Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Ágoston Gábor: A török hadsereg lőporellátása a 16–17. századi magyarországi hadjáratokban

A török hadsereg lőporellátása a 16—17. századi magyarországi hadjáratokban 69 egyikben 20—20 lőportörő mozsár üzemelt, amelyek egyenként 50—55 okká, azaz mintegy 61—68 kilogrammnyi lőport fogadtak be. A magyarországi végvárak igényeit döntően a budai barutháne elégítette ki, de az összegyűlt készletekből időnként még arra is futotta, hogy Belgrádot is kisegítsék. A budai beglerbéget 1570 február végén utasították, hogy a már Belgrádba szállított 1000 kantáron felül a megígért 2000 kantár helyett 3000 kantár lőport küldjön Belgrádba. 1573-ban egy portai megbízott érkezett Budára, hogy onnét 3000 kantár lőport hozzon Isztambulba.

60 A budai termelés csak a védelemre lehetett elegendő, s a magyarországi hadjáratokat csak kisebb mértékben tudták Budáról lőporral segíteni. A tizenötéves háborúban a magyarországi hadszíntérről a Portára küldött jelentések, nagyvezéri előterjesztések telis-tele vannak a lőportermelés növelését és a lőporszállítás gyorsítását sürgető kérésekkel. Az időleges lőporhiányról beszámoló telhiszek mindenesetre arra intenek, hogy Montecuccoli fél évszázaddal későbbi dicséretét nem szabad általánosítanunk a török—magyar harcok egész idejére. A török seregek magyarországi hadműveleteit a tizenötéves háborúban is több alkalommal kellett jelentős szállítmányokkal segíteni távoli területek műhelyeiből és raktáraiból. Az ágyútüzérek írnokának, Abdülkadir Efendinek kéziratban fennmaradt krónikája szerint a messzi Egyiptom raktáraiból 1593-ban 7000 kantár (378 tonna), 1599-ben 4000 kantár (216 tonna), 1604-ben pedig 5000 kantár (270 tonna) lőpor szállítását rendelték el.

61 Bár a krónikás adatai első látásra talán túlzónak tűnnek, az okleveles kútfők azonban ezúttal is megerősítik Abdülkadir Efendi értesüléseit. Az egyiptomi beglerbégnek és defterdárnak 1595 júniusában küldött parancs 6000 kantár (324 tonna) lőpor azonnali szállítását rendelte el.

62 Egy augusztusi rendelet pedig 1000 kantár (54 tonna) szállításáról intézkedett.

63 Tévednénk azonban, ha azt hinnénk, hogy csak a magyarországi hadjáratokra kellett ilyen teméntelen lőport ideszállítani a birodalom másik szegletéből. A birodalom egyetlen baruthánéja sem volt képes a területén harcoló hadak lőporellátására, de még a végvárak igényeinek kielégítésében is több helyütt gondok mutatkoztak. Fokozottan érvényes ez a nagyobb hadi vállalkozásokra. A ciprusi hadjárat idején, 1570 áprilisában a bagdadi beglerbégnek elrendelték, hogy a raktárakban összegyűjtött lőporból 3000 kantárnyit szállítson tevéken Tripoli kikötőjébe, hogy onnét hajókon Ciprusra vihessék. Az 1571 tavaszán Antaljában épített hadihajókat is Aleppóból és Bagdadból látták el a szükséges lőpor egy részével. Azt sem kell nagyon bizonygatni, hogy az 1570 februárjában Budáról kért lőpor egy részét is a ciprusi frontra szánták.

64 A lőporhiányt elkerülendő a Porta Isztambulban és a nagyobb regionális központokban jelentős mennyiségű lőpor felhalmozására törekedett. Az egyes lőporműhelyekbe tucatjával érkeztek a parancsok, amelyek a termelés állandó fokozása mellett arra szólították fel a helyi elöljárókat, hogy a helyi szükségletek kielégítése után a megmaradt port sürgősen küldjék Isztambulba, vagy valamelyik fontosabb végvárba. A magyarországi hadjáratok szempontjából ilyen főlerakat volt Belgrád, és bizonyos tekintetben Buda is. Igaz ez utóbbi közel lévén az ellenséghez, nem volt a legalkalmasabb erre a feladatra, s ezért az itt termelt, vagy itt felhalmozott lőport — legalábbis a 16. század második felében — igyekeztek szétosztani a többi magyarországi török végvárba.

65 Ha már a 16. századi hadjáratok lőporellátása is csak a birodalom számos lőpormalmának és lőporraktárának összehangolt munkájával volt megoldható, mennyivel inkább így volt ez a 17. században. Az 1663. évi érsekújvári hadjáratban felhasznált hadianyagról vezetett igen részletes kimutatásból tudjuk, hogy a hadjárat során kiosztott, a vár ostromakor felhasznált, illetve a különböző várakba szállított ágyúkhoz és puskákhoz való lőpor mennyisége valamivel meghaladta a 6611 kantárt, azaz megközelítőleg 357 tonnára tehető. Egyedül a vár ostromakor elhasznált ágyúpor 3410 kantárra (184 tonna) rúgott. A lőpor döntő része Belgrádból, az európai hadjáratok legnagyobb raktárából, és Isztambulból érkezett.

66 1663 decemberében a karamániai defterdárnak küldött parancsban pedig a következő évi hadjáratra 3000 kantár lőport kértek Karamániából. A rendeletből láthatólag a defterdár leszállította az 1661/62. és az 1662/63. évre esedékes 80.000 okkányi fekete lőport, de a szóban forgó 3000 kantárnyi lőport a Portának már több ízben is sürgetnie kellett.

67 A századvég hosszú háborúja, amely Bécs sikertelen ostromával kezdődött, és amely 15 esztendőn át minden korábbinál súlyosabb terheket rótt a hadakozó felek társadalmára, a felhasznált lőpor tekintetében is minden addigi mennyiséget fölülmúlt. A törökök a budai pasa ismételt sürgetésére 1684 márciusának végén roppant mennyiségű hadianyagot halmoztak fel Budán. A részletes kimutatás 10.000 kantár (540 tonna) lőport említ.

68 így már egyáltalán nem meglepő, hogy Lotharingiai Károly 1684-ben három és fél hónapos ostrom során sem boldogult Budával. A törökök az 1684-es ostrom után is igyekeztek a raktárakat ismételten feltölteni. 1685-ben és 1686 elején Belgrádból hajókon és tevéken temérdek hadianyagot vittek Budára. A szállításokról készült defter szerint 1686 február végéig 6874,5 kantár (371 tonna) ágyúhoz használatos lőport és 521 kantár (28 tonna) puskaport vittek be Buda várába.

69 Ezeknek az adatoknak az ismeretében már nem is tűnik olyan hihetetlennek a források egybehangzó tudósítása, miszerint az 1686. július 22-i nagy budai lőporrobbanáskor a legóvatosabb becslések szerint is legalább 400 tonnányi lőpor robbant volna fel.

70 A lőpor a másik oldalon is a hadianyagkimutatások és előirányzatok előkelő helyén szerepelt, s tetemes költségeket emésztett fel. Victor Jacob Frh. von Prandtegg udvari