Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Közlemények - Kerecsényi Edit: A kender termelése és feldolgozása Letenyén II. A szövés és a késztermék

A kender termelése és feldolgozása Letenyén II. A szövés és a késztermék 273 cöle, a borsószedő és az egyéb mezei használatra szánt vászontarisznya, a durva, konyhai törlőruha stb. Valamennyi itt felsorolt rendeltetésű terméket magam is láttam még az egyes háztartásokban, közülük azonban csak a legjellegzetesebbek kerültek be a nagykanizsai múzeumba. Sajnos, a terjedelem korlátozott volta miatt nem ismertethetem őket részletesebben. A vegyesvászon, azaz pamutos vászon Az 1880-as évektől az igények növekedése és a pénzgazdaság fejlődése folytán mindinkább terjedt a pamukos vászon készítése. Többnyire a szöszfonalat vetették fel a szövőszékre, s a pamutot szőtték bele vetülékként. Ritkábban masinafonál került a durungra, és a szöszt használták bélinek. Ez esetben természetesen előzőleg a pamutfonalat is fel kellett vetni a vetőfára. A századfordulón már mind gyakrabban készült pamutos vászonból a férfiing és a gatya, a női alsóing és a péntő, valamint a finom kendervászonnál már felsorolt többi lepelruha: főleg a nagy becsben tartott hímes vásznak, а fölszedettek. Utóbbiakkal a következő fejezetben foglalkozom. Mivel az I. és П. világháború idején nem lehetett pamutot venni, s hiánycikk volt számos ruházati termék is, a kényszer hatására ismét szőttek kenderből szoknyának, réklinek, köténynek sőt férfinadrágnak való vásznat, ám ezeket a már régebbről ismert növényi festékekben házilag — esetleg a kékfestőnél — sötét színűre festették. A pamutvászon Bár munkám célja elsősorban a kenderfeldolgozás ismertetése, mégis szólnom kell a pamutvászonról, hisz ugyanazon nők, ugyanazon szövőszékeken készítették ezt is. A fölszedett lepelruhák motívumainak szerkesztését és kompozíciós rendjét sem az alapanyag kender vagy pamut volta, hanem a díszek változásai befolyásolták. A pamutvászon 1900 után kezdett elterjedni. Akkortájt ugyanis többféle minőségű szövőfonalat árusítottak már viszonylag olcsón. Legdrágább a szövőcérna volt, ám a módos családok azt is szívesen vásárolták ruházati darabok, hímes törülköző, kosárruha, abrosz anyagául. Többnyire ezt vetették fel láncfonalként, s az olcsóbb pamutot hányták bele bélinek. Tiszta cérnavásznat csak elvétve szőttek. Az 1960-as évek elején, amikor a kendertermelés végleg megszűnt Letenyén és környékén, az asszonyok még megszőtték a megmaradt fonalat. Pamutvásznat és fölszedettet azonban akkor már csak Kovács Ferencné szőtt Egyedután, akinek munkáját filmre is vettük. b) A lepelruhák síkonszőtt díszítése A kender anyagú keskeny és széles törülközők, abroszok, kosár- és szakajtóruhák legegyszerűbb díszítő eleme a különféle szélességű és sűrűségű, többnyire ritmikusan ismétlődő, piros vagy bordó pamutfonállal a vászonba szőtt, síkonszőtt cifrázás. A mintát tehát a vetélővel átdobott színes bélfonál adja. A törülközőnél ez általában a kendő alsó, rojtos végétől kb. 10 cm-re kezdődik, s 2 keskeny sáv között egy szélesebből áll, vagy váltakozva ismétlődő szélesebb-keskenyebb csíkokból. Illusztrálásként a 28. képen egyetlen ilyen törülköző fotóját közlöm. A szakajtó- azaz kenyérruháknak csupán a két szélét díszíti több-kevesebb mintázat, a kosárruháknak és kisruháknak azonban gyakran az egész felületét sokféleképpen variált, középtengelyesen szerkesztett bordó vagy piros sávok tagolják. A két szélből összevarrt köznapi és rétesabroszokat általában 10 centinként ismétlődő 1—1,5 cm széles sávok, illetve azok variációi díszítik. Aki adott magára, az az abrosznak való vászon szövésekor egy fácskából mértéket metszett, hogy szövéskor az egyes sávok közötti parasztja vagyis a sima vászon mindenütt azonos szélességű legyen, s így ezáltal a két szél összevarrásakor a sávok találkozhassanak. De ha ez mégsem sikerült, nem zavarta őket különösebben. A fehér vászon sütőkötény alját szintén a váltakozva ismétlődő és gazdagon variált síkhím díszítette. Gyergyák Györgyné említette Egyedután, hogy az első világháború alatt nem lehetett piros fonalat kapni. Ezért édesanyja egy régi piros kartonszoknyát repegetett vékony csíkokra, és azokat szőtte bele a törülközőkbe, hogy legalább egy kevés díszítés kerüljön rájuk. c) A hímes fölszedett vásznak Gyűjtőútjaim során több mint 400 kétnyüstös szövésű, fölszedőtuvel és deszkázassál készített, több-kevesebb motívumból összeállított, fölszedett lepelruhát tanulmányozhattam. Ezek alapján bizton állíthatom, hogy e hímes vásznak esztétikai értékét a motívumok sokfélesége és gazdagsága mellett főleg a díszítőelemek kiérlelt kompozíciós rendje, a hímes sávok nemes aránya, ritmikus ismétlődése vagyis a szerkezete adja meg leginkább. Az abroszok szépségét a hímes sávokon túl igen emeli a két szél összevarrásának módja, illetve a gyakorta alkalmazott betétcsík, a törülközőkét pedig a széleken található szálszorító öltéssorok, a változatos rojtkötés stb. A letenyei házakban látott — múzeumunk részére részben meg is várásolt — hímes szőtteseket a használat célja szerint csoportosítva ismertetem. Először a kender, majd a kender és pamut, végül a csak pamut anyagú darabokat veszem sorra. A 27 legjellegzetesebb szőttest fotón is bemu-