Zalai Múzeum 6. (Zalaegerszeg, 1996)
Közlemények - P. Baran Judit: A lengyeli kultúra tömegsírja Esztergályhorvátiban
A lengye li kultúra tömegsírja Esztergályhorvátiban 153 mellé. A személyes mellékletek hiánya arra utalhat, hogy a temetést végzők számára nem az egyes halottak személye iránti tiszteletadás lehetett a legfőbb szempont. A halottakat együtt temették el, a temetkezésben egyértelműen a kollektív jelleg dominál. Tekintve, hogy személyes mellékleteket nem adtak a halottak mellé, arra gondolhatunk, hogy az égési réteg fölött talált edények (köztük három festett edény) az áldozati szertartás kellékei lehettek, nem pedig a túlvilági útravalót tették beléjük, hiszen nem egyes, konkrét személyeknek szóltak. Az őrlőkő töredékek gyakori leletei az áldozati gödröknek, építési áldozatnak tartható leletegyütesekben ugyanúgy, mint más, vértelen áldozatok esetében, s Esztergályhorvátiban is előkerült két töredék (BÁNFFY 1985.191). Az őrlőkő szoros kapcsolatban van a gabonával, a vetőmaggal, amely a neolitikumban a létfenntartás alapja volt. Az áldozat célja a közösség létfenntartásának biztosítása: a gabonával (vagy az azt helyettesítő ember- vagy állatáldozattal) való rituális egyesülés (ECSEDY 1973.279). A legkorábbi görög mítoszokban Démétér, a „Gabonaanya" a termékenység, az élet-halál körforgásának istennője (FRAZER 1965. 261-267). A neolitikum egyik legalapvetőbb kultikus képzetének fontos tárgyi kelléke tehát újabb érv a gödör áldozati jellege mellett. Egy bothrost, mely többek közt őrlőkőtöredéket is tartalmazott, Zalai-Gaál is közöl Mórágy-Tűzkődombról (ZALAI-GAÁL 1993.5). Három esetben figyeltünk meg olyan nyomokat, melyek nagy valószínűséggel erőszakos halált sejtetnek: az egyik hasra fektetett férfi karjait olyan pózban találtuk, mely arra utalt, hogy a két keze szorosan hátra volt kötve. Egy másik halott koponyáján három ütésnyom látszik, ezek közül az egyik átszakította a koponyafalat. Hasonló ütésgyanús nyom még egy esetben, egy másik koponyatöredéken is megfigyelhető. Még ha nem is maradt nyoma, nem lehetetlen, hogy a többiek is erőszakos Bánffy 1985: Kultikus rendeltetésű leletegyüttes a Kis-Balaton középső rézkorából. ArchÉrt 112. 1985.187-191 Bánffy 1986: A Balaton-Lasinja kultúra kultikus gödre Balatonmagyaródról. Zalai Gyűjtemény 25. 1986. 5-11 Bánffy 1990-91: Cult and Archeological Context in Centraland South-Eastern Europe in the Neolithic and the Calcolithic. Anteus 19-20/1990-91 183-249 Beier 1984: Die Grab- und Bestattungssitten der Walteraienburger und Bemburger Kultur. Halle 1984 Ecsedy 1973: A lengyeli kultúra leletei Somogyvárott. SomMK 1.(1973) 277-280 halált haltak: megfojthatták, leszúrhatták őket. Az erőszakos halálra utaló jelek azért nagyon fontosak, mert az emberáldozat feltételezi a rituális gyilkosságot, szemben az építési áldozattal, melynek során legtöbbször természetes úton elhunyt csecsemőket és kisgyermekeket temettek házak alapjába vagy a padló alá (BÁNFFY 1985. 190-191). Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a sír közvetlen közelében nem találtunk semmilyen települési objektumot. Bár a leletmentés felettébb mostoha körülményei miatt nem volt módunkban a sírgödör környékét is kutatni, szerencsére az épülő ház (a négy oldalfal és a belső osztófalak) alapárkai kutatóárok módjára hálózták be az objektumtól Ny-ra eső területet. Az alapárkokban sehol más objektum nyomát nem találtuk. Ebből kifolyólag teljes biztonsággal lehet állítani, hogy ez esetben nem településgödörbe való utólagos beletemetkezésről és nem is építési áldozatról van szó. Mindezeket figyelembe véve, összegzésképpen a következőket állapíthatjuk meg: felmerült annak a lehetősége, hogy az esztergályhorváti tömegsírt egy emberáldozat régészeti emlékének tartsuk. Az emberáldozatnak azonban elengedhetetlen feltétele a rituális gyilkosság, s bár megfigyeltünk néhány erőszakra utaló nyomot leletünkkel kapcsolatban is, ezek száma nagyon kevés s az eltemetettek túlnyomó többségénél nem állapítható meg ilyen. így az itt eltemetett embereknek a feláldozása sem bizonyítható. A temetkezés kultikus jellegéhez azonban nem férhet kétség, még ha közelebbi megállapításokat nem is tehetünk ezzel kapcsolatban. E közlemény elsődleges célja a lelet közzététele volt, s bár megpróbálkoztunk a tömegsír egyfajta értékelésével is, ezt az interpretációt nem tekintjük véglegesnek mindaddig, míg további hasonló leletek újabb adatokkal alá nem támasztják. A felmerülő kérdések tisztázását nagyban segítené, ha az objektum keleti végét is feltárhatnánk. Frazer 1965: Az Aranyág. Budapest, 1965. Kalicz 1974: Neue Forschungen bezüglich der Lengyel-kultur inUngam. Symposium Tesetice-Kyjovice 1974. 51-61 Kalicz 1983-84: Übersicht über den Forschungsstand der Entwicklung der Lengyel-Kultur und die altesten „Wehranlagen" in Ungarn. MÖAG 33-34. 1983-84. 271-292 Kalicz 1985: Kőkori falu Aszódon. Aszód 1985. Kalicz 1988a: A termelő gazdálkodás kezdetei a Dunántúlon. Bp. 1988. (kézirat) Kalicz 1988b: Beitrâge zur Entstehungsfraage der LengyelIrodalom:
