Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Közlemények - Kerecsényi Edit: A kender termelése és feldolgozása Letenyén II. A szövés és a késztermék

270 Kerecsényi Edit nál fogytával ki ne ugorjanak a melencéből, babot vagy kukoricát öntöttek a közepükbe. (2. és 3. kép) A fonál fölvetésekor már a szövés számítási egységeiben gondolkodtak. Eszerint három szál fonál volt — függetlenül annak hosszúságától — egy ige, és 40 ige, azaz 120 szál 1 kötet vagyis pászma. 1 szálon mindig páros szálat értettek! Némely háznál 10 igét számítottak egy kötetnek, ott azonban a fölvető szálak, a láncfonal, azaz a vászon melléki kiszámításakor természetesen négyes szorzót használtak. Munka közben némely asszony — ha hosszú vásznat akart szőni — minden 10 rőfnyi távolságra egy-egy tyúktollat tett a fonál közé gyeinek, majd az alsó csínfánál minden kötetet — azaz 120 szálat — sodrott kóczsineggel átkötöztek, nehogy szélesebb vagy keskenyebb legyen a vászon a kelleténél. Virágos kenderből, a szálából általában 14 kötet, azaz 1680 szál, a magosból 12 vagy 10, a kócból pedig 8 kötet, azaz 960 szál szokott a vetőfára kerülni. Ha együtt volt a vászon szélességét biztosító kötetszám, a gyakorlottabb asszony láncba leszedte — e munkát az alsó csínfánál kezdték — a fonalat. S ha kevés volt a helyük, vagy kölcsön kapták a vetőfát, nekiálltak még egy vagy akár több mérést is fővetni, vagy félretették a vetőszeget, amíg a leláncolt fonalat meg nem szőtték. (A láncba leszedett, tekerésre váró fonalat gondosan lepedőbe takarták, nehogy összekuszálódjon.) Szétszerelés előtt szokás volt a vetőszeg szárnyaira ráültetni a család kicsinyeit, hogy őket azon néhányszor körülforgassák, megbózsállák. A szövőszéket a füstöskonyhás házakban az első szobában állították fel, mert a hátsóban kevés lett volna számára a hely. A már kéményes, újabb házakban azonban legszívesebben a konyhában szőttek, mivel az is elég nagy volt, és napközben úgyis ott tartózkodott a család. 1960-ban már csak konyhákban felállított szövőszékeket találtam. A letenyei szövőszékek talpas vagy lábas típusúak voltak. Én főleg talpasakat láttam, az tekint vissza nagyobb múltra is. Az egykori gazda vagy egy ezermesterkedő szomszéd, rokon csinálta őket, s valamennyi a készítő kiváló anyagismeretéről és kézügyességéről tanúskodott. A legtöbb kizárólag keményfából készült. Díszítést rajtuk csak elvétve találtam. Az esztergályozásban is jeleskedő Soós Ferenc paraszt ács azonban feleségének és egy-két módos gazdának készített néhány esztergályozott díszű szövőszéket is, melyek közül Patakiékét a 4. számú képen be is mutatom. A közölt felvételeken is gerendatalpas szövőszékek láthatók, melyek 1960-ban 50—60 évesek voltak már. A megvizsgált szövőszékek mérete és formája egyaránt kisebb-nagyobb különbségeket mutat. E különbözőségek a szövés technikai alapelveit nem érintették, céljuk a kényelmesebb és gyorsabb munkavégzés volt. Gyergyákné például 1930-ban azért faragtatott a férjével új vászonfeszítő szerkezetet, mert a régi nem állt a kezére. Gyűjteményünkben egy gerendatalpas és egy lábas szövőszék található. Itt inkább az előbbit ismertetem röviden. (Lelt. sz.: 60. 95. 5. 1—18.) Készítette idős Tóth István 1900 körül fiatal házas korában keményfából, jobbára fejszével és sziószéken. (H: 158 cm, Sz: 108 cm, M: 150 cm.) Formája némileg eltér a munkafotókon láthatóktól. Vázát két erős gerendán nyugvó keményfa keret alkotja, melyek egyúttal a szövőszék két oldalát is képezik. A merőleges szárfákon vésett nyílások és fúrt lyukak, valamint ferdén bevert vaskos faszegek találhatók. Előbbiekbe illeszkednek a két keretet egymáshoz rögzítő összekötőfák. Az első és a hátsó pár szárfába vert faszegekre helyezték az első és hátsó futtatófát, melyekre a láncba leszedett fonálnak a szövőszékre való feltekerésekor volt szükség. Utóbbi fölött fekszik а fonalas durung, míg szövéskor a vásznas durung kerül az első futtatófa helyére. A fonalas és vásznas durungot egy-egy ötletes szerkezet: afeszítőlapicka, а feszítőfa és а feszítőszeg rögzíti szorosan. Utóbbit úgy illesztették a lapicka egyik vagy másik lyukába, hogy a vászon mindig feszesen álljon. A két oldal felső keresztfája tartotta a nyüsttartót a csikatikarikatartókkal, melyekről madzagon lógott alá a két nyüst, azaz a licse.

9

A licse előtt nyugszik a bordatok, benne a bordával.

10 A fonalas durung alatt a két oldal aljához csapolták a lábítót, melynek faszeg tengelyén könnyedén mozoghat a két egymással párhuzamos lábítófa, melyeket egy-egy vékony kötél rögzít a két licsehez. A szövőasszony többnyire csupasz lábbal nyomta le hol az egyik, hogy a másik lábítót, hogy az így létrejött szádnyíláson átdobálhassa a vetélőt. Újabb típusa a letenyei szövőszékeknek az a lábas szőfa, melyet Héder József földműves készített szintén fiatal házas korában felesége részére. (Lelt. sz.: 60. 94. 5. 1—20.) Ez olyan keményfából ácsolt és faragott, négy lábon álló, az előbbinél könnyedebb és magasabb szerkezet, melynek vázát a két, lábakon nyugvó oldalsó keret alkotja. Ezeket a fonalas- és vásznasdurung, valamint faragott összekötőfák rögzítik egymáshoz. Különbözik a talpas szövőszéktől abban is, hogy az első két láb mintegy 50 cmre a keret elé nyúlik, s csupán derék magasságig ér, és a vásznasdurung tartására szolgál. (H: 157 cm, Sz: 121 cm, M: 168 cm.) E szövőszék lábait a szövés kezdete előtt erős facövekekkel — melyeket a konyha földjébe mélyen belevertek — beékelték, hogy munka közben ne csúszkálhasson, s ezáltal a vászon ne deformálódjon. (A talpas szövőszékek talpfájára ugyanezen célból köveket vagy betondarabokat helyeztek.) Mivel ezen is kétnyüstös vásznat szőttek, lábítójába két lábítófát szereltek. Ha a szövőszéket szilárdan beállították, hozzákezdhettek a fonál tekeréséhez, fölvetéséhez. A vetőfáról láncba leszedett fonálnak а fonalas durungra hajtása nagy figyelmet és három asszony közreműködését igénylő munka volt, melynél kölcsönösen kisegítették egymást a szomszédok. ,,Holnap szeretnék tekerni, eljönnél segíteni, Mari?" — kérdezték egymástól és viszont. Tóth Andrásné így részletezte a munka menetét: „Először fölkötözzük a szüjüfára a két futtatófát. Egyiket ide tesszük az első szárfákra a nagy