Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)

Németh József: Zalai városok szellemi kisugárzó hatása a 19. század végén

156 Németh József Medimurje című kétnyelvű lapnak, s 1892 óta e lap horvát nyelvű kalendáriumának. Margitait a Tanítóképző élén Zrínyi Károly követte. Később ő szerkesztette a Muraközt is, máig is haszonnal forgatható monográfiát írt Csáktornyáról (1905). Számottevő nyomda is működött Csáktornyán. 1883ban alapította a nagykanizsai Fischel Fülöp és veje, Strausz Sándor. 1899-ben már villanyerő mozgatta gépeit, 1901-ben 6 dolgozója volt - ez akkoriban nemcsak Zala megyében számított jelentős létszámnak. Magyar és horvát nyelvű műveket egyaránt kiadott. Némileg a csáktornyai művelődés történetéhez számíthatjuk a közeli Kursanecen (Zrínyifalván) 18851895 között tanító Gönczi Ferencet, aki 1895-ben jelentette meg úttörőnek számító, történeti-néprajzi munkáját, a Muraköz és népe című kötetet. Értékét mutatja, hogy második kiadása épp száz évvel később horvát fordításban Cakovecen jelent meg. Keszthely A századfordulón szintén még nagyközség. Több lakosa volt, mint Csáktornyának (7000 ember), de lényegesen csendesebb, nyugalmasabb település. A hercegi rangra emelt Festetics család otthona, az 1880-as években fejezték be a kastély és a park nagyarányú kibővítését. A fényes palotát azonban magas téglafal választotta el a várostól, s még erősebb volt a társadalmi elszigeteltség. A város a hercegi családtól függött, noha Tasziló személyesen nem, legfeljebb titkára, jószágkonnányzója közbejöttével közölte akaratát. A város életében ezek az évtizedek az újraindulás, a fellendülés időszakát jelentették. Elkészült a templom restaurálása, felépült a gimnázium új épülete, Bontz Józsefkáplán, a későbbi veszprémi kanonok tollából megjelent a település első, máig is nagy értékű monográfiája, megjelentek a fürdőélet, a nyaralás első jelei, felépült a szigetfürdő. Szobrot emeltek Festetics Györgynek, táblával jelölték meg Goldmark Károly szülőházát. A század végén megalakult a Múzeumi Egyesület is. Megünnepelték a Georgikon alapításának százados évfordulóját. Mégis a nagyközség kulturális kisugárzó hatásáról még alig szólhatunk. A gimnázium tevékenysége alig terjedt túl az oktatás szűkebb keretein, s majd csak az új, rangos épületben meghonosodva, a következő század elején bontakozik ki. Megfordult ugyan itt is néhány jelentősebb tanár, de ők is inkább a premontrei rend másik iskolájába, Szombathelyre törekednek {Kuncz Adolf, hipp Vilmos, Burány Gergely), legfeljebb mint igazgatók térnek vissza (Lipp, Burány, de a jeles, sokoldalú régész, Lipp fiatalon meghalt, Burányi pedig elöljárói csornai préposttá nevezték ki.) Keszthelyen ugyan 1887 óta folyamatosan működött nyomda, de nem tudott jelentős üzemmé válni, tulajdonosai többször is változtak, s a Keszthelyen szerkesztett újságokat, fontosabb kiadványokat gyakran Kanizsára vitték nyomtatásra. A még Festetics György által alapított mezőgazdasági akadémia a szabadságharc után másfél évtizedig szünetelt. 1865 után újabb lendülettel fejlődik, a magyar mezőgazdaságnak kiváló szakembereket képez, de a szűkebb szakmán is túlmutató hatása csak a század végén bontakozott ki. Az azóta többször is bővített, átalakított, emelettel is növelt épületét Schadl János, az intézmény tanára tervezte. (A környék, így Zalaegerszeg több jeles épülete is az őt tervei alapján öntött testet: Elemi iskola, óvoda, takarékpénztári székház - ma múzeum, stb.) A beköszöntő új században Lovassy Sándor, az akadémia tanára, valamint Sági János, Csák Árpád közigazgatási szakemberek váltak Keszthely, sőt az egész Balaton-környék szellemi életének mozgatójává. Hivatali munkájuk mellett a múzeum létesítésében, a Balaton értékeinek feltárásában és népszerűsítésében vállaltak jelentősebb szerepet. Újságíróként, Csák és Lovassy szerkesztőként is maradandót alkottak. Lovassy telepítette be a hévízi tóba annak egyik ma is fontos értékét, a tündérrózsát. Kiemelkedő szakíró volt, megbecsült tankönyvek szerzője, tudományos tevékenysége főleg a madártan tudományát gazdagította. Keszthelynek - a rövid életű próbálkozásokat nem számítva - két újságja jelent meg hosszabb időn keresztül: a Keszthely (1878-1894) és a Keszthelyi Hírlap (1891-1938). Zalaegerszeg 1885-ben nyerte el a rendezett tanácsú városi rangot. Addigi falusias külseje a századvég évtizedében gyors ütemben kezdett megváltozni, lakossága megközelítette a tízezret. A kilencvenes években felépült a két takarékpénztári székház (ma egyik a Göcseji Múzeumot, a másik a Budapest Bankot fogadja be), a Pénzügyigazgatóságnak átengedett bérház, az Arany Bárány szálló, a laktanya, valamint a Főtér, a Kossuth, a Rákóczi és a Wlassich, ma Ady utca néhány szép polgárháza. Közgyűlési teremmel bővítették a Megyeházát, emelettel a Városházát, új szárnnyal és börtönnel a Bíróságot. Az új század elején megszólalt a telefon, kigyulladt a villany, felépült a leánypolgári, evangélikus és izraelita templom felavatását ünnepelhették a hívők. Már két újságja is volt a városnak (Zalamegye 1882-1919, Magyar Paizs 1900-1917), a polgári egyletek is sorra alakultak. A modern államszervezet bonyolult hivatali apparátust épített ki, ennek révén Zalaegerszeg tisztviselő várossá vált. Nem véletlen, hogy a korszak reprezentatív adattára, a Pallas lexikon 1897-ben megjelent 16. kötete a város címszava alatt főleg a hivatalokat sorolja fel. Jellemző, hogy 1896-ban a vármegye milleneumi emlékkönyvét is Nagykanizsán szerkesztették, jórészt írták is, s benne épp a megyeszékhely képviselete a leggyengébb. (Ha csak a megyei hivatalok beszámolóit nem