régebbi keletű katolikus és polgári egyesületei, körei elsősorban szociális téren igyekeztek bekapcsolódni a társadalom újjászervezésébe, de a feladat nagysága és egzisztenciális helyzetük ellehetetlenülése folytán, segítségnyújtásukkal nem tudtak gyökeres fordulatot elérni. A segélyezésben sikeresen vett részt az amerikai - főleg a deportálásból visszatérő zsidókat felkaroló - Joint helyi szervezete, amely már május elején működött. 62 Később a Nemzetközi Vöröskereszt és az UNRRA is bekapcsolódott ebbe a munkába. A hazatérő hadifoglyok támogatására szeptember elején a társadalmi egyesületek bevonásával, külön szervezetet hoztak létre. 63 Az ősz vitathatatlanul legnagyobb politikai eseménye a november 4-én megtartott nemzetgyűlési választás volt. A pártok kampányolása különösen októberben erősödött fel, de a megelőző hónapok történései, azok erős átpolitizálása is lényegében a felkészülést szolgálták egy későbbi megmérettetéshez. Erre a célra különösen az MKP-nak voltak eszközei, amelyeket egyáltalán nem restellt felhasználni népszerűségének növelésére. A sajtó irányítása, a nagygyűlések és a tömegeket mozgató vagy csak mozgatni kívánó - rendezvények, mint például a július 15-én a szovjetek által kierőszakolt hősi emlékmű felavatása, 64 vagy az ellenfelek lejáratását szolgáló negatív propaganda mind, mind pozíciójának erősítését volt hivatott szolgálni. A választási küzdelem október második felében érkezett a finisébe. Ekkor sorra érkeztek Nagykanizsára a különböző pártok vezető politikusai, akik gyűléseken ismertették programjukat és ajánlották a választópolgárok figyelmébe helyi jelöltjeiket. A „nagyok" közül elsőként október 14-én Rákosi Mátyás látogatott a dél-zalai városba és tartott programbeszédet. 65 Figyelemre méltó, hogy az újonnan kinevezett veszprémi püspök pár nappal később „bemutatkozó" látogatást tett Kámzsán. 66 Október 21-én az NPP, az FKGP és az SZDP tartott pártnapot. A Nemzeti Parasztpárt szónoka Kovács Imre volt, a kisgazda programot Varga Béla ismertette, míg a szociáldemokraták népszerűségét Kéthly Anna próbálta meg növelni. 67 A lajstromos rendszerű választás miatt a pártok által választókerületenként (megyénként) összeállított listákon az első helyet (helyeket) általában országos vezetőiknek tartották fenn, maximálisan túlbiztosítva a megválasztásukat. (A vezető személyek több választókerületben is élre kerültek.) A helyi jelöltek ennek megfelelően - kisebb esélyt kapva sikeres szereplésükre - hátrébb szorultak. A Nemzeti Parasztpárt megyei listájára Pőcze Ferenc és Borvári József került fel Nagykanizsáról a 6., illetve a 8. helyre rangsorolva. A Magyar Kommunista Pártot dr. Kertai György és Horváth Lajos képviselte a városból a 4. és 16. helyen. A Független Kisgazdapárt listáján csak Magyar János (9. helyen), míg a szociáldemokratákén Dombay János (2.), Baron Pál (3.), Molnár György (16.) és Erős Ferenc (21.) neve szerepelt a nagykanizsai képviselőjelöltek közül. 68 Az összeíró biztosok a városban, a gyakorlatilag általános választójog alapján 15.523 főt nyilvánítottak választásra jogosultnak, akik közül 9075 volt a nő és csak 6448 a férfi. 69 A november 4-én megtartott választásokon a Független Kisgazdapárt - az országos eredményt meghaladva, de a megyeitől legalább annyival elmaradva aratott győzelmet. A 14.549 érvényesen leadott szavazatból 9692 esett az FKGP listájára, ami 66,61%-nak felelt meg. Második helyen az SZDP végzett 3630 szavazattal (24,95%), utánuk messze leszakadva a Kommunista Párt 900 vokssal (6,18%), majd 326 szavazattal (2,24%) a Nemzeti Parasztpárt következett, utolsóként