Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Ágoston Gábor: A török hadsereg lőporellátása a 16–17. századi magyarországi hadjáratokban

A török hadsereg lőporellátása a 16—17. századi magyarországi hadjáratokban 71 81—91. [a továbbiakban: Isiksal 1982.] — Magam először egy 1984-ben tartott előadásomban foglalkoztam a kérdéssel: „Az oszmán tüzérség és a magyarországi várharcok egy kiadatlan 17. századi török krónika alapján" in: Bodó Sándor—Szabó Jolán szerk.: Magyar és török végvárak (1663—1684). Studia Agriensia 5. (Eger, 1985) [a továbbiakban: Ágoston 1985.] 173-183. 5 Hale 1985. 47. 6 Parker, G. : The Army of Flanders and the Spanish Road 1567—1659. The Logistics of Spanish Victory and Defeat in the Low Countries' Wars (Cambridge University Press, 1972) 49. 7 Mallett, M. E.—Hale, J. R.: The Military Organization of a Renaissance State: Venice c. 1400 to 1617 (Cambridge University Press, 1984) 402. és Hale, J. R. i.m. 46. 8 Hale, J. R. i.m. 47. 9 Orhonlu Cengiz: Osmanh Tarihine Aid Belgeler. Telhisler (1597—1607) (Istanbul, 1970) 19—20. A nagyvezéri előterjesztésekre, azaz a telhiszekre Id. Faroqhi, Suraiya: Die Vorlagen (telhise) des Groíiwezirs Sinan paSa an Sultan Murad III. Hamburg, 1967. — A Cengiz Orhonlu által publikált telhiszek közül a magyar vonatkozásúak fordítását Dávid Géza és Fodor Pál tette közzé: Magyar vonatkozású török államiratok a tizenötéves háború korából. HK 1983. 2. 278-296. és 1983. 3. 451-467. 10 A gazdag levéltári anyagból ld. pl. Istanbul, Basbakanlik Arsivi [a Miniszterelnökség Levéltára, a továbbiakban: BA] Maliyeden Müdevver Defterler Tasnifi [a továbbiakban: MM] 2936; Mühimme Defterleri [a továbbiakban: MD] 10/396 [ahol az első szám — most és a továbbiakban mindenütt — a kötet, a második pedig a rendelet száma] A kutatók számára 1988-ban megnyitott újabb egységek közül ld. pl. Bab-i Defteri Bas Muhasebe Kalemi Defterleri [a továbbiakban: DBSM] 449., 462. stb. vö. még Erdogan, Muzaffer: „Arsiv vesikalanna göre Istanbul baruthaneleri" Istanbul Enstitüsü Dergisi. II. (1956) 115-138. 11 Topçular Katibi Abdülkadir Efendi, Vckayi-yi Tarihiye. Kézirat. Wien, Nationalbibliothek Handschriftensammlung. Codex Vindobonensis Palatínus, Mxt 130. [a továbbiakban: AK] fol. 7/a, 113/b, 190/a stb. A krónika fény kép másolatának használatáért Káldy-Nagy Gyula egyetemi tanár úrnak tartozom köszönettel. A szerzőre és művére vö.: Köhbach, Márkus: ,,Der osmanische Historiker Topcilar Katibi Abdü'-l-qadir Efendi. Lében und Werk" Journal of Ottoman Studies 2. (1981) 75—96. Az egyiptomi lőportermelésre vö. még Shaw, Stanford J. : The Financial and Administrative Organization and Development of Ottoman Egypt 1517—1798. (Princeton, New Jersey, 1962) 174-175., 200. skk, 277. skk. 12 Orhonlu, Cengiz: „Dicle ve Firat Nehirlerinde Nakliyat" In: Orhonlu, C: Osmanh imparatorlu|unda Sehircilik ve Ulasim Üzenne Arastirmalar, (Izmir, 1984) 132. és Isiksal 1982. 82-84., 89. 13 GliSa Elezovié, íz carigradskih turskih arhiva Mühimme Defteri. (Beograd, 1950.) [a továbbiakban: Elezovid 1950] 280., 287., 329., Isiksal 1982. 82-84., 86. 14 Elezovié 1950. 276. 15 Az igen bőséges levéltári anyagból ld. pl. MM 4527., 5685., 7512., 12778., 17908. stb. E forrásokból nyerhető igen részletes kép kiegészíthető a bori kádi-jegyzőkönyveknek az 1673—75-ös lőportermelésre vonatkozó bejegyzéseivel, amelyek adatait, több olvasati hibával, kiadta Önén, Ragip: „Osmanhlar Devrinde Bor'da Barut Fabrikalan" Türk Etnografya Dergisi, V. (1962) 21-23. 16 MM 18565., 3774. pp. 14., 19-20. 201-202., DBSM 240., 841., ill. Bab-i Defteri Mevkufat Kalemi [a továbbiakban DMKF] 27627., 27640. stb. Értékes adalékokat szolgáltatnak a Bitola-i kádijegyzőkönyvek. vö. Zdraveva, Milka: „Der Abbau von Schwefel und Salpeter in Makedonien zur Zeit der osmanischen Herrschaft und derén Verarbeitung zu Schwarzpulver" Südost-Forschungen 39. (1980) 105—115. 17 Kamii Kepeci Tasnifi [a továbbiakban KK] 2647. pp. 9—12. 18 Matkovic, P: Putovanja po Balkanskom poluostrvu XVI vieka. (Zagreb, 1887.) 86. vö. Petrovié, Durdica—Bojanic— Lukaö, DuSanka: „Dobijanje Salitre u Makedoniji od polovine XVI do polovine XIX véka" Vesnik Vojnog Muzeja JNA 10. (1964) 24. 19 Ágoston Gábor:,,Török lőportermelés Budán a 16. században. Adalék a magyarországi török végvárak hadianyag-ellátásához in. E. Kovács Péter—Kalmár János—

V Molnár László szerk. : Unger Mátyás Emlékkönyv (Budapest, 1991.) 85—97. 20 MD 7/2523., MD 7/2524., MD 10/442., MD 12/235., MD 12/283., MD 12/289., MD 14/142. stb. KK Mevkufat 2682. p. 53/b., MM 3527. p. 141. stb. 21 Parry: i.m. 222. 22 MM 5392. p. 26, MM 5472. p. 6. stb. 23 Hübner Emil: „Nagy-Kőrös salétromtermclcse a török uralom alatt" Magyar Gazdaságtörténeti Szemle (1900) 237. A szakirodalomban általában az 1,2828 kg-os okkával számolnak. Ez a számítási rendszer a 3,207 g-os rumi dirhemet teszi meg alapmértékegységgé, amelyből 400 dirhem tett ki 1 okkát. (Vö.: Hinz, Walter: Islamische Masse und Gewichte. Leiden, 1955. 24.) Az utóbbi időben azonban több részletvizsgálat is azt látszik igazolni, hogy az Oszmán Birodalomban a 17. század derekáig-végéig nem a 3,207 g-os rumi dirhemet, hanem a 3,072 g-os tebrizi dirhemet használták, s így 1 okká csupán 1,2288 kg. Erre először Halil Sahillioglu hívta fel a figyelmet doktori értekezésében az oszmán aranypénzeken végzett vizsgálataira támaszkodva, majd ezt a véleményét több tanulmányában is megismételte, (vö. ínalcik, Halil: „Introduction to Ottoman Metrology" Turcica, 15. 1983. 318. 28. sz. jegyzet.) ínalcik mindazonáltal felteszi a kérdést, hogy vajon a mindennapi életben is a tebrizi dirhemet használták-e? Cikkében végig a hagyományosan elfogadott 3,207 g-os rumi dirhemmel számolt, (uo. 320.) A kérdés eldöntésében olyan források segíthetnek, amelyekben a dirhem valamely ismert mértékegységgel együtt szerepel. Az általam átnézett néhány ilyen jellegű magyarországi forrás Sahillioglu vizsgálatait igazolta. Hasonló módszerrel végzett számítások után ugyancsak a tebrizi dirhem használata mellett érvel Edmund M. Hcrzig. („A Note on the Ottoman Lidre and Dirhem Araund 1500" Turcica 20. 1988. 247—249.) A továbbiakban ezért rendre az 1,2288 kg-os okkával számolok. 24 DMKF 27640. p. 2. 25 Göyünc, Nejat: „Yurtluk-Ocaklik Deyimleri Hakkinda" Prof. Dr. Bekir Kütükoglu'na Armagan. (istanbul, 1991) 269—277. 26 MM 5472. pp. 3. és 7. A kantár szintén problémás. Korszakunkban a birodalom különböző területein a legkülönfélébb kantárok voltak forgalomban, amelyek súlyértéke 42 és 228 kg között változott. A szakirodalom általában a 44 okkás isztam