Zalai Múzeum 5. (Zalaegerszeg, 1994)
Közlemények - Szőke Béla Miklós: Karoling-kori szolgálónépi temetkezések Mosaburg/Zalavár vonzáskörzetében: Garabonc–Ófalu I–II.
Karoling-kori szolgálónépi temetkezések Mosaburg/Zalavár vonzáskörzetében: Garabonc—Ófalu I—//. 255 tehát a fegyverek, ékszerek, viseleti és speciális használati tárgyak. Garabonc I—II temetőkben 52 egyén mindennemű leletanyag nélkül lett eltemetve (I: 33, II: 19 sír), további 16 sírban csak étel- és/vagy italmelléklet volt, de semmiféle személyes viseleti vagy használati tárgy, fegyver: a két kategóriába összesen 68 egyén tartozik, az összes 55%-a: közéjük sorolható az összes újszülött (0—1 éves), az infans I—juv. nagy része, és a maturus— senilis korúak fele. TEMETKEZÉSI SZOKÁSSAL, HIEDELEMMEL KAPCSOLATOS MELLÉKLETEK ÉTELMELLÉKLET Állatcsont Csak Garabonc I temetőben adtak a halottal ételmellékletet. A 11 sírban talált ételmellékletből Vörös István meghatározása szerint: házityúk 5 házityúk + tojás 1 tojás 1 házityúk + szarvasmarha 1 szarvasmarha 1 házityúk + sertés 2 Az állatcsont pontos meghatározása révén rekonstruálható az is, melyik testtájékról milyen minőségű húst adhattak a halottal a túlvilági útra. így az 164. sírban fekvő halottnak egy kiváló minőségű marhahúsdarabot, a fartő egy részét (az acetabulum felső szélét) adták. Az I. 1. sírba két száraz borjúlábszárvég mellett egy csirke húsos részeit, mellét, a szárny húsos részeit és a combokat tették. Az I. 36. sírba egy fiatal sertés csülkét és egy teljes felső sonkáját, továbbá egy kakas szárnyát és alsó combját a csűddel, az 130. sírba egy sertés alsó combjából való sonkadarabot és egy csirke szárnyát és alsó combját helyezték. Az 123. sírban egy egész csirke volt, az 147. sírban egy nyak és fej nélküli tyúk, továbbá egy tojás feküdt. Csirke vázrégiói voltak az I 2. (a hátból kivágott húsdarab), az I 75. (felső szárny), az 116. (felső szárny és felső comb) és az 113. sírban (a két szárny húsos részei és az alsó combok a csűddel). Csak egy tojás volt az I 46. sírban. Jellemző, hogy a 11 ételmellékletes sír nem egyenletesen oszlott el a temetőben: az északi és keleti sírcsoportban egyáltalán nem, csak a középső és a déli, délnyugati sírok között fordultak elő, azaz csak az ide temetkező családoknál volt szokás (hús)ételt a túlvilági úthoz adni. Keszthely—Fenékpusztán is csak bizonyos családi (?) csoportokra jellemző a húsmelléklet adása (CS. SÓS 1961, 275). Garaboncon főként a gyermekek és a nők kapták, rajtuk kívül csak két senilis korú férfi sírjába helyeztek húst. Jellemző, hogy az egyetlen kakas férfi sírjából került elő; Sopronkőhidán is csak férfiak sírjába tettek kakast (BŐKÖN YI 1973, 122). Garabonc I temetőhöz hasonlóan más 9. századi temetőben is a leggyakoribb állatfajta a házityúk (Gallus domesticus) volt, különösen Alsó-Ausztriában és ÉNy-Magyarországon, így főleg Tulln (25%), Pitten (24%), Sopronkőhida (26%) sírjaiban, kisebb, a garaboncihoz hasonló arányban Pottenbrunn (FRIESINGER 1972a, 114—126), Mühling és Eggendorf am Wagram (FRIESINGER 1971-74, 84-85; FRIESINGER 1975-77, 98-99), ill. a felső-ausztriai Gusen és Auhof (TOVORNIK 1985a, 168—183; TOVORNIK 1986, 416—426) sírjaiban. Ezzel szemben elenyészően csekély számban található meg DNy-Szlovákia korabeli sírjaiban, különösen, ha szembeállítjuk ezt ugyanezen terület korábbi avar szokásával (Ambros 1980, 5—11); a házityúk mellékletül adását tehát — úgy látszik — ismételten főként az avarság továbbélő népcsoportjai őrizték meg temetkezési szokásaikban. Az alsó-ausztriai tyúkcsontok elemzése egyébként azt mutatta, hogy ezeket a húsokat feldolgozva, sütésre előkészítve, vagy megsütve, ill. megfőzve tették a halott mellé, miként más emlősök húsaival is tették (FRIESINGER 1971—74, 84-85). Az 123. újszülött sírjában egy teljes tyúk csontváza volt, a koponyával együtt. Lehetséges, hogy itt a tyúkot nem (csak) ételmellékletként tették a sírba, hanem inkább babonás okból. Távoli példa, de talán az avarok révén a Kárpát-medencében is ismert elképzelés volt, amit a cseremiszeknél jegyeztek le: temetéskor meg kell ölni egy tyúkot, hogy az a túlvilágon a halott könnycsepjeit összegyűjtse, mert a túlvilág fejedelme előtt a halott könnyek nélkül nem jelenhetett meg (K. KOVÁCS 1944, 21—22). ITALMELLÉKLET Kerámia A két temetőben 37 sírban 45 agyagedényt, vagy agyagedény töredékeit, 1 favödröt és 1 ón- (?) vödröt találtunk. 9 sírban volt egynél több, de csak 1 sírban három edény (I 36. sír). Az 122. sírban egy agyagedény és egy vödör, a II 1. sírban egy edényke és egy agyagpalack volt. A sírok mintegy harmadában volt tehát edény (Garabonc 1:25, II: 12 sír). Garabonc II temetőben egyenletesen oszlottak meg a kerámiás sírok az egész temetőben, az I temetőben azonban csak azokra a sírcsoportokra jellemzők, ahol ételmelléklet is előfordult, azaz a középső és délnyugati sírcsoportra. Itt egyébként 6 ételmellékletes sírba italt (agyagedényt) is tettek az elhunyt mellé. Az edény melléklet fele gyermeksírban (18), a többi női (10) és férfisírokban (9) feküdt. A megoszlás nem és életkor szerint a következő volt:
