Zalai Múzeum 5. (Zalaegerszeg, 1994)
Közlemények - Szőke Béla Miklós: Karoling-kori szolgálónépi temetkezések Mosaburg/Zalavár vonzáskörzetében: Garabonc–Ófalu I–II.
Karoling-kori szolgálónépi temetkezések Mosaburg/Zalavár vonzáskörzetében: Garabonc—Ofalu I—II. 285 15. sírok) közel azonos időben és életkorban, 60—65 évesen hunytak el. E gyermekek leszármazottaik közül azonban már csak a gyermekkorban elhunytak lettek itt eltemetve. A másik két esetben a férfiak között volt generációnyi különbség, méghozzá a rekonstrukció szerint а П 39. apja volt а П 24. férfinak. Előbbi felesége az 118. nő lett volna, utóbbié pedig az 124. nő. A két nő nem állt rokoni kapcsolatban egymással, s ugyanúgy generációnyi különbség volt köztük, mint a férfiak között. Lengyel Imre elképzelését alátámasztani látszik, hogy az I. variáns szerint a Garabonc I közösségből elszármazott nőknek nem volt egyéb házassági kapcsolata, saját közösségükön belül nem voltak leszármazottaik. А П. variáns szerint is — amely már nem számolt a két temető közötti közvetlen kapcsolattal — csak az 159. nő volt kivétel, akinek most ellenben egyszerre két férje is akadt az I. közösségből, sőt mindkettőtől gyermekek is származtak. Ha a beszármazott asszonyok lehetőségével komolyan számolunk, akkor a temető használati ideje szempontjából a 2. generációba tartozó leszármazottak (akik tehát már itt születtek és itt is haltak meg) életkor adatai fontos kronológiai támpontul szolgálnak. A temető használatának idejét eszerint 60—65 év körül határozhatjuk meg. 4. Az asszonyok más hagyományú, temetkezési rítusú közösségből származtak, ezért más módon temették el, pl. elhamvasztották őket, a hamvakat pedig a csontvázas temető közelében, de egy, általunk át nem vizsgált területen temették el. Ezt a lehetőséget Alsórajk—Határi tábla birituális temetőjének előkerülése óta (a szerző ásatása, közöletlen) nem zárhatjuk ki. П. Garabonc П közösségére sem voltjellemző a teljes kiscsalád. A rekonstrukció I. variánsa szerint a II11. +1126. (gyermek: П 36. 55—59 éves) és а П12. +1116. (gyermek: П13.43—49 éves), аП. variáns szerint pedig а П11. + II16. (gyermek: П 35.53—57 éves) és а П 5. +1110. (gyermek: II 34. 53—59 éves) alkottak házaspárt. Akármelyik rekonstrukció is a hiteles, a hozzájuk sorolt gyermekek mindegyik esetben idős korban haltak meg, itt eltemetett kiskorú testvér nélkül, azaz igen valószínű, hogy ők sem itt születtek, sőt még gyermekkorukat sem itt töltötték. Olyannyira, hogy, mint fentebb erre már kitértünk, az I. variánsban összepárosított szülőknek még az unokáiról is azt kell feltételeznünk, hogy esetleg másutt születtek (П 35. és П 37. sírok). Más szóval annakellenére, hogy e kiscsaládok, ,teljesek" voltak, az 1. generációbeli szülők valószínűleg már túl idősek voltak ahhoz, hogy ezen az új településen még gyermekük születhessen: A generációs megoszlás a két garabonci temetőben a következő: I. variáns II. variáns Garabonc I (I 51, 55, 56.) 2. két generáció: 3. három generáció: 3, 4, 5, 6, 7. családok és az 1, 2. családok egyes részei 4. négy generáció: 1. család (I 7 + 8 és leszármazottai) 2. család (I 68 és leszármazottai) (I 18, 25.) 6. család 10. család (124,31.) (I 67, 68, 69, 71.) 11. család (I 51, 55, 56.) 1, 4, 5, 7, 8, 9. családok és a 2. család egyes részei 2. család (18 + 9/A és leszármazottai) 12. család (I 49. és leszármazottai) Garabonc II 1. egy generáció: 2. két generáció: 5. család (II 41 és 19, 20, 21, 25) 3. három generáció: 1, 2, 3, 4. családok 4. négy generáció: 4. család (П 5, 10, 34) 5. család (П 17, 28) 7. család (II 41. és 19, 20, 21, 25.) 1, 2, 3, 6. családok 1. egy generáció: 8. család 3. család A rokoni kapcsolatok fentebb megismert formái alapján nem váratlan, hogy míg Garabonc I-ben az egy és két generáció a fegyveres rétegre, a három és főleg a négy generáció azokra a családokra jellemző, amelyeket a közösség nem-fegyveres, de ételt-italt mellékletül adó tagjai hoztak létre. Az utóbbival azonos társadalmi kategóriájú Garabonc П. közösségében szintén hiányzik az egy, de a négy generáció is, itt a kettő, és főleg a három generáció (nagyszülők + szülők + gyermekek) a meghatározó. Ez az a népességréteg, amely a régészeti és az embertani adatok alapján a közelebbi környékről verbuválódott, s nem speciális (katonai) feladat vonzotta Mosaburg/Zalavárra, hanem csak a jobb megélhetés reménye. Családi viszonyaikba, mindennapjaikba nem avatkozott be szolgálatuk módja, feladatkörük olyan mértékig, mint történt ez a fegyveres szolgálatra szegődöttek életében, így az ideköltözés után a hagyományos családi kötelékek újjászervezésére is nagyobb sikerrel vállalkozhattak. Garabonc П. közössége az alapító generáció feltűnő asszonyhiánya