Zalai Múzeum 6. (Zalaegerszeg, 1996)

Közlemények - Bánffy Eszter: Újkőkori és rézkori települések Hahót és Zalaszentbalázs határában

100 Bánffy Eszter palack formájú edény származik (29. kép). Az edény, bár díszítetlen, tipológiai jellegzetességei és finoman iszapolt anyaga miatt a Lengyeli-kultúra I. szakaszába vagy II. (fehér festésű) szakasz elejére keltezhető. Hasonló leleteket pl. Aszódról ismerünk (Kalicz 1985. 35/1. 39/1. 43/1. 47/4. 50/6. 58/7. t.;), ez utóbbiak között festett és a hasélen apró bütyökkel ellátott edények is akadnak. Ugyancsak az I. lelőhelyen, a C/4-es szelvényben a felszíntől kb. 25 cm-nyire szintén a Lengyeli -kultúra cserepei kerültek elő (28. kép 1-4, 6). A néhány töredék alapján nehéz megítélni, de a durvább kidolgozás, a cserepes-homokos soványítás és a nagyméretű bütyök alapján a Lengyeli-kultúra kései, festetlen szakaszára következtethetünk. Ezúttal felismerhető volt az elpusztult telepobjektum is. A cserepek alatt a szelvényfal északi részén ugyanis egy hosszúkás folt látszott. Ez háznak semmiképpen sem tartható, hiszen a szomszédos. D/4-es szelvényben már nem volt nyoma. A neolitikus településnyomok két ok miatt pusztulhattak el: egyrészt, mert a mai (felszántott) felszínhez igen közel feküdtek, másrészt mert a lelőhelyen számos későbbi korszak embere is megtelepült házaival, mélyre ásott gödreivel. Az időben a Lengyeli-kultúra után következő Balaton-Lasinja-kultúra telepobjektumai - az elő/etcs várakozásokkal ellentétben - с lelőhelyen nem mutatkoztak, kivéve egy. a Badeni-kultúra (B/6/10. obj.) gödre által elpusztított sekély gödröt, melyből folthoz már nem köthető cserepek maradtak fenn. Az I. lelőhelytől nem egészen 1 km-re északra, a dombgerinc mentén újabb terepbejárások alapján azonban mégis Balaton-Lasinja településre bukkantunk. Hahót-Szartóri II. lelőhelyen két szelvényben összesen 120 in"-t tártunk fel. Ezekben a Balaton-Lasinja-kultúra négy hulladékgödre mutatkozott. Ezek a gödrök - nagyságuknál és szabálytalan alakjuknál fogva - agyagkitermelő gödröknek tarthatók, amelyeket másodlagosan használtak a háztartási hulladék tárolására. Ebből a hulladékból azonban csupán a cserepek és néhány kőeszköz maradt fenn. az állatcsontanyag a talaj kémiai összetétele miatt porózussá és ezáltal értékelhetetlenné vált. Sajnos a gödrökön kívül a település más nyomai nem kerültek elő. Tekintve a környéken található BalatonLasinja-telepek kis méretét és gyakoriságát, ideiglenes, talán szezonális telepről lehet szó. A leletekre jellemző a viszonylag durva kivitelezés, a homokos soványítás; a cserepek kopottak és rossz állagúak, de néhány bekarcolással díszített edénytöredék is akadt közöttük. A négy gödörből a selejtezés előtt összesen 1040 cserepet számoltunk össze. A II/A/1. objektumból származó behúzott peremű csupor jellemző forma a Balaton-Lasinja-kultúrában, ennek az edénynek két vízszintes füle is lehetett (30. kép 1). Hasonló behúzott peremű magas tálak töredékei a II/B/2. és a 3. objektumokból napvilágra került díszített darabok (30. kép 2. 3, 4. 31. kép 1, 4-8). Itt az edények vállrészét díszítették bekarcolt háromszögekkel, pontozott sávokkal. Ilyen töredék a II/A/4, objektumból is előkerült, kissé finomabb kidolgozásban, ami az edény anyagát és a bekarcolást illeti (33. kép 1). Ezek a motívumok szintén igen jellemzőek a kultúrára. Ugyanebből a gödörből több (valószínűleg a Pusztatetőn is meglévő kétfülű) tárolóedények darabjai is előkerültek (32. kép 1-5. 8-12, 33. kép 3-7, 9). A fazekak igen enyhén behúzott, hengeres nyakú változatban is előfordulnak (31. kép 2. 9). E típus először a Balaton-Lasinja-kultúrában jelenik meg és a nagyméretű, kiegészített példányát Balatoninagyaród-Homoki-dűlő lelőhelyről ismerjük (Bánffy 1994). Két csőtalpas töredéket is ismerünk ebből a gödörből: hogy talprészük harang alakú lehetett, azt csak a szakirodalomból lehet sejteni (33. kép 2. 8). A függőleges és vízszintes szalagfülek között ismét akadt egy csőrös v. szarvacskás alakú (34. kép 7). Említést érdemel még a számos agyagkanál és -töredék, mind a négy gödörből (34. kép 8-12). Hahót-Szartóri I. lelőhelyen az eddig említett szórványos emlékek mellett a Badeni-kultúra településének maradványait is feltártuk. Bár néhány Badcni gödör szemlátomást elpusztította a korábbi Lengyeli-kultúrához tartozó objektumokat, hogy azok leletei ilymódon szórvánnyá váljanak (pl. a B/5-ös szelvényben); a később rátelepülök, elsősorban az Árpád-kor embere a Badeni települést sem kímélte. (A B/5-ös szelvény 4. objektuma középkori kisméretű gödörház csekély leletanyaggal: ez nemcsak badcni településnyomokat pusztított el, hanem minden bizonnyal megsemmisített egy korábbi, Balaton-Lasinja-kultúrához tartozó gödröt is, amint azt a szórvány cserepek bizonyítják.) A fentiekből következik, hogy a Badeni-kultúra Hahót-Szartóri I. lelőhelyről származó emlékei csak részben köthetőek zárt objektumokhoz. Ez utóbbiak között négy hulladékgödör található, valamint egy kb. 3 x 5 m nagyságú, vastag, égett paticsból és másodlagosan égett kcrámiatöredékekből álló folt, amelyet épület maradványának határoztam meg (35. kép). A kelet-nyugati tájolású paticsfolt a mai felszíntől kb. 45 cm-re kezdődik és átlagosan 20 cm vastag. A halom alatt azzal megegyező nagyságú és formájú gödör húzódott, amelyben két cölöplyuk látszott. A Badeni-kultúra és rokon művelődéseinek igen sok települése ismeretes Közép- és Délkelet-Európában, sőt már Kisázsiában is. Ehhez a nagyszámú településhez képest azonban egyelőre sajnos kevés a jól megfigyelt ház. Maguk a települések sokfélék voltak: előfordultak sík vidékeken, feljebb folyókat szegélyező dombok oldalában és magaslatokon is. A telepek egy része erődített volt. Magukra a házakra a sokszor csak a hulladékgödrökben talált paticstörmelék utalt (Banner 1956, 211-213). Más esetben az ásató régész arra következte-