Zalai Múzeum 6. (Zalaegerszeg, 1996)

Közlemények - Bánffy Eszter: Újkőkori és rézkori települések Hahót és Zalaszentbalázs határában

Újkőkori és rézkori települések Hahót és Zalaszentbalázs határában 99 A gödör leletei közül kiemelkedik néhány fényesre polírozott, fekete, pontozással és kannelúrázással díszített töredék. (22. kép) Ezek valószínűleg két edény darabjai. Az egyik több összeillő darabból áll, melyet sajnos nem lehetett kiegészíteni. E típus közvetlenül is déli kapcsolatokat mutat; a fémutánzatú kerámiaedények csoportjába tartozik. Ez a divat jó párhuzamai alapján a Balkánról eredeztethető: fellelhető a Salcuta-Kridovolkultúra edényei között, de a közelebb eső kései Vincakultúrában is előfordul. Az edénytöredék közeli analógiája fedezhető fel egy ugyanilyen díszítésű, Jaksic lelőhelyről származó egyfülű korsóban; a pusztatetői darab is ilyen korsó része lehet (Praist. Jug. Zem. 1979 XXI. t/3). Hasonló típushoz tartozhat a Keszthely-Fenékpuszta-Vámház és a Keszthely-Fenékpuszta II. lelőhelyekről származó néhány díszített töredék is (Kalicz 1973, 138, 4/4.; 139. 5/1, 2, 3. kép). Egy másik grafitos fekete cserép közvetettebb déli hatást tükröz: a kannelúrás díszt itt már csak utánozták, mélyebb bevésett párhuzamos vonalakkal. Kalicz Nándor, mikor a Balaton-Lasinja-kultúra kialakulásában döntő jelentőségűnek tartja a délről származó bevándorlást és a déli kulturális hatásokat, elméletét egyebek mellett a most ismertetett darabokhoz hasonló leletekre alapozza (Kalicz: 1969; uő. 1973, 131-163; uő. 1982; uő. 1969-70 94-96; uő. 1980. 245-271). A gödör leletanyagában a kultúra más jellegzetes edényformáinak darabjai is előkerültek. A korai szakaszban gyakori típus a kétfülű, hordó alakú fazék. Ezekből két edényt is össze lehetett állítani (26. kép 1, 2), de több vastagfalú, e típushoz tartozó cserepet és ezekhez tartozó mind vízszintes, mind függőleges füllel ellátott töredéket tartalmazott a gödör. A kerámia másik jellemző fajtáját a különféle tálak alkotják: általában kettőskónikusak, a perem alatt 3-4 cm-nyire éles töréssel (20. kép 1, 4. 5, illetve 24. kép 1). Előfordul ez a fajta behúzott peremű tál éles törés nélküli, és egészen lágyan behajlított formában is. Külön figyelmet érdemel egy, az enyhe törés felett bekarcolással díszített, durva kivitelű, vízszintes füllel ellátott töredék (25. kép). Minthogy a kannelúrás minta inkább a finomabban kivitelezett edényeken (ld. az előbb említett töredékek mellett a 23. képet), a bekarcolás pedig inkább a házikerámián fordul elő, talán nem tévedünk, ha a bekarcolást a kannelúra helyi utánzatának tartjuk az azonos típusú edényeken. Vízszintes fülek a C/6-os gödörben is előfordulnak, még ha nem is illenek az itt tárgyalt bekarcolásos edényre (18. kép 2, 8). A fülek közül az egyik felismerhetően felfelé csúcsosodó, „szarvacskás" fül (18. kép 2). Nem lehetetlen, hogy ez a Lengyeli kultúrából örökölt fülforma a Balaton-Lasinja-kultúrára igen jellemző behúzott peremű tálakon is előfordul. Újabb példák a törés nélkül, enyhén behajló peremre: 20. kép 2-4, 6, 7. Ezen a felső részen általában kannelúrás vagy cikk-cakk alakban mélyen vonalkázott díszt látható. Egy esetben a vonalkás mintát csepp alakú bepontozás szegélyezi (20. kép 5, illetve 24. kép 1), egy ritka darabon a bepontozás koncentrikus körökből álló mintát ad (19. kép 4, illetve 24. kép 2). Ugyancsak tál díszítéséül szolgált néhány lapos, kerek bütyök (20. kép 2, 3, 7), mint azt a más lelőhelyekről származó analógiák is bizonyítják. (Kalicz 1988, 354. o. 10. kép, 358. o. 5., 6. kép) Az utóbbi bütykös táltöredék kannelúrás díszű. A Balaton-Lasinja-kultúrára ugyancsak jellemző egyés kétfülű korsó füles töredékeit nem tartalmazta a gödör, ha eltekintünk a valószínűleg így rekonstruálható fényes, fekete cserepektől. A függőleges fültöredékek, méretük és anyaguk alapján inkább a már említett kétfülű fazekak tartozékai lehetnek. Meg kell még említeni az agyagkanalakat, melyek a Lengyeli-kultúra késői szakasza óta nagy számban fordulnak elő, s használatuk töretlenül folytatódott a Balaton-Lasinja-kultúrában is (21. kép 1-6). Végül a 6. objektumból származik egy ép, miniatűr edényke és egy másik hasonlónak a töredéke, bizonyítván, hogy a Balaton-Lasinja-kultúrában is tovább él ez a késő neolitikumban gyakori forma. Stílusjegyeit tekintve azonban már inkább rézkori jellegű: kis vödröt vagy virágcserepet formáz. Mielőtt rátérnék a leletek értékelésére, ismertetem a Hahót-Szartóri I. és II. lelőhely ugyancsak felszínhez közel eső. tehát meglehetősen bolygatott, illetve elpusztult neolitikus és rézkori településeinek leleteit. *** Hahót község Zalaszentbalázstól kb. 6 km-re északra fekszik, ugyancsak a Zalaegerszegtől Nagykanizsára vezető út mentén; az észak-déli dombhátak között húzódó völgyben. Az említett két lelőhely a völgytől keletre fekvő dombháton, illetve dombgerincen található (27. kép); jó időben azonban ellátni onnan a zalaszentbalázsi dombokig is. Az I. lelőhely már az előzetes terepbejárások során ismertté vált: Szőke Béla Miklós és Horváth László néhány a Lengyeli- és a Balaton-Lasinja-kultúrához tartozó cserepet gyűjtött innen. Ezek alapján a lapos, északdéli dombhátra merőlegesen 20, egyenként 10 x 3 m-es kutatószelvényt nyitottunk, azaz 600 m

2-t tártunk fel. Ennek eredményeképpen regisztrálhattunk egy. a mai felszínhez igen közel eső, a Lengyeli-kultúra idősebb szakaszába tartozó települést, amelynek objektumait a későbbi rátelepülök teljesen elpusztították. Az O/5-ös szelvényben, noha objektumhoz nem voltak köthetőek, mégis egymástól kis távolságra, mintegy 2 m

2-es körben került elő néhány kisebb cserép, valamint egy orsógomb és egy - véleményem szerint helytelenül - „olaj mécses" nek nevezett tárgy (28. kép 5, 7). A B/3-as szelvényből, szintén nem objektumhoz köthetően, egy kiegészíthető