Zalai Múzeum 6. (Zalaegerszeg, 1996)

Közlemények - Kostyál László: Szent László barokk búcsújáró temploma Zalában

222 Kostyál László bírták sajátjukként azt a helyet, ahol tervezett templomuk és kolostoruk ma áll. és - irattáruk nyomán - úgy tűnik, az építkezéshez szükséges pénznek is töredéke állt csak rendelkezésre. Annak nagy része az elkövetkező évek folyamán, lassacskán gyűlt össze. Ezzel is magyarázható, hogy a munkálatok viszonylag sokáig elhúzódtak. 1718-ban tisztázták a tulajdonjogot a mai kolostor és kálváriakápolna „sziggetét" (dombját) bíró hetési nemesekkel, akik ezév augusztus 20-án a megyei szolgabíró előtt ünnepélyesen lemondtak a két szigetről, sőt, adományukat két, a szomszédban fekvő réttel is megtoldották, illetve ezek használati jogát is átengedték. Utóbbiakról azt is kikötötték, hogy országos vásárok és búcsúk alkalmával csak a bábsütők, illetve a viaszgyertyát, olvasót, Agnus Dei képeket és más efféléket árusítók állíthatnak ott sátrat, másoktól a tulajdonosok is helypénzt szednek. Bíztatják továbbá a ferenceseket a két rét bekerítésére, nehogy a nemesek barmai azok füvét lelegelvén viszálykodásra szolgáltassanak alapot (ZML). E levélből egyértelműen kitűnik, hogy Szentlászlón már a mai templom felépülte előtt jelentős búcsúkat és vásárokat rendeztek. Alig két héttel kelt később a sándorházi nemesek szolgabíró előtt 1719 januárjában hitelesített levele, egy, pontosan körülírt, az előbbiek szomszédságában lévő sziget adományozásáról (BFL). Az adományok fejében a ferences atyák mindkét falu nemes lakosságáért szent miseáldozatokat tartoztak bemutatni. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a szerzeteseknek átengedett szigetek eredetileg mezőgazdasági termelésre hasznosíthatatlan. bokrokkal sűrűn benőtt, környékükön mocsaras, lápos területet képeztek, melynek megtisztítása, lecsapolása a ferencesek szívós munkájának eredménye. Az adományozás, hivatalos aktusára éppen amiatt volt szükség, mert a használhatóvá tett területre korábbi birtokosaik ismét igyekeztek rátenni kezüket (P. TAKÁCS 1948, 104.), amit P. Maróthy Paszkál házfőnök jó diplomáciai érzékkel megakadályozott. A korábbihoz képest hatalmas méretű, a Regnum Marianum dicsőségét hirdető templom tíz év leforgása alatt, 1724-re készült el. A mára sajnos már fel nem lelhető, de P. Takács Ince által még idézett számadáskönyvek szerint 1722. március 25-én a templom részére Grácból hozatott vasrészekért 200 forintot, 1723. április 28-án az épület ablakainak ugyancsak Grácból hozott vasvázaiért 150 forintot, az új orgona különböző, részben vasból lévő részeiért 1725. augusztus 26-án 165 forintot fizettek. Sigray József adománya tette lehetővé az oltárok színezésének kifizetését (50 forint 1726. december 9-én). György aranyozó a Szent Anna-oltarért 172728-ban 68 forintot, egy soproni gyógyszerész ugyancsak a Szent Anna-oltárhoz való olajért 1728. október 18-án 51,50 forintot, Libekorb Frigyes monyorókeréki szobrász 25 forintot, egy soproni órás 1731. szeptember 3-án 12,45 forintot kapott. A fenti adatok is mutatják, hogy 1724 után az épület berendezésére került sor. P. Takács idézi a bevételi oldalt is, amiből kitűnik, hogy a ferencesek gyűjtőakciója országos méretű volt, s a számos - nem is kis összegű, hisz Széchenyi György 1731-ben pl. 300 forintot adott adomány tette lehetővé a templomépítés befejezését és a kolostor megkezdését 1724-ben (P. TAKÁCS 1948, 105-106.). Ezt már 1726-ban conventus rangjára emelték, s guárdiánt kapott, az építkezés mindazonáltal egészen 1736-ig elhúzódott, noha a templomot 1734. június 20-án Acsády Ignác veszprémi püspök már konszekrálta (u.ott 105.). A kolostor munkálatainak állásáról tájékoztatnak azok a levelek, melyekben a szerzetesek különböző feladatokhoz a vármegyétől kértek segítséget. így 1724. február 1 l-én kérték, hogy a kolostor alapjainak kiásásához a megye gyalog embereket rendeljen ki. A levél hátára rávezetett határozat szerint a vármegye két napra, összesen kétszáz embert küldött. 1728. augusztus 4-én „egynéhány" szekeret kértek a barátok a kolostor tetejének anyagául szolgáló fa beszállításához. A vármegye a közelebbi falvakból ötven szekeret rendelt ki két-két fordulatra. Ugyancsak szekereket kértek a megyétől 1732. október 21-én, a kolostor falának bevakolásához szükséges „kőzet és föveny" Nemesapátiból való beszállításához, mit a megye kétszer harmincöt szekér kirendelésével akceptált. 1734-ben hasonló módon bocsátottak rendelkezésükre néhány szekeret, hogy Sümegről meszet szállíthassanak (BFL). A vármegyéhez benyújtott kérelmek nem értek véget az építkezések befejeztével, hisz az épületek fa részei két-három évtizedenként renoválásra szorultak, így pl. 1743-48-ban. 1743. június 30-án 200 szekeret rendel ki a megye, hogy a szerzeteseknek a zalatárnoki erdőben kivágott 300 darab szálfát beszállítsák, hozzátéve azonban, hogy ez az „aratási üdőtt" ne érintse. 1745. június l-én huszonnyolc szekeret küld a megye 1500 léc és 400 deszka beszállítására a Drávától. 1748-ban a szerzetesi cellák boltozatának megújításához kapnak a ferencesek negyven szekeret a szükséges fának a görbői erdőből való meghozatalára (P. TAKÁCS 1948, 108.). A barátok 1763-ban is építkeztek. Október 4-én kelt a házfőnök levele a vármegyéhez és személyesen Hertelendy Györgyhöz, amelyben segítséget kér az épülő kálvária lépcsőjéhez szükséges homokkőnek és a kolostor folyosójához kellő palának Keszthelyről való beszállításához. Hozzáteszi, hogy a szerzetesek elkezdték a kálvária építését, de saját erejükből befejezni nem tudják (BFL). A templomnak, a kolostornak, a mellettük lévő kálváriának felépítése tehát legalább fél évszázadon keresztül elhúzódott. 1801-ből már arra van adatunk, hogy Bornati Ambrogio olasz mester kijavítja és kimeszeli az egész templomot és kolostort, összesen 1.000 forintért. 1820 pünkösdhétfőjén óriási erejű vihar rongálta meg az