Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)
Németh József: Zalai városok szellemi kisugárzó hatása a 19. század végén
ZALAI MÚZEUM 7 1997 Németh József: Zalai városok szellemi kisugárzó hatása a 19. század végén Előadásom kísérlet annak felvázolására, hogy megyénk egy-egy városának művelődési hatása hogyan nyúlhatott túl saját földrajzi határain, a maga polgári közösségének keretein. Mivel Zala megyében a 19-20. század fordulóján mindössze két település lehetett büszke rendezett tanácsú városi címre, a teljesebb áttekintés érdekében két, akkor még nagyközségi státusú, de bizonyos városi feladatokat már ellátó helységet, Csáktornyát és Keszthelyt is bevontam a vizsgálódásba. A kisugárzó hatást számbavéve főleg a nagyobb hatókörű közép-, netán felsőfokú iskolákat, a folyóirat- és könyvkiadást, a több éven át megjelenő lapokat, a tartósan működő nyomdákat, a számottevőbb szellemi műhelyeket, kiemelkedőbb alkotókat igyekeztem áttekinteni. Jól tudom, hogy utóbbiakra a vizsgált régióban és időszakban még alig találunk említésre méltó példát. A részletesebb elemzés annak tudatában sem tűnik feleslegesnek, hogy nem ígéri egy szélesebb hatókörű, a nemzeti művelődést alapvetően befolyásoló, azt gazdagító művelődési folyamat képét. De a magyar kultúrához egyrészt nemcsak a kiemelkedő csúcsok, hanem a kevesebb izgalmat kínáló síkságok is hozzátartoznak, másrészt egy-egy megye, város saját kulturális históriáját is úgy tudjuk híven felvázolni, ha nemcsak mindent gondosan számbavesszük, hanem azt az össznemzeti mércéjével is megmérjük. Csáktornya Az 1920 óta a Horvát-Szlovén-Szerb Királysághoz, a negyvenes évek elején Magyarországhoz, 45 évig Jugoszláviához, fél évtizede Horvátországhoz tartozó település (Cakovec) a századfordulón Magyarország egyik nagyközsége, Zala megye muraközi járásnak székhelye volt. Noha mindössze 4500 ember otthona, mégis a Muraköz legnagyobb, városi vonásokat is hordozó nagyközsége. A 16-17. században a Zrínyi család birtokainak központja, a 18. század végén a Festetics família birtokába került. Élénk kereskedelem jellemezte, 1893-ban már villannyal világítottak, jó évtizeddel megelőzve a megyeszékhelyt is. A járás lakosságának 90%-a volt horvát, a többi jórészt magyar, az ott lakók negyedrésze értette a magyar nyelvet. Magán Csáktornyán, főleg az iskolák, hivatalok, a magukat magyarnak valló zsidó kereskedők miatt gyakoribb volt a magyar szó. Művelődési tekintetben a legjelentősebb intézménynek a tanítóképző számított. A kiegyezés után hozták létre azzal a nem titkolt céllal, hogy segítse egyrészt a nagyfokú analfabétizmus felszámolását, másrészt a terület magyarosítását is. Főleg Muraköz, de Dunántúl délnyugati része számára is képzett tanítókat, s az intézményben a magyaron kívül a horvát és a szlovén nyelvet is oktatták. Előbb Zrínyi hajdani, a 18. században átépített-kibővített várkastélyában működött, majd korszerű, mutatós épületet emeltek részére, amely ma is a pedagógiai felsőoktatás céljait szolgálja. Az iskola hatókörét növelte, hogy igazgatói rendkívül képzett, ambiciózus értelmiségiek voltak, legalább két nyelv, két kultúra vonzáskörében éltek, s jelentős közéleti szerepet is vállaltak. Margitai József 1854-ben Cserencsócon született, három év múlva a család (1878-ig Majhon néven) a Muraközbe költözött. A tehetséges fiú gimnáziumba Nagykanizsán, tanítóképzőbe Csurgón, polgári iskolai tanítóképzőbe Budapesten járt, ugyanitt zenetanári oklevelet is szerzett. 1873-tól Csáktornyán az elemi iskolában, 1879-től a tanítóképzőben tanított, melynek 1890-től negyedszázadon át igazgatója is volt. Legalább hat folyóiratban számos, főleg pedagógia cikket publikált, de jelent meg cikke az Etnographiában is. (A muraközi horvát népdalokról.) Már 1874-ben zenekart szervezett, részt vett az óvoda alapításában, egy évtizedig titkára volt a Polgári Egyletnek, részese volt több közhasznú egylet létrehozásának. Ő kezdeményezte az 1904-ben felállított, ina is Csáktornya egyik díszét jelentő Zrínyi-emlékmű létesítését, a kor szokása szerint vállalva a költségek nagyobb részének összegyűjtését is. Horvát nyelvtant (1881-1884), Muraközi horvát olvasókönyvet (1882-1884), Muraközi magyar olvasókönyvet (1884 és 1886), Horvát-magyar zsebszótárt (1887, 1889), Vezérkönyvet a magyar írás és olvasás tanításához a horvát és vend ajkú magyar iskoláknak (1896), Magyar ABC-t és olvasókönyvet a magyar írás és olvasás tanításához a horvát és vend ajkú magyar iskoláknak (1896), Magyar ABC-t a vendeknek (1896) szerkesztett. Ezenkívül gyermekdalgyűjteménye (1896), horvát nyelvű katekizmusai (Mali katekizmus 1885, Veliki katekizmus 1886), népkönyve (Dobre knjige 1885), bibliája (Biblicka pozevtnica 1886), vezérkönyvei, stb. jelentek meg. Kiadott tanügyi értekezéseket, 1884-1918 között főszerkesztője, illetve szerkesztője volt a Muraköz-