Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)
Ivanics Mária: A császári felmentő sereg útja Kanizsára egykorú ábrázolások tükrében (1600. szeptember 16–október 13.)
A császári felmentő sereg útja Kanizsára egykorú ábrázolások tükrében (1600. szeptember 16—október 13.) 47 zenkilenc rajz közül csak a legfontosabb hatot lehetett bemutatni. Nem kétséges azonban, hogy Kanizsa felmentésének ezen egyedülálló forrása nemcsak a történészeknek 1 Kriegsarchiv Wien, Alté Feldakten 1600/13/3. fol. 521-536. (A továbbiakban KA AF) 2 Hans Leonhard von Zellt 1597-ben említik először. Ekkor 100 vallon lovas lövész kiállítására kapott megbízást. KA Bestallungen No. 531. Idézi Kelenik József: A hadügyi forradalom és hatása Magyarországon a tizenöt éves háború időszakában. Kandidátusi értekezés. I. táblázat. 3 A szakirodalmat legutóbb összefoglalta Tóth Sándor László: A kanizsai csata, in: Hadtörténeti Közlemények 1986/2, 253-270. 4 Cerwinka, Günter: Die Eroberung der Festung Kanizsa durch die Türkén im Jahre 1600. in: Publikationen des Steiermarkischen Landesmuseums und der Steiermarkischen Landesbibliothek am Joanneum. Band 3. Graz 1968, 409—510. 5 Oberösterreichisches Landesarchiv, Schlüsselbergerarchiv, Curiosa mixta 1694, Nr. 372 fol 616—652. E forrást Günter Cerwinka is használta fent idézett monográfiájában, s magát Mercoeur hercegét tartotta szerzőnek. Ennek ellentmondani látszik az a tény, hogy a szövegben Mercoeurről, mint kívülálló harmadik személyről beszélnek. Hans Leonhard von Zell szerzősége mellett szól, hogy a jelentés olyan információkat tartalmaz (pl. az ágyúk szállítását a Murán), melyeket jelenleg csak a főkvártélymester feljegyzéseiből ismerünk. 6 Mindkét adatra lásd: Tóth Sándor László, i.m. 261. 7 Ezt a helynevet nem sikerült azonosítanom. 8 Ma Tornyiszentmiklós. 9 KA AF 1600/13/3 fol. 521. 10 Ma Kerkakutas. 11 Schlüsselbergerarchiv. fol. 619. 12 KA AF 1600/13/3 fol. 529. és hadtörténészeknek nyújt új információkat, hanem számot tarthat a régészet és a helytörténet művelőinek érdeklődésére is. 15 13 Schlüsselbergerarchiv. fol. 626. 14 A kontramars a tüzelő katonák folyamatos helycseréjére épült: az első sor kilőtte a fegyverét és hátraszaladt tölteni. Ezalatt a második sor adott sortüzet, majd ez is hátrafutott és így folytatódott tovább. Kelenik, József: A hadügyi forradalom és hatása Magyarországon a tizenöt éves háború időszakában, in: Hadtörténeti Közlemények 1990/3. 85—95. 15 Az előadás elhangzása után Vándor László felhívta a figyelmemet Ballá György Magyar vonatkozású kéziratos térképek Karlsruhéban (Geodézia ést Kartográfia 1979/3. 199—208.) с cikkére, s az ott tárgyalt kilenc térkép közül hatnak a fénymásolatát lekötelező szívességgel rendelkezésemre bocsátotta. Az összehasonlítás során kiderült, hogy mind a bécsi, mind a karlsruhei anyag ugyanazt a hadjáratot dokumentálja annak ellenére, hogy a karlsruhei katalógus a térképeket 1616-ra datálta (mint ismeretes, ebben az évben Kanizsa környékén semmiféle hadművelet nem folyt). A két forrás közel egyidejű lehet, s talán — a képeken látható kézírás után ítélve — szintén Leonhard von Zelltől származik. Különbség csak a kidolgozásukban van. A Bécsben őrzött rajzokon a környezetet, a házakat, templomokat, a domborzati viszonyokat síkban ábrázolta a főkvártélymester. A Karlsruhéban őrzött térképek ugyanazokat a színhelyeket élethűbben, térben ábrázolva mutatják. A térbeli kidolgozottságon túl a karlsruhei forrás későbbi keletkezésére utal az a tény is, hogy a rajzokhoz pontatlanul másolták a szöveget (pl. a szentjánosi tábornál lemaradt az utóvéd). Összegezve azt mondhatjuk, hogy bár a karlsruhei rajzok kétségkívül szebbek, a Bécsben őrzött anyag elsődleges forrásértékét éppen az adja, hogy a hadműveletekkel egy időben keletkezett, s a teljes hadjáratot átfogja. Jegyzetek:
