Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Ágoston Gábor: A török hadsereg lőporellátása a 16–17. századi magyarországi hadjáratokban

70 Ágoston Gábor kamarai tanácsos és hadiszertár-inspektor 1684 áprilisában a küszöbön álló hadjárat költségeire, Graz és néhány egyéb stájerországi vár védelmére 224 tonna lőpor beszerzését tartotta szükségesnek. A lőpor költsége Prandtegg számításai szerint az összköltségnek (370.764 fl) 33,72%-ára (125.000 fl) rúgott. És ez csupán a stájer hadak szükségletének egy része. Figyelemre méltó, hogy ezt a mennyiséget Anton Canduzi belső-ausztriai kamarai számvevő jelentősen lecsökkentette, s csupán 96,5 tonnával számolt tervezetében. Ez azonban még mindig oly jelentős mennyiség volt, hogy Christoph Lindermueth grazi lőporkészítő ennek csupán töredékét volt képes előállítani, így a lőpor zömét külső forrásokból kellett beszerezni. 1684 februárjában például 1000 hordó lőpor érkezett Firenzéből Triesztbe, és Johann Kaufmann salzburgi kereskedő is mintegy 200 mázsányi (11,2 tonna) port szerzett be.

71 1687-ben pedig a lőporgondok enyhítése és a költségek csökkentése érdekében a régi vagy nedves lőport is újra feldolgozták.

72 Az elhúzódó magyarországi harcok mindkét fél porkészletétjelentősen leapasztották. Az 1687. november 7. és 1688. november 23. közötti időszakban az oszmán birodalmi hadiszertár lőporállományáról készült kimutatás szerint, a mondott időszakban az isztambuli baruthánéból, a Gallipoliból, Karamániából és Egyiptomból érkezett szállítmány, illetve a kényszerfelvásárlás (istira) útján beszerzett lőpor a hadi szertárban már korábban is meglévő készletekkel együtt 7183 kantárt és 21 okkát tett ki. Miután ebből a kiadott parancsoknak megfelelően 1518 kantárt és 11 okkát a szükséges helyekre szállítottak, a hadiszertárban 5665 kantár és 11 okká lőpor maradt. Ebből 3351 kantár és 10 okká lőport az isztambuli hadiszertárban raktároztak el, 2314 kantárt pedig az edirnei hadiszertárba vittek és ott tárolták.

73 Nem szabad elfelednünk, hogy a magyarországi hadjáratok idején az Oszmán Birodalom általában a szövetkezett törökellenes európai hatalmak seregeivel került szembe. E seregek ellátására a hadakozó felek számos európai ország gazdaságát és pénzügyi forrásait mozgósították, s még így is rendszeresek a fennakadások. Az oszmánoknak mindezt saját erőből kellett megoldaniuk. Igaz a birodalom területe már I. Szülejmán uralkodása (1520—1566) alatt több mint 2 millió km

2-t tett ki a vazallus államok nélkül, így valójában több európai ország együttes területével vetekedett. A gazdasági erőforrások bősége és a centralizált igazgatás pedig lehetővé tette, hogy a hadsereg szükségleteit nagyobb fennakadások nélkül kielégítsék. A magyarországi hadjáratok lőporellátásának fenti rövid áttekintése azt mutatja, hogy a török lőpormalmok képesek voltak a szükséges mennyiség előállítására. A forrásokból úgy tűnik, hogy az időleges hiányok szinte kivétel nélkül a szállítás során felmerült problémák számlájára írhatóak. Jegyzetek: 1 A hadügyi forradalomra Id.: Roberts, Michael: The Military Revolution, 1560—1660 (Belfast, 1956) Néhány kisebb módosítással újra kiadva Roberts gyűjteményes munkájában: Essays in Swedish History (London, 1967) 195—225. A Roberts dolgozata után kibontakozott vita gazdag irodalmából ld. : Parker, Geoffrey: „The Military Revolution", 1560—1660 — a Myth?, Journal of Modern History 48.2. (1976), 195—214. Újra kiadva: Parker, G.: Spain and the Netherlands 1559—1659: Ten Studies (London, 1979). A kérdés legújabb összefoglalása immár Európán kívüli kitekintéssel is: Parker, Geoffrey: The Military Revolution. Military Innovation and the Rise of the West, 1500—1800 (Cambridge University Press, 1988.) A magyarországi viszonyokkal kapcsolatban vö.: Kelenik József: ,,A hadügyi forradalom és hatása Magyarországon a tizenötéves háború időszakában. Tények és megjegyzések a császárikirályi hadsereg valós katonai értékéról" Hadtörténelmi Közlemények [a továbbiakban: HK] 1990/3. 85-95. 2 Ld. pl. Duffy, M. ed: The Military Revolution and the State 1500—1800. (Exeter, 1980) és Hale, J. R. kitűnő munkájának utolsó fejezetét: War and Society in Renaissance Europe 1450-1620. (London, 1985) 232-252. 3 Murphey, Rhoads: The Functioning of the Ottoman Army under Murad IV. (1623—1639/1032—1049): Key to the Understanding of the Relationship between Center and Periphery in Seventeenth-Century Turkey. (Chicago, 1979) kiadatlan Ph. D disszertáció az isztambuli Basbakanlik Arsivi könyvtárában. Veinstein, Gilles: „Some Views on Provisioning in the Hungarian Campaigns of Suleyman the Magnificent" in: Majcr, H. G. ed. Osmanistische Studien zur Wirtschafts — und Sozialgeschichte. (Wiesbaden, 1986) 177—185. Finkel, Caroline: The Administration of Warfare: The Ottoman Military Campaigns in Hungary, 1593—1606. (Wien, 1988) 4 A témával foglalkozók számára megkerülhetetlen I. H. Uzunçarsili klasszikus monográfiája a török tüzérségről: Osmanh Devleti Teskilátindan Kapukulu Ocaklan II. (Ankara, 1984) 3—133. A tűzfegyverek elterjedésére ld.: inalcik, Halil: „The Socio-Political Effects of the Diffusion of Fire—arms in the Middle East" in: Parry, V J.—Yapp, M. E. eds. War, Technology and Society in the Middle East. (London, 1975) [a továbbiakban: Inalclk 1975.] 195—217. Úttörő jelentőségű V. J. Parry főként nyugati kúfőkre támaszkodó rövid összefoglalása: „Materials of War in the Ottoman Empire" in: Cook, M. A. ed. Studies in the Economic History of the Middle East (London, 1970) [a továbbiakban Parry 1970.] 219—229. A legújabb, sajnos igen gyenge összefoglalás: Özden, G.: „War Industry Plants of the Ottoman Armed Forces". Revue Internaitonalc d'Histoire Militaire, 67. (Ankara, 1988) 67—76. A török lőportermelésre felhívta a szakma figyelmét Isiksal, Turgut: „Gunpowcr in Ottoman Documents of the Last Half of the 16th Century". International Journal of Turkish Studies 2.2. (1981—82)