Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)

Halász Imre: Nagykanizsa centrális helyzete a 19. század második felében

Nagykanizsa centrális helyzete a 19. század második felében 151 adók (földadó, házadó, személyes kereseti adó, jövedelmi adó) kivételével valamennyi állami adóra, illetékre, jövedékre kiterjedt, ugyanúgy mint a közvetett adókra, a bor- és húsfogyasztási adóra, a kereskedelmi célra főzött pálinka utáni égetett szesz adójára, a sör és a cukorfogyasztás adójának beszedésére, emellett kiterjedt hatáskörük továbbá az illetékekre és a jövedékekre: a só-, a dohány-, a lőpor-, és a lottójövedékre is. A pénzügyigazgatóságok irányították és ellenőrizték a kincstári birtokok gazdálkodását és gyakorolták a pénzügyőrség feletti felügyeletet. A körzeti pénzügyigazgatóságnak alárendelve, két járásra kiterjedő illetékességgel az adóhivatalok voltak a pénzügyigazgatás legalsó szervei. Az adóhivatalok egyrészt a körzeti pénzügyigazgatóságok hatáskörébe tartozó adó-, illeték- és jövedékügyekben intézték az ügyeket, másrészt ezen adók beszedésénél egyben adópénztárak is voltak.

14 Ezek az adóhivatalok a es. kir. országos pénzügyigazgatóság 1851. október 1-jei rendelete alapján jöttek létre. Ahogy a rendelet fogalmaz: „... minden szolgabírói járásban található községek, az adóbeszállítás kitelhető könnyítésének tekintetbe vételével a legközelebb fekvő adóhivatalhoz soroztassanak."

1 Ennek a rendeletnek a melléklete közli a pénzügyigazgatóságokhoz rendelt adóhivatalok és a „hozzáutasítandó szolgabírói járások" beosztását is. így a Soproni Polgári Közigazgatási Kerület Somogy és Zala megyékre illetékes pénzügyigazgatóságát Nagykanizsán hozták létre, mely egyben a járás adóhivatalának is helyt adott, továbbá székhelye volt az erre a két megyére illetékes Pénzügyőrség parancsnokságának is

16

. Mondhatnánk azt is, hogy a város az új adó- és pénzügyigazgatási szisztémának is kedvezményezettje, ám a racionálisan megszervezett pénzügyigazgatás a rendkívül erős gazdasági centrum szereppel bíró Nagykanizsán telepítette le az új hivatalt, s a két megyére kiterjedő hatáskörrel regionális szerepet biztosított neki. A hivatalokat fokozatosan fel kellett tölteni szakhivatalnokokkal és irodai segédszemélyzettel. Ezzel nem kis számú új lakost telepített a városba, ez a hivatalnokréteg már a képzettségét felhasználó polgári réteget, az ún. Bildungsbürgertumot erősítette, melynek további képviselői a jogszolgáltatás szakképzett gárdája már jelen volt a városban. S ahol bíróság van, ott szükségszerűen megjelenik az ügyvéd is, számuk később egyre gyarapszik. 1874-ben már egyletük van, Első Zalai Ügyvéd Egylet néven, és a következő évtől már kamarájuk is van a zalai ügyvédeknek.

17 A szabadságharc leverésétől 1854-ig ostromállapot van a Magyar Korona ország területén. A közigazgatási egységekben ekkor hozzák létre a csendőrséget, mint karhatalmi erőt, melynek feladata a közrend felügyelete, és bűncselekmények esetén a nyomozás, és a felderítés is. A megyében egy csendőrszárnyat helyeztek el, melynek parancsnoksága a megyeszékhelyen volt. A szárnyparancsnokságnak alárendelten a megye két - közel hasonló súllyal bíró - településén hoztak létre szakaszparancsnokságokat, Sümegen és Nagykanizsán. Ami a fegyveres erőt illeti, a megyében egy gyalogezred állomásozott, melynek alegységeit a megye négy mezővárosában, Nagykanizsán, Alsólendván, Keszthelyen és Zalaegerszegen helyezték el. Nagykanizsán volt az ezredparancsnokság és a hadkiegészítés tekintetében meghatározó szerepet játszó térparancsnokság.

18 Ezek a letelepedő intézmények a város gazdasági életére is jótékony hatással voltak. Elsősorban a fegyveres erő jelent meg a város és környékének gazdasági életében mint tömeges fogyasztó: a hadseregellátás mindig is jó üzlet volt a beszállítók számára. Fél évtizeddel a sokszor méltánytalanul „sötétnek" aposztrofált Bach-rendszer kezdete után a város már különböző szintű igazgatási funkciókat tölt be: felső (regionális) szintűt - pénzügyigazgatásban közép (megyei) szintűt - hadkiegészítésben (a hadügyi igazgatás részeként) alsó (járási) szintűt -közigazgatásban (járási székhely) - jogszolgáltatásban - rendészeti igazgatásban. Bár nem témája jelen tanulmánynak, de meg kell jegyezni, hogy Nagykanizsa gazdasági centrum szerepe túlmutat a megyehatáron (ez is regionális szintű), közlekedési csomópont szerepe a vasútfejlesztéssel egyre jobban felértékelődik, kulturális szerepe átmeneti viszszaesés után, - ami gimnáziumának algimnáziummá minősített éveire tehető - ismét rohamosan növekszik. Ezek a folyamatok, továbbá a város szinte töretlen gazdasági fejlődése indította arra a mezőváros vezetését, hogy az 1854-ben bevezetett „definitív" rendszer előtt megkísérelje a megyeszékhely Nagykanizsára helyezését, 19 amely a presztízsszempontok mellett további fejlődést jelenthetett volna, hiszen a polgári fejlődés szükségszerűen együtt jár intézményei kialakulásával, s egy középszintű közigazgatási központban erre az átlagosnál nagyobb hangsúly helyeződik, ami az előbbiek figyelembe vételével még erőteljesebben jelentkezhet városfejlesztő tényezőként. A megyeszékhely-változtatás felvetésének rendeleti alapja az 1853. január 10-i legfelsőbb elhatározás volt, mely előírta, hogy kormányzati kerületenként szervező bizottmányokat kell létrehozni, mely előkészíti az államigazgatás átszervezését. Ennek a bizottmánynak a feladata volt a közigazgatási és törvénykezési területi egységek kialakítása, beosztása, a székhelyek meghatározása továbbá a személyi állomány kiválasztása.

20 A Sopron székhelyű közigazgatási szervező bizottság néhány változtatást végrehajtott Zala megyében. Hat Balaton - felvidéki községet - melynek területi elhelyezkedése indokolta - Veszprém megyéhez csatolt, és kettővel növelte a megyén belüli járások számát. A hat alsó fokú