Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)

Hermann Róbert: Kanizsa felszabadítása 1848. október 3-án

Kanizsa felszabadítása 1848. október 3-án 131 Ebből az erőből azonban a Veszprém megyeiek, illetve az egyik soproni zászlóalj nem vett részt a Kanizsa felszabadítására indított támadásban. Hozzáadódott viszont legalább 500 zalai önkéntes és a szántói zászlóalj 650 embere. Ily módon a 12750 fő helyett legfeljebb 6000 fővel számolhatunk.

26 Október 1-én a főoszlop már Hahóton volt, s onnan vonult Paliinba. E napon - egy korabeli sajtótudósítás szerint - „Kanizsa körül több mint 15 ezer nemzetőr cirkált, csak parancsot lesve, mikor tegye rohamát".

27 Problémákat okozott viszont, hogy Zala megye pénztára teljesen üres volt, s hogy a magyar seregnek sem lovassága, sem tüzérsége nem volt.

28 Kanizsa horvát uralom alatt Jellacic csapatai szeptember 15-én érték el Kanizsát s az utolsó egységek 19-én hagyták el a várost. Az átvonuló csapatok rengeteg kárt okoztak a szőlőkben és a kukoricákban. „A sok gazságért aztán a kanizsaiak, ha szőlőkben, mezőn egyet elfogtak, agyoncsapták, és rögtön el is ásták. A kis kocsmákban többet agyonvertek". Egy tudósítás szerint szeptember 18-ára virradó éjjel a kanizsaiak és a segítségükre siető sormásiak „valami 100 illírt agyonvertek".

29 A Dráva-vonal védelmére a bán hátrahagyta az 1. báni, az ogulini és szluini ezredek kb. 2000 felfegyverzett határőri népségét. A 2000 főre összesen 10 tiszt jutott, köztük két százados. „E csapatokhoz, amelyek egyfajta népfölkelést jelentenek, minden sorkatonaság hiányában nemigen lehet nagy reményeket fűzni" vélte Franz Dahlen altábornagy, Jellacic távollétében Horvátország és Szlavónia helyettes katonai főparancsnoka. Benko vezérőrnagy, a varasdi helyőrség parancsnoka ezekkel szállta meg a Dráva-vonalat.

30 Benko szeptember 22-én azt jelentette, hogy mivel a hírek szerint a kanizsai lakosok a horvát csapatokkal szemben ellenségesen jártak el, a Varasdon található népfelkelésből két tisztet 300 fővel Kanizsa megszállására küldött, s további alakulatokat irányított a városba. A szluini határőrezred egy osztálya holnap érkezik Kanizsára, ezt is utasította, hogy mindaddig maradjon ott, amíg a 300 ember meg nem érkezik. Jelentését elküldte Jellacicnak is.

31 Jellacic szeptember 24-én Kilitin kapta meg Benko jelentését. Maga is utasította Glavasch századost, az említett szluini fél zászlóalj parancsnokát Kanizsa megszállására, írt Burits vezérőrnagynak, a stájerországi cs. kir. dandár parancsnokának, s korábbi ígéretére hivatkozva kérte tőle helyőrségi csapatok Kanizsára küldését. Másnap Lepsényből értesítette a nagykanizsai városparancsnokságot, hogy ezentúl a nagyobb biztonság kedvéért minden postaszállítmányt háromfőnyi fegyveres kísérettel küld Kanizsára. E levelek azonban nem jutottak el a címzettekhez: a somogyi magyar felkelők rajtaütöttek a futárpostán és megszerezték a leveleket.

32 Benko szeptember 24-én közölte, hogy a Kanizsával kapcsolatos hírek annál is nyugtalanítóbbak, s az erős helyőrség azért is szükséges, mivel minden kincstári szállítmány ott halad keresztül, s ezek az ismeretes rossz hangulat miatt nagy fedezetet igényelnek. A varasdkőrösi határőrezred párszáz főnyi népfelkelését is Kanizsára kellene küldeni, mivel e körülmények között a hadsereg után szállítandó értékes lőszer-, élelmiszer- és ágyúszállítmányok biztosítása legalább 400 főnyi fedezetet igényel.

33 Benko még szeptember 18-án este egy élelmiszerszállítmányt küldött a hadsereg után, amelynek kíséretét az ogulini határőrezredi népfölkelés 1 őrvezetője és 6 közlegénye alkotta. Ezek közül 22-én hárman visszatértek. Ezek elmondták hogy visszaütjük során Kanizsán fegyveres lakosok megtámadták és bántalmazták őket, s a túlnyomó erő által lefegyvereztetve, a szállítmányt szétverték. Az őrvezető ekkor lövéseket is hallott az utcákon, s amikor elfogták, egy hivatalnoktól hallotta, hogy 4 főt lelőttek.

34 Szeptember 22-én egy 200 szekérből álló, élelmiszerszállító szállítmány indult Kanizsáról a horvát sereg után. Ezt Nemesvid után, az erdőben, nem mesze Marcalitól megtámadták, és teljesen megsemmisítették, valószínűleg a szállítmányt vezető tiszt is elesett. Az előfogatos parasztok közül néhányan vad futásban 24-én délután 2-kor érkeztek Kanizsára. Ezek menekülés közben egy másik szállítmánnyal találkoztak Kanizsa és Galambok között. Ennek következtében az is visszafordult, megfutott, s a szekerek nagy részét hátrahagyva visszatért Kanizsára, azzal a hírrel, hogy a sárszegi parasztok nagy részüket megtámadták, bántalmazták, s több szekeret és lovat elvettek. Erre a hírre a kanizsai horvát helyőrség parancsnoka, Glavasch százados egy század határőrt küldött Galambokra, hogy a szekereket és készleteket visszahozzák. Ezek a 45, részben élelmiszerrel, részben ruhával megrakott szekérből 60 zsák gabonát és egyenruházati cikkeket (hátibőrönd, csákó, kabát) szereztek vissza. E szállítmány egyik kísérője eltűnt, egy másiktól a fegyverét vették el.

35 Szeptember 25-én Benko mind Dahlennek, mind Jellacicnak jelentette, hogy 24-én Kiskomárom és Marcali között az ottani lakosság megtámadott egy jelentékeny élelmiszerszállítmányt, a szekerészeket és a kísérőket részben szétszórta, részben lelőtte, részben levágta. Benko úgy vélte: mivel Kanizsa immáron jól meg van szállva, egy mozgó hadoszlopot kellene felállítani. A támadások ugyanis „mind nagyobb pimaszsággal" ismétlődnek, s attól lehet tartani, hogy a hadsereg hátában gerillák szerveződnek, s szabályos kisháborút kezdenek. Mivel a Kanizsa és a hadsereg közötti távolság igen jelentős, szükséges lenne, hogy az említett járőrö-