Zalai Múzeum 5. (Zalaegerszeg, 1994)

Neugebauer, Johannes-Wolfgang: Die frühe und beginnende mittlere Bronzezeit in Ostösterreich südlich der Donau

Die frühe und beginnende mitüere Bronzezeit in Ostösterreich südlich der Donau 95 J.—W. Neugebauer et al., Anm. 29, 93 und Abb. 38/1, 2. 51

/.—W. Neugebauer, A. Gattringer, Die Kremser SchnellstraBe S 33, Vorbericht..., Fö 20, 1981, 166 und Abb. 14—16. Die Grâberzahl 74 ergab sich — im Gegensatz zu früheren Angaben — bei der endgiiltigen Aufarbeitung. 52

J. Offenberger, Spielberg—Schrattenbruck, Fö 9/4, 1969 (1970), 171. 53

J.—W. Neugebauer, Anm. 2. 54

/. Bona, Anm. 3. 55

A. Leeb, Überblick über die Chorologie, Typologie und Chronologie der Wieselburgkultur, Wiss. Arbeiten aus dem Burgenland 75, 1987, 231 ff. 56

A. Tocik, Bemerkungen zur Problematik der àlteren und mittleren Bronzezeit in der Südwestslowakei, Komm. b.d. Àneolithikum u.d. altère Bronzezeit, Nitra 1958 (=vervielfaltigtes Manuskript) 1 ff. 51 A. Leeb, Anm. 55, 271 f. (Fundort Nr. 10). 58 W. Hicke, Hügel- und Flachgrâber der Frühbronzezeit aus Alsó-Ausztriában a korabronzkor kulturális tekintetben nem egységes, három regionális megjelenési forma (korabronzkori tartomány) különíthető el: 1. A Dunától É-ra (a Weinviertel és a Waldviertel K-i széle) az aunjetitzi kultúra É-alsó-ausztriai — morva — DNy-szlovákiai területéhez tartozott. 2. A Dunától D-re, és a Bécsi erdőtől K-re, valamint Burgenland É-i részén a Wieselburg (=Moson) vagy Gáta csoport élt (Bóna, 1975: ,,a Közép-Duna-medencében a közép-európai régió csoportja"). 3. A Dunától D-re, az Enns és a Bécsi- erdő között, az Alpok előterében, különösen az Enns, Ybbs, Melk, Fladnitz, Traisen és Grosse Tulln mellékfolyók alsó szakasza mentén az unterwölblingeni csoport elterjedésének súlypontjai találhatók. Felső-Ausztriában, az Alpok előterében az unterwölblingeni csoport és a straubingi terület (Linz-csoport) elemei keveredtek. A Bécsi- erdőtől Ny-ra lévő terület korabronzkori kutatottsága hagyományosan jónak tekinthető. Ismereteink a telepekről és a hozzájuk tartozó temetőkről a Duna ménén és a D-i mellékfolyók völgyeiben egyaránt kiegyensúlyozottak. Ezt a helyzetet megerősítették a legújabb kutatások az erődített telepeken (pl. Böheirnkirchen— Hochfeld), a síkvidéki falusias és magányos településeken (pl. Franzhausen, Oberndorf-Ebene, Unterradlberg) és a temetőkben, mint Franzhausen I. (714 sír), Franzhausen П. (Б88 korabronzkori sír és 4 középsőbronzkori temetkezés, valamint 28 körárok, mint a szétszántott középsőbronzkori halomsírok maradványai), Unterradlberg (1992-ig 264 sír) és Gemeinlebarn „F" (258 sír). Bár az 1929-ben J. Szombathy által feldolgozott Gemeinlebarn ,,A" temető a maga 200 kora bronzkori sírjával a terület eddig közzétett legjelentősebb lelőhelye, elkerülendő a többi gemeinlebarni urnamezős és hallstatti temetkezésekkel való összetévesztést, R. Pittioni az unterwölblingeni temetőt választotta névadónak az „unterwölblingeni típus" leírásakor (ma helyesebb ezt „unterwölblingeni csoportnak" nevezni). Tipikusnak határozta meg az „unterwölblingeni csuprokat és kancsókat", amelyeken a különböző magasságú nyak élesen elválik — többnyire plasztikus lécmintával — a nyomott gömb Jois und Oggau, Wiss. Arbeiten aus dem Burgenland 75, 1987, 5 ff. 59

Zuletzt: G Melzer, Mannersdorf am Leithagebirge, Fö 23, 1984, 241 und 271, sowie Abb. 311 (Gesamtplan). M

J.—W. Neugebauer, Die Rettungsgrabungen des Bundesdenkmalamtes 1980—1990 im Teichtal zu Hainburg, Nö., Archaologie Österreichs 1/1—2, 1990, 28 ff. Ы

Е. Beninger, F. Mühlhofer, E. Geyer, Das frühbronzezeitliche Reihengraberfeld bei Hainburg—Teichtal, MAG LX, 1930, 65 ff. 62

W. Ehgartner, Die Schàdel aus dem frühbronzezeitlichen Graberfeld von Hainburg, Niederösterreich, MAG LXXXVIII/LXXXIX, 1959, 8 ff. 63

/.—W. Neugebauer, Anm. 60, Abb. 2 und 6 (jeweils Grab 259); zum éhem. Reichtumdes Gráberfeldes vergl. E. Ruttkay, Zwei verzierte Goldplàttchen aus dem frühbronzezeitlichen Graberfeld von Hainburg-Teichtal, MAG 118/119, 1988/89, 135 ff. alakú testtől, továbbá a kúpos vagy gömbsüveg formájú csészéket vagy tálakat perem alatti bordákkal Ш. hornyokkal és különböző fazekakat. A magas és széles formák levezethetők gollnsdorfi és leithaprodersdorfi (lajtapordányi) előzményeikből. Jellegzetesek a beütögetett pont és dudor díszítésű réz- és bronzlemezek. Ezáltal szétválasztható egy a Dunától D-re eső kultúrkör, többségében lemezkészítményekkel, és egy a Dunától E-ra lévő aunjetitzi kör, amit inkább a tömör, öntött fémtárgyak jellemeznek. Már a régi gemeinlebarni sírleletek is lehetővé tették az unterwölblingeni csoport kronológiai tagolását: R. Christlein (1964), F Stein (1970), H. Adler (Linz-St. Peter feldolgozása kapcsán, 1967), H. Schubert (1973) és E. F. Mayer (1977). 1978-ban W. Ruckdeschel a D-bajorországi sírleletek újraértékelése során a tűk tipológiája alapján két részre osztotta a kora bronzkort (Al és A2 fokozat). Az Al-t két, az A2-t pedig három további alfokozatra, amennyiben a Stein 2 és 3-t (Gemeinlebarn П és Ш-t) is egy régebbi és egy fiatalabb szakaszra tagolta. (Ezáltal Stein 2 — Alb és A2a: Stein 3 = A2b és A2c). Ezt az elképzelést a Franzhausen I. és П. temetők feldolgozása megerősítheti vagy korrigálhatja, hisz ezeket a késői zsinegdíszes időszaktól a középsőbronzkor kezdetéig folyamatosan használták (Kr. e. 2500 ill. 2300/2200—1500). Míg É-Alsó—Ausztria a K. Tihelka által közelebbről felvázolt „Vetefov típus" (ma inkább Vetefov kultúra) központi területéhez tartozott, addig a Ruckdeschel 2b (Gemeinlebarn Ш) fokozattól kezdve a Dunától D-re is megfigyelhetők új befolyások ill. orientációk (Aunjetitz-/Unterwölblingen — vetefov átmeneti horizont). Grossweikersdorfi és böheimkircheni leletek alapján a Mad'arovce- kultúra példájára megkísérelték a Vetefov- kultúra Ш. annak böheirnkircheni csoportja hármas tagolását: 1. Aunjetitz—vetefov átmeneti horizont, a Ruckdeschel A2b szakasz idején. 2. A Vetefov- kultúra klasszikus fázisa a korabronzkor végén (Ruckdeschel A2c). 3. A Vetefov- kultúra késői szakasza a bronzkor Bl idején, amely folyamatosan megy át egy korai halomsíros horizontba (Franzhausen П. és Getzelsdorf-i temető). Neugebauer, Johannes-Wolfgang: A korabronzkor és a középsobronzkor kezdete Kelet-Ausztriában, a Dunától délre