Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Rózsáné Lendvai Anna: A pozsonyi csizmadiák 1602. évi céhlevelének „út”-ja Kanizsáig

ZALAI MÚZEUM 4. 1992 Rózsáné Lendvai Anna: A pozsonyi csizmadiák 1602. évi céhlevelének ,,út"-ja Kanizsáig i. Évekkel ezelőtt vizsgáltam a törökök által részben megszállt, másrészt a dulásaiktól szenvedő Zala megye mezővárosainak XVII. sz.-i céheit. Keszthelyen 1635 és 1679 között 6 céh, Sümegen 1643—1682-ig 3, Szentgróton 1636—1654-ig 4, Tapolcán pedig 1676—1682-ig 2 céh alakult.

1 Kanizsa török alóli felszabadítása évéből és az ezt követő évtizedekből rendelkezésre álló kevés forrásból megállapíthatóan a városban működött kézművesek közé pék, mészáros, molnár, cipész, kalapos, szíjgyártó, asztalos, lakatos, órás és lakatos, borbély és fürdős tartozott. Ez tűnik ki a felszabadítást követően a városban mint újszerzeményi területen működött császári bizottság által alakított új városi tanács 1690. évi üléseinek jegyzőkönyveiből

2

, amelyeket a város történetének feltárására törekvéseknél eddig csak csekély érdeklődéssel hasznosítottak. Valószínűsíthető azonban, hogy e jegyzőkönyvekből kitűnően megvolt kézműveseken kívül egyéb kézművességek űzői is éltek a városban. Addig, amíg a Kanizsán kívüli városokban, amint láttuk, már működtek céhek Kanizsa török uralom alatt léte idején, addig az itteni legkorábbi céhalakításokról csak 1698-ból van adat. Ez évben kelt a szabók és szűcsök közös céhének, a késgyártók és kovácsok közös céhének privilégiuma, továbbá egy olyan céh privilégiuma, amely különböző egyéb kézműveseket egyesített, s ugyanez évben kelt egy önálló szabócéh szabályzata is. Egy évvel később, 1699-ben alakult meg a csizmadiák céhe.

3 E céhalakulásokat a városnak a török uralom alóli felszabadulása tette lehetővé. Ha annak okát keressük, hogy ezekre miért csak a felszabadulást követő közel 10 év múlva került sor, a választ abban látjuk, hogy Kanizsán, mint udvari kamarai igazgatás alatt állott újszerzeményi területen is érvényesült a bécsi kormánynak az a megítélése, hogy az újratelepítés kezdeti stádiumában a céhmonopólium rendkívül káros lenne, valamint, hogy ennek nyomán a Kollonich^féle Einrichtungswerk felett tanácskozó bizottság véleménye szerint csupán minimális mértékben lenne célszerű Magyarországon céhprivilégiumokat adományozni. Ezt az állásfoglalást tükrözi, hogy csak az 1690-es évek közepétől növekedett meg az országban az uralkodótól származó kiváltságlevelek száma.

4 A kanizsai csizmadiacéh szabályzatát a Thúry György Múzeum őrzi.

5 Ez lehetőséget kínált arra, hogy keletkezésének körülményeit, irattani sajátosságait közelebbről vizsgáljam. II. Anton Spiesz, a jeles pozsonyi céhtörténész rámutat, hogy a magyarországi céhfejlődés második korszakában — a XVI. sz. második felétől a XVIII. sz. első harmadáig, amikor céh már nemcsak a viszonylag kevés szabad királyi városban fordult elő, hanem a feudális fennhatóság alatt álló városokban is, sőt számuk ugrásszerűen emelkedett — a céhlevelek tekintetében változatosság észlelhető. Céhleveleket, mint Anton Spiesz írja, az illetékes földesurak, a kisebb városok céheinek más városok magisztrátusai, továbbá a földesúri fennhatóság alatt álló városok tanácsai, valamint más intézmények is adnak ki, szemben a korábbi gyakorlattal, amikor csak annak a városnak a tanácsától kapott céhlevél alapján működhettek a céhek, amely városban tagjaik telephelye volt. Anton Spiesz azt is hangsúlyozza, hogy a legtipikusabb eset az volt a XVII. sz.-ban, hogy új céhek ,,articulus"-aikat régebbiektől vették át, gyakran a felettes hatóságuk jóváhagyása nélkül.

6 Kézművesipari kutatásaim során Zala megye mezővárosainak céheit vizsgálva magam is felfigyeltem arra, hogy egy-egy helység kézművesei más város tanácsához fordulnak akkor, amikor céhet kívánnak alakítani. Azt kérik, hogy a városi tanács engedélyezze az ott lévő céh szabályzatának lemásolás, tartalmának átvétele végett történő kiadását. A kérelmező kézművesek ezt az engedélyt megkapják és ekkor a céhlevelük tervezetébe bemásolják a kölcsönkapott okirat olyan szövegrészeit is, amelyek a saját szabályzatukba, céhlevelükbe illő rendelkezésektől függetlenek, de mert a kölcsönkért céhlevélben benne van-