Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)

Hegedűs András: A nagykanizsai cs. és kir. 48. gyalogezred története, különös tekintettel annak I. világháborús tevékenységére

A nagykanizsai es. és kir. 48. gyalogezred története, különös tekintettel annak I. világháborús tevékenységére 165 Megfigyelhetjük a II. zászlóalj, illetve a másik két zászlóalj véráldozata közti különbséget, hiszen míg előbbinél 73-an, addig az utóbbiaknál együttvéve csak 9en sebesültek meg. A veszteségekből is kiviláglik, hogy augusztus utolsó napjainak harcaiban a II. zászlóalj került előtérbe. Ez érthető is, hiszen 23-án a III. zászlóalj - nem is beszélve a IV. zászlóaljról - sokkal súlyosabb veszteségeket szenvedett, így e két zászlóalj kímélése érthető is. A mozgóharc állóvá merevedése is leolvasható a táblázatból, hiszen beásva magukat, az ellenség sokkal kisebb veszteségeket tudott okozni. Augusztus 30-i keltezéssel két reggeli jelentés maradt fenn. Az elsőt már az előbbiekben említettem, ám a másikról még nem esett szó. Ez a kimutatás ugyanazokat a részadatokat tartalmazza, mint a korábbi, ám végeredménye mégsem ugyanaz, mivel e napon érkezett be az ezred menetzászlóalja a személyi utánpótlással. így az ezred eredeti harcállományának csak egy részét nyerte vissza. E két jelentés kiadása közötti időben érkezett be tehát a menetzászlóalj. Az újonnan érkezetteket a veszteségek arányában osztották be az egyes zászlóaljakhoz. Erre a szeptember 1-jei jelentésből tudunk következtetni. A 811 fős élelmezési létszámból a menetzászlóalj harcállománya 763 fő volt. Az aznapi jelentés szerint az élelmezési állomány az ezredtörzsnél 107, a II. zlj.-nál 80, a III. zlj.nál 201 és a IV. zlj.-nál 212 fővel gyarapodott. Az ütközetlétszámnál a növekedés 85, 160 illetve 92 fő. Ezen összehasonlítás kapcsán több kérdés, illetve megfigyelés vetődik fel. Érdekes, hogy a veszteséget nem szenvedett és harcban rész nem vevő ezredtörzs állománya 107 emberrel gyarapodott. E számadatokat összeadva felmerül a kérdés, hogy miért e nagy különbség az augusztus 30-i és a szeptember 1-jei jelentések között? A menetzászlóalj eredeti élelmezési létszáma 811 fő volt. Szeptember l-jén a pótlásokat összeadva mindöszsze 600 fős növekedés tapasztalható. A menetzászlóalj ütközetlétszáma 763 fő, ebből a csapatokhoz utánpótlásként csak 444 jutott el. A kérdés tehát az, hogy miért van az élelmezési létszámban 211, az ütközetlétszámban 319 fős különbség? Ismervén azt, hogy az ütközetlétszám és az élelmezési létszám között mindig különbség szokott lenni, e hiány elfogadható. Ám az augusztus 30i és szeptember 1-jei létszámok közti nagy eltérésre csak azt a magyarázatot lehet adni, hogy 2 nap alatt ekkora volt a veszteség. Ez azonban azért furcsa, mivel a harcleírások szerint az ezred ekkor álláskiépítéssel volt elfoglalva, és veszteségei az orosz tüzérségi tűzben minimálisak voltak. Augusztus 31-ével a cs. és kir. 48. gyalogezred anyagából eltűnnek a hadműveleti iratok, és csak 1915. január l-jétől találhatók meg újra. Az ezred szeptember 1. és december 31. között fennmaradt dokumentumainak nagy részét kevésbé használható iratok képezik. így az ezredparancsok általában a hadsereg-, a hadtest- és a hadosztályparancsokat közlik. E hiány pótlása a cs. és kir. 14. pozsonyi hadosztály, illetve könyvészeti anyag felhasználásával kísérelhető meg. A cs. és kir. 48. gyalogezred augusztus 23-tól december 3 l-ig a következő veszteségeket szenvedte el:

20 halott sebesült eltűnt hadifogoly beteg tisztek 16 56 3 3 28 legénység 580 2700 720 34 700 Összesen 596 2756 723 37 728 A hadjárat 5 hónapja alatt az ezred összes vesztesége halottakban, sebesültekben, eltűntekben és hadifoglyokban - a betegeket nem számítva - tehát 4112 fő volt. A harctérre megérkezett ütközetlétszámot (3146 fő) alapul véve az ezred eredeti állományának 130,7%-át vesztette el! E nagy veszteség az I. világháború harceljárásából következően sajnos nem szokatlan, még ha a 14. hadosztály egyetlen ezrede sem szenvedett ekkora veszteséget, mivel ekkor még hiányzott a siker kifejlesztésének két eszköze: a harckocsi és a repülőgép. így a védelem fölényben volt a támadóval szemben. A Kelet-Galiciában, de főként Lemberg körül lejátszódott események az 1. hadsereget is visszavonulásra kényszerítették. Az ezred szeptemberben Krakkó környékére került. Októberben új támadásra indul, melyben Ivangorodig jut előre. Az ide-oda hullámzó, igen véres harcok Szilézia határára vetik a 48-asokat, decemberben azonban ismét a Nidáig szorították vissza az oroszokat. A telet a Kárpátok ormain szenvedték végig és sok más magyar ezreddel együtt, a gorlicei áttörés után, egészen Kelet-Galicia határáig nyomultak előre, ahol 1916 nyaráig állóharcot vívtak. Az 1916 augusztusában és szeptemberében lezajló Brussilov-offenzíva a Sereth partján találja az ezredet. Itt küzdötte meg az ezred legvéresebb csatáját, s a 10 hétig tartó szakadatlan küzdelemben állományának több mint háromnegyedét elvesztette. A fáradalmakat ki sem pihenhették, mivel vonatra szállva Lembergen, Krakkón, Bécsen és Laibachon át, a Doberdóra vezényelték őket, ahol a 9. és 10. Isonzó csatában részt vettek az olasz támadások feltartóztatásában. 1917 tavaszán újabb állásban talárjuk az ezredet Görznél, a Monte San-Marco lejtőin. Itt küzdöttek végig all. Isonzó csatát. Az olaszországi 1917-es nagy offenzívak küzdelmeiben a felbomlott olasz csapatokat egészen a Piavéig üldözték. 1918 júniusában részt vettek a híres piavei átkelésben, és a folyó déli partján nagy véráldozatokat követelő nehéz harcot vívtak. Augusztusban ismét a Piave deltában kerültek állásba. Ez volt az ezred utolsó harci tevékenysége, mert a bekövetkezett olasz