Zalai Múzeum 6. (Zalaegerszeg, 1996)

Közlemények - H. Simon Katalin: Árpád-kori és késő középkori leletek Gellénháza–Városrét lelőhelyen (Kisbuda falu középkori leletei)

Árpád-kori és késő középkori leletek Gellénháza-Városrét lelőhelyen 205 Jegyzetek: 1 A helyiek elbeszélése szerint a ma már jelentéktelennek tűnő Gellénházi-patak századunk közepén még malmokat hajtott. 2 A neolit és rézkori leletanyag feldolgozása folyamatban van, közlésükre a későbbiekben kerül sor. 3 A 6/91 és 18/91 sz. neolit és a 20/91 sz. rézkori objektumot. 4 Az objektum fölött -15-30 cm-en kerültek elő a 12.kép 2-5. vastárgyai; a szelvény egyéb részein pedig a 12.kép 1,6. vastárgyai. 5 Az állatcsontok között kalcinált töredékek is előfordultak. Ezek az Árpád-kori objektum által bolygatott neolit, ill. rézkori hulladékgödrök anyagához is tartozhattak, ellentétben a nem kalcinált csontokkal. Utóbbiak ugyanis az említett őskori időszakokból nem maradtak fenn a talaj összetétele miatt (HORVÁTH L. 1990, 27; SIMON 1993, sajtó alatt), így ezek biztosan az Árpád-kori leletanyaghoz tartoznak. 0 Ez a fazekakra mint főzőedényekre általánosan jellemző leletanyagunkban, ezért ezt a későbbiekben külön nem feltétlenül említjük. Dedinszky János meghatározása, amit ezúton is megköszönünk. Óz- ill. szarvaskoponyák előfordulásához a középkori Magyarországon ld. legutóbb: VÖRÖS 1991, 183. és 35.lábjegyzet, további irodalommal. 8 A kaviccsal soványított edények külső felülete is lehet sima tapintású. Az ép, kissé trapéz alakú téglák méretei: 1. h: 28,5 cm 2. h: 27,0 cm sz: 17,0 cm sz: 16,0 cm v: 5,6 cm v: 6,0 cm Négy darab erősen átégett téglatöredék közül háromra jellemző a magas pelyvatartalom. Töredékes voltuk miatt csak a vastagságuk tekinthető jellemzőnek: 5,5-5,6 cm. Innen származik még három másik téglatöredék, melyekre - az ép példányokhoz hasonlóan - nem jellemző a sok pelyva hozzáadása. Ezeknél szintén csak a vastagság adható meg jellemző méretként: 5,3-5,8 cm. 10 Az itt előkerült tégladarabokat a következőképp csoportosíthatjuk: Egy erősen átégett, vörös színű, felül fekete foltos, kevés pelyvát tartalmazó tégla három töredéke. A tégla egyik széle sorjás. Vastagsága: 5,7 cm. Két darab szürkésbarnára, ill. barnásfeketére égett, erősen pelyvás téglatöredék. Egyikük széle sorjás. Vastagságuk: 5,5 cm, ill. 5,8 cm. Egy darab kevésbé égett, pelyvás téglatöredék. Vastagsága: 5,6 cm. Egy darab szürke, pelyvát nem tartalmazó tégla töredéke. Egyik széle sorjás. Vastagsága: 6,0 cm. Egy kevésbé égett, pelyvás tégla töredéke. Vastagsága: 5,6 cm. 11 Az egyik erősen átégett, kívül barna, belül fekete, vörös foltos, pelyvát nem, de kavicsokat tartalmazó, két hoszszanti oldalán különböző vastagságú tégla méretei: szélessége: 12,5 cm, vastagsága az egyik oldalon 5 cm, a másik oldalon 6 cm, töredékes hosszúsága: ca. 10 cm. 12 A max. 10 cm szájátmérőjű darabokat korsó-, az ennél nagyobbakat kancsótöredékként határoztuk meg. 13 Ez utóbbi darab azonos a 7.kép 2. rajzának egy részével. A rajz a nyaktöredék előkerülése előtt készült. 14 Ez, sajnos, a közölt fényképen nem vehető ki. 15 Az utóbbi önálló számot nem kapott (hasonló a helyzet az 5. szelvény 16/91 obj. esetében). 16 Méretei: szélesség: 16,5 cm vastagság: 5,5 cm töredékes hosszúság: 13 cm. 17 Melyben azonban megvannak a 10-11. századra utaló formák és díszítések, valamint a tipikus, 13. századra utaló leletek is (JANKÓVICH 1991, 192.). 18 Megállapításainkat a teljes, nem selejtezett leletanyag alapján tesszük, miként alább, a késő középkori kerámia esetében is. 1 Sok esetben a töredék kis mérete miatt nem dönthető el, hogy egyenes- vagy csigavonalú díszítésről van-e szó. 20 A fenékbélyegek használatát Féld I. a 15. század végén még bizonyítja: a 15. század elején, amikor az edények még mutatják a kézikorong alkalmazásának bizonyítékait és a csigavonaldíszítés is még megfigyelhető, jellemző még a fenékbélyegek használata, sőt, a század végén készült vörös színű edényeken, melyeket nem levágtak, hanem leemeltek a korongról, szintén látszik a fenékbélyeg (FÉLD 1987, 267,269.). Ennek megfelelően pusztán a fenékbélyeg jelenléte alapján nem datálható egy edény az Árpád-korra (nem szűkül, hanem bővül a datálási lehetőség). 21 A dénár meghatározását, amit ezúton is köszönök, Nagy Ádám (Szeged, Móra Ferenc Múzeum) végezte: Salzburgi érsekség; U.Eberhard (1200-1246) dénár Friesach (1230-1240) Luschm 25. 22 Utóbbinál Holl I. megjegyzi, hogy a szentmihályi (Zala m.) kerámiaanyag (erős csillámos soványítás, jó iszapolás, korongról levágott fazekak, barnás és sárgás színű galléros peremek - megfelelnek a gellénházi kerámia jellemzőinek) pontosabb meghatározásához más ásatások megfigyelései is szükségesek (HOLL 1987, 163.). } A mázhasználat országos elterjedését csak a 15. század utolsó harmadától számíthatjuk (FÉLD 1987, 270). 24 Göcseji Múzeum Történeti Gyűjteménye, leltári szám: 50.06.7.