Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)

Megyeri Anna: Az ONCSA (Országos Nép és Családvédelmi Alap) segítő munkája Nagykanizsán 1941–1945 között

ZALAI MÚZEUM 7 1997 Megyeri Anna: Az ONCSA (Országos Nép és Családvédelmi Alap) segítő munkája Nagykanizsán 1941-1945 között A Teleki kormány legnagyobb szociális alkotásának tekintette az Országos Nép és Családvédelmi Alap létrehozását. Az új szociálpolitikai törvény többet, mást akart, mint az eddigi szociális gondozás bejáratott formái. Az ínségadók, a közmunkák, az alapítványok, a különböző karitatív egyesületek segélyei csak átmeneti megoldást jelenthettek a szegények számára. A törvény előkészítése hosszú folyamat eredménye volt. A két világháború közötti kormányok mindegyike megpróbált valamilyen formában mentőövet dobni a nyomorgó néptömegek számára, tudván, hogy a társadalmi feszültség oldása számukra is fontos. A parasztsággal, a nincstelenekkel kapcsolatban állandó szólam volt kormány szociális érzékenysége. E célt szolgálta a Nagyatádi-féle földreform törvény is, mely úgy akarta a nincstelen szegényeket földhöz juttatni, hogy a nagybirtok lényegileg érintetlen maradjon. A hitelkedvezmények, a MÁV szállítási kedvezményei mellett az új tulajdonosok megsegítésére beszerző és értékesítő szövetkezetek egész láncolata jött létre: Magyar Mezőgazdák Szövetkezete, Hangya, a Futura Rt. Ezek működését az állam anyagilag támogatta. Bethlentől Imrédyig az volt a kormányok célja, hogy legalább 400-600 négyszögöles kertekkel rendelkező, önálló családi házhoz jussanak a nincstelenek. 1927-ben alakult meg a Falusi Kislakásépítő Szövetkezet, a FAKSZ, mely 1940 végéig 43 ezer főnek 59.687.250 pengő kölcsönt nyújtott családi ház építésre.

1 E szövetkezet szerepét később az ONCSA vette át. A Gömbös-féle telepítési törvény 1936-ban szintén nem segíthetett az igazán szegény rétegeknek, mivel a földhöz juttatandónak ki kellett fizetni a vételár 30%-át, így ez. csak a középbirtokok némi megerősödéséhez vezetett a nagybirtokokhoz képest. , A helyi szociálpolitika szorosan összefüggött az országos politikával, az ország gazdaságával, mely a harmincas évektől egyre inkább német orientációjúvá vált, s jobbra tolódott. Jellemző a kor ideológiájára Zala megye főispánjának, Teleki Béla beiktatási beszédének egy részlete 1936-ból. A pölöskei földbirtokos kifejti, hogy teljes meggyőződésből képviseli Darányi Kálmán miniszterelnök politikáját, amely a keresztény erkölcsi gondolat alapján állva népi és nemzeti politika, és minden magyar erőt és értéket össze akar fogni az igazi nemzeti egység megteremtésére.

2 Egy másik nyilatkozata 1938-ból: „Erkölcsi kötelessége a nemzetnek, hogy olyan berendezkedést teremtsen, amely a kicsiknek és gyengéknek is biztosítja az életlehetőségeket. A mai keresztény és szociális szemlélet következménye, hogy az élet napos oldalán álló erősek áldozatot hozzanak, és a gyengék megerősítése révén elérjük a magyar társadalom átépítését."

3 Gondolatai azért fontosak, mert az új törvény fő végrehajtói megyénkben ő és az alispán, Brand Sándor voltak. Az Országos Nép és Családvédelmi Alapot létrehozó törvénytervezetet (1940. évi XIII. te.) Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter terjesztette be a képviselőházban. A törvény célja a leginkább támogatásra szoruló néprétegek gazdasági, erkölcsi és szellemi felemelése útján életviszonyainak javítása, a társadalmi kiegyenlítődés elősegítése, és a népesség szaporodásának előmozdítása volt. Hazánkban a születések száma aggasztó hanyatlást mutatott.

4 így az alap fő feladatának a sokgyermekes családok intézményes támogatását, a megélhetésükben veszélyeztetett, főként mezőgazdasággal foglalkozó családok boldogulásának megalapozását tekintette. Ezek formája lehetett házhoz juttatás, kedvezőbb gazdasági viszonyok közé telepítés, közjóléti szövetkezetek, különböző termelési és értékesítési intézmények létrehozása, vállalkozások elősegítése. A törvény e célkitűzésének megvalósítására az állam évi illetékjövedelmének 27 százalékát, és helyi ínségadók helyett országos adót, a nép és családvédelmi pótadót bocsátotta a kormány rendelkezésére. Ezentúl ez az alap pótolta az eddigi nyomor és ínségenyhítő akciókat. Tevékenysége annyiban volt más, hogy a nyújtott juttatás visszatérítését kérte pénzben, munkában vagy természetben, ily módon a nincsteleneket gazdasági önállósághoz juttatta. A törvény értelmében a költségvetés 1940-ben 28 millió pengőt, 41-ben 41 millió pengőt, és 1942-re 46 millió pengőt irányzott elő e célok megvalósítására. Az alapot a belügyminiszter kezelte^ a munkát az Országos Szociális Felügyelőség irányította, kinevezett szociális felügyelők segítségével. Az ONCSA feladatait a vár-megyékben az alispán, a városokban a polgár-