Zalai Múzeum 6. (Zalaegerszeg, 1996)

Közlemények - Kostyál László: Szent László barokk búcsújáró temploma Zalában

224 Kosival László nussal. jobboldalt pedig lábánál méhkassal Szent Ambrus milánói püspök, valamint bíborosi ruhában, a lábánál fekvő oroszlánnal Szent Jeromos. Mind a négyen könyvet és tollat tartanak a kezükben. Az oltárkép alatt, az oltármenzán a tabernákulum Krisztus trónjának a kiképzését kapta. Ezáltal válik teljessé a főoltár vertikális irányú tanítása: az emberré lett s köztünk lakó Megváltó Szűz Mária által az Atyától jött. és titokzatos földi jelenlétét megtartva halála után hozzá is tért vissza. A Krisztus-trón feszületet takaró baldachinját kitárt szárnyú angyalpár fogja közre, alatta a tabernákulum fekete, zárt szekrénye díszes rézveretekkcl ékített. Kétoldalt, az oszlopok talapzatán ferences szentek domborművű portréja sorakozik, balról jobbra Szent Bonavcntura egyháztanító, kezében kettős kereszttel. Sienai Szent Bernardin. Marchiai Szent Jakab hitvalló, kezében a legendájához kötődő kehellyel, melyből mérges kígyó csúszik ki, és Szent Didák. A másik oldalon Szent Lajos toulouse-i püspök. Kapisztrán Szent János. Szolanói Szent Ferenc, az Újvilág apostola és Baylon Szent Paszkál, az Oltáriszentség szentje. Károly B. Ferenc rámutat (KÁROLY 1950. 10.). hogy a reliefek feltehetően a kolostorban egykor meglévő rendi családfa nyomán készültek, mely Szent Ferenc hármas rendjét hatalmas, elágazó tölgyként ábrázolta, s ennek leveleit a rend szentjeinek és boldogjainak képei alkották (az ilyen kompozíciók előfordulása gyakori a szerzetesrendeknél) A főoltárkép mai állapotában erősen átfestett. Talán ugyanaz a Schmalzl Theotimus laikus fráter készíthette az 1740-es évek elején, aki a kolostorban található Szent László-sorozatot is festette. Erre leginkább a központi szereplő, a király figurája - mely egyébként a NádasdyMausoleum Szent László-képének távoli hatását is mutatja - utal. Az. átfestés alighanem a múlt század vége felé dolgozó Roskovics Ignacnak köszönhető, bár olyan vélemény is napvilágot látott (BÁLINT 1977/1. 494). amely az ő szerzőségét vallja. Ezzel nehezen érthetünk egyet. Korábban - a maitól eltérően - nem négy nőalak állt az uralkodó két oldalán, hanem - vele kompozícionálisan félkört alkotva - legalább hat (keltőnek a foltja a királytól jobbra-balra a felső festékrétegen áthatoló infrakamerával ma is látható). A festményt utoljára 1949 őszén restaurálta Márton Lajos, e beavatkozás azonban valóban csak javítás volt. Az oltárképen sátortetős trónuson ül a páncélos, kezében jogart, jobbjában országalmát tartó, fején nyitott!!) koronát viselő, nyírott, szürke szakállas Szent László. Két oldalán allegorikus nőalakok állnak, a négy sarkalatos erény megtestesítői. Baloldalt a buzogányt tartó Lelkierősség és a kancsót fogó Mértékletesség, jobboldalt az Okosság kehellyel, melybe kígyó mászik bele, és a karddal és mérleggel attribuait Igazságosság. A trónus két lépcsőfoka előtt jobboldalt keleti ruhás, nagyszakállú férfi térdel hódolóan kitárt karokkal, turbánját és pajzsát maga elé téve, baloldalt pedig rámutatva, jobbjával fokosára támaszkodva páncélos, nagybajuszú férfi áll. A szent király mintegy igazságot szolgáltatva tekint a hozzá könyörgő és neki áldozatot hozó törökre. A kegyhely történetének egy legendás epizódját ábrázolja a kép. midőn a nagybeteg kanizsai pasa magához hívott, majd a szentlászlói kápolnába küldött Kovács Illés nevű foglya imájának hatására meggyógyult. Ennek hatására maga is ellátogatott a csodatévő helyre, megkeresztelkedett, s bizonyságul a pajzsát is otthagyta a kis kápolna falára akasztva. Ezt a P. Takács által idézett Kosa Jenő a múlt század első felében még ott látta (P. TAKÁCS 1948. 103). A templom Fogolykiváltó Boldogasszony tiszteletére ma is rendszeresen megtartott búcsúja részben ehhez a legendához kötődik. Az ábrázolás - helyhez kötött tematikájából kifolyólag - ikonográfiái kuriózum, melynek külön érdekessége Szent László alakját kcgyhclyévcl azonosító perszonifikációja. A jelenet maga egyébként nem utal konkrét helyszínre, a királyi trónus felett a felhős ég látszik, az előtérben a török basa azonban kövezett padlón térdel. Az oltárok ismertetésekor a továbbiakban a főoltárt érdemes kiindulópontnak venni. A templom északi oldalán elindulva mindjárt a diadalív mellett áll az Immaculatű-ollár* elhelyezését tekintve a többi mellékoltárra merőlegesen. Felépítményét tekintve pontos párja a vele szimmetrikusan felállított Szent Ferenc-oltárnak. Kétoldalt pillér-oszlop-pillér sor tagolja, festése márványutánzatú. Felső részén az örvendező Szentháromság látható, baloldalt az Atya ül. jogarral a kezében, vele szemben a megdicsőült, karját az Atya felé táró. baljával pásztorbotot tartó (igen ritka attribútum!) Krisztus, fölül középen pedig a Szentlélek galambja lebeg. Közöttük ovális keretben Szent Ilona császárné képe figyelmezteti az oltárhoz érkezőt, hogy a Szent Kereszt-ereklye (volt) őrzési helyéhez ért. Alul, az. oltárkép két oldalán Mária szüleinek. Szent Annának és Joachimnak szobra áll. Karjukat mindketten hódolóan tárják az oltárképen látható leányuk felé. Maga az oltárkép az Immaculátát mutatja. Szent János Apokalipszis-ének Napbaöltözött aszszonya a glóbuszon áll s a körülötte tekergő sátán-kígyó fejérc tapos, lábai előtt a holddal, kezében az ártatlanság liliomával, feje körül a tizenkét csillagból álló koszorúval. Elragadtatott arckifejezéssel tekint felfelé, ahol a Szentlélek sugárzó galambja jelenik meg, imáját a felhőkből kikandikáló puttók szemlélik. A következő oltárt a Szent Család tiszteletére szentelték. Felső része négy szabadon álló, csavart oszlopon nyugszik. Itt középen a kitárt karú, nagyszakállú Atyaisten trónol a felhőkön angyalokkal körülvéve, két oldalán Szent Katalin és Szent Borbála szobra áll. Az oltár középső részének oszlopai között Zakariásnak és Erzsébetnek, Keresztelő Szent János szüleinek jól kifaragott, kvalitásos szobra kapott helyet. Középen oltárkép helyett a theatrum sacrumot sej tetőén fellebbenő függöny mögül reliefen jelenik meg a Szent Család: Mária