Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Közlemények - Kerecsényi Edit: A kender termelése és feldolgozása Letenyén II. A szövés és a késztermék

A kender termelése és feldolgozása Letenyén II. A szövés és a késztermék 277 sárruha pedig a szükséglethez képest kevés volt, a hímes végeket levágták, és kosárruhaként használgatták az akkor már általánossá vált karkosáron, illetve kukoricacsuhéból kötött cekkereken. (A megmaradt sima vászonból lepedőket varrtak.) Egyszerűbb kosárruhával takarták a körbecet s a kézikosarat, ha abban ebédet vittek a mezőre, vagy ha vásárra mentek. A régebbi kosárruhák két végét a kézi szeges mellett szálszorító öltéssorok is díszítették. A gépi szeges az 1930-as évektől vált általánossá. A kenyérszakajtóba helyezett szakasztóruhát másként díszítették. Mivel annak csak a két vége látszott ki a szakajtóból, 3—4 sáv piros vagy bordó síkhímet szőttek a két végükre. Csak azokat a darabokat díszítették a két szélen és középütt keskeny fölszedéssel, melyek a megszegett kenyér letakarására szolgáltak. A tükörtakaró Ha meghalt valaki a háznál, a gazdaasszony rögvest elővette a halottaslepedővel többnyire garnitúrába szőtt tükörtakarót, vagy egy, a tükör lefedésére alkalmas méretű kisruhát. Régen hittek ugyanis abban, hogy aki ilyenkor a tükörbe néz, meglátja benne a halált, mások szerint megvakul a tükör. A látott tükörtakarók méretben azonosak a paszitoskendőkkel. Talán csak az a különbség közöttük, hogy emezek szélesen fölszedett sávjai nem keskenyednek fokozatosan a kendő végei felé. A Letenyén használatos vagy használt kisruha jellegű lepelruhákat a 34—38-as fotók illusztrálják. 34. kép 65. 68. 6. Kosárruha, kisruha Anyaga pamutvászon, a két vége kézzel szegett. A középtengelyes szerkesztésű 15 sáv bordó, s csaknem a teljes felületét kitölti. H: 73 cm, Sz: 56 cm. Szőtte Kovács Mária Egyedután 1915 körül. Ha búcsúra mentek, vagy ebédet vittek az aratóknak, ezzel takarták le a körbecet. 1940 óta nem szőnek kisruhát, használatát kiszorította a damaszt szalvéta. 35. kép 66. 43. 6. Kisruha, tükörtakaró Anyaga pamutvászon, a két vége kézzel szegett. A beleszőtt 11 bordó, fölszedéses sáv középtengelyes szerkezete mindkét célra alkalmassá teszi. H: 92 cm, Sz: 62 cm. Szőtte Szabó Mária 1910 körül Letenyén. Főleg ravatalozáskor használták egy hasonló motívumokkal ékes abrosszal és halottaslepedővel együtt. De használták paszit alkalmával vagy aratáskor a körbec letakarására is. 36. kép Kosárruha Anyaga pamutvászon, végei géppel szegettek. Közepén 35 cm szélességben összetömörített, középtengelyes 7 bordó fölszedett sáv. H: 63 cm, Sz: 56 cm. Szőtte Gyergyák Józsefné Egyedután 1942 körül. Karkosár befedésére szánta, azért tette középre a hímeket, mert csak ott látszott. Két ilyen kendőt szőtt. 37. kép 60. 104. 2. Kosárruha, kisruha Anyaga pamutvászon, a két vége kézzel szegett. Kérészben beleszőtt 4 széles és 3 keskeny, bordó fölszedéses hím. Egyik sarkában fehér fonállal varrt kerek tulajdonjegy. H: 81 cm, Sz: 59 cm. Szőtte Varga Mária kb. 1890-ben Bécen. A szokástól eltérően sávozása nem középtengelyes, ugyanis e szőttest halottaslepedő végének szánták. 1945-ben használták utoljára. 38. Kisruha, kosárruha Pamutszőttes, két vége géppel szegett. 5 sorban különkülön beleszőtt bordó stilizált virágok. H: 62 cm, Sz: 56 cm. Szőtte Gyergyák Józsefné 1942-ben. A háború alatt ritkán lehetett szövőfejtőt venni, ezért takarékosan kellet bánni vele. így kitalálták az asszonyok, hogy a szaggatott rózsás szőttesbe sokkal kevesebb pamut kell, — mondta az eladó. Az abrosz Legnagyobb becsben az ünnepek alkalmával használt, fölszedéses sávokkal ékes darabokat tartották. Mindig két szelesek, s 2—3 soros huroköltéssel, gyári díszítőszalag esetleg horgolt csipke közbeiktatásával dolgozták őket össze. Szövéskor ügyeltek, hogy a fölszedett sávok és a parasztja között azonos távolság legyen, s hogy a 2 szél összevarrásakor a hímek egymással találkozzanak. Általában egyenletes távolságban elhelyezett, 7—8 azonos mintájú, 3—6 cm széles fölszedéses sáv díszítette őket. A legszebbet lakodalomkor az ifjú pár elé terítették, vagy szenteste takarták le vele az ünnepi asztalt. E legféltettebb abroszt vették elő akkor is, ha halottat virrasztottak vagy tort ültek. A legrégibbek mintázata könnyebben leszámolható, geometrikus, az 1900 után szőtteké rózsás, csillagos, gyurgyinás mintázatú. Előfordul, hogy széles és keskeny hímek váltogatják egymást. Szabó Mária híres szövőasszony 1910 táján szőtt cérnavászonból 6 db 2 méteres, kihúzható asztalra való pompás, bordó hímes lakodalmas abroszt is, melynek mását a 40. képen láthatjuk. A fölszedett abroszokat ma is nagy becsben tartják, s jeles ünnepeken használják is őket. A témakör fotói: 39. kép 65. 68. 1. Abrosz Anyaga vegyesvászon, 2 szélből három soros huroköltéssel összevarrva. 7 sáv azonos, egymástól 14—14,5 cm távolságba beleszőtt, bordó fölszedéses hímmel. H: 164 cm, Sz: 125,5 cm. Szőtte Kovács Mária kb. 1914-ben. Az eladó édesanyjától 5 ilyen szélesen fölszedett és 10 egyszerűbb abroszt örökölt, ő maga azonban már csak egyet szőtt 1942-ben. 40. kép Lakodalmas abrosz Anyaga pamutvászon, 2 szélből szélesen fölszedett betétcsíkkal, géppel varrták egymáshoz. A szokástól eltérően mindkét felének közepén három-három tömörített, széles, bordó fölszedés. H: 206 cm, Sz: 126 cm.