Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Rózsáné Lendvai Anna: A pozsonyi csizmadiák 1602. évi céhlevelének „út”-ja Kanizsáig

A pozsonyi csizmadiák 1602. évi céhlevelének ,,út"-ja Kanizsáig 97 mind ennek valamilyen formában történt átvétele. Ezért a vizsgálat során első feladat a pozsonyi céhlevél szövegének elemzése, ezt követi az egerszegi, majd a kanizsai céhlevélé. Külön fejezetben kerül sor mindhárom céhlevél szabályozó részének az articulusoknak az áttekintésére és összehasonlítására. A vizsgálat megkezdése előtt azonban elengedhetetlenül fontosnak tartom a céhlevél fogalmának megvilágítását, mert a szakirodalomban sokféle elnevezéssel találkozhatunk. A Céhkataszter a , .privilégium" és az ennek megfelelő „kiváltságlevél" gyűjtőszó alá sorolja a céhlevélnek, az articulusoknak, a privilégiumnak nevezett okiratokat, de megjegyzi, hogy a magyarországi céhes kézművesipar írásos és tárgyi emlékeinek gyűjtésekor az adatlapokra nem teljes kiváltságlevelek, hanem csupán articulus-másolatok is céhlevélként kerültek bejegyzésre.

14 A céhek, mint egy-egy helység azonos mesterséget űző kézműveseinek szervezetei, a megalakulásukkor természetesen szükségesnek tartották, hogy kiváltságos helyzetet szerezzenek maguknak a kézműves társadalomban, egyszersmind a város életében azzal, hogy vagy a királytól kapott privilégiummal, kiváltságlevéllel, vagy a város magisztrátusától kapott szabályzattal rendelkezzenek. Ezt a kérésüket ünnepélyes formában, küldöttséget menesztve terjesztették elő, s a kérést teljesítő a kor szokásainak megfelelő, általában díszes kivitelezésű okiratban adta a mesterek, egyszersmind a világ tudtára, hogy engedélyezte a céh megalakulását. Ez az okirat, ha a királytól származott, privilégium volt és ezért privilégiumlevélnek, kiváltságlevélnek nevezik. Tartalmánál fogva éppúgy, mint a városi tanácstól származó céhszabályzat, az idők során a céhlevél elnevezést kapta. A céh testületi szerv volt. Ezért szükséges volt működését, tagjainak munkáját, kötelességeit és jogait, a tagok egymáshoz és a külvilághoz való viszonyát szabályozni. Már a legkorábbi céhlevelekben megtalálhatók, általában cikkelyekben, articulusokba rendszerezve e szabályok és ennek következtében az egész szabályzatot articulus megnevezéssel is szokták említeni. A privilégiumokat rendszabásnak is nevezték és említik néha ennek is, de ebben az értelemben olyan szabályegyüttest értettek rajta, amely egyszersmind a privilegizált helyzetet létrehozó és biztosító okirat is, s így annak kiváltságlevélként, privilégiumként megnevezése is elfogadható. Azért, mert az ilyen okmányt, mint említettük, céhlevélnek is nevezték, a tisztánlátás érdekében meg kell jegyeznünk, hogy van eset, amikor nem a céhet létrehozó és viszonyait szabályozó articulusokat is tartalmazó, tehát a céh számára más által adott okmányt, hanem sajnos a céh által adott okmányt, pl. felszabadító levelet vagy vándorló mesterlegényeknek adott bizonyítványt, a Kundschaft-ot is céhlevélként említik. III. A pozsonyi csizmadiák 1602. évi céhlevelének szövegét Anton Spiesznek a pozsonyi céhleveleket közreadó összeállításából ismertem meg. Ez egyben azt is jelenti, hogy az eredeti okirat külső ismertetőjegyeiről szólni nincs módom. A szöveg, mint már említettem, latin nyelvű. Tartalmilag 3 részre bontható. A bevezető részben Pozsony város bírája, polgármestere és esküdt polgárai, tehát a város tanácsa adja tudtára mindenkinek, hogy előttük 4 pozsonyi vargamester, közszóval mondva csizmadia (magistri artis sutoriae calceorum Hungaricorum vulgo csizmazia dicti) megjelent és előadták a következőket: a mesterséget megtanulták, a törvényeik előírásainak eleget tettek. Az ördög azonban az б mesterségével észvesztéseket, értelmetlenségeket, zavarokat szokott okozni, viszont a mesterek, mivel fegyelmet és rendet kívánnak tartani, a mestereket, legényeket és inasokat, valamint a város magisztrátusát ,,e város nagyobb növekedése érdekében" megőrizni elhatározták és ezért céhet alakítottak. Kérik a magisztrátust, hogy a szent királyoktól kapott törvény adta joggal élve a céhet létrehozzák és erősítsék meg. A tanács nevében eljárók kinyilvánítják, hogy a céhet ,,a város és a közjavára" „befogadták" (acceptavimus), törvényeit, végzéseit e levélbe foglalták, fenntartva maguknak és utódaiknak a jogot, hogy „szükségesség szerint" azokat módosítsák, kiegészítsék, esetleg teljesen eltöröljék. Ezt a bevezető részt a megvizsgálásra kerülő kőszegi, zalaegerszegi és kanizsai céhlevél átvette, szinte szó szerinti fordításban. Természetesen ma már nem állapítható meg, hogy a fordítás Pozsonyban történt-e avagy a kérelmező céh helységében fordították le. A céhlevélben a fentebb írt bevezető sorokban olvasható jelzés szerint („...mely articulusok imígyen szólnak:") a szabályokat articulusokra bontottan tartalmazó rész, az ún. szabályozó rész következik. Mivel a pozsonyi gyökerű céhleveleink szabályozó részeinek vizsgálatát későbbi külön fejezetünk tárgyalja, ezúttal e helyen okirataink egyéb szövegrészeit és záradékait kell megvizsgálnunk. A pozsonyi céhlevél szabályozó részét követő néhány soros befejező rész tartalmazza a mestereknek a szabályzatért a városi tanácsnak mondott köszönetét, majd a városi tanács ígéretét, hogy „...a mestereket, legényeket és inasokat örökké megtartják...". Az 1602. évi dátummal fejeződik be ez a céhlevél. E befejező rész szövegét szó szerinti fordításban átmásolták a kőszegi, a zalaegerszegi és a kanizsai csizmadiacéhlevélbe is, azzal az eltéréssel, hogy mindhárom másolatban szerepel a „...város öregbik függő pöcsétével..." való megerősítés is, továbbá oly pontosítással is kiegészül a pozsonyi céhlevél Spiesz által közzétett szövegében szereplő pozsonyi 1602-esdátum, hogy „...Böjtmás havának (=március) negyedik (a kanizsai másolatban azonban