Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Közlemények - Kerecsényi Edit: A kender termelése és feldolgozása Letenyén II. A szövés és a késztermék

A kender termelése és feldolgozása Letenyén IL A szövés és a késztermék 271 faszegekre, a másikat meg a fonalas durung alá, és a szárfákba fúrt lyukakon át hozzákötözzük a szôfa lábaihoz. Aztán megbeszéllük, hogy ki mit csinál. Ezután aki a láncot engedi, leül a szüjőfa elé, és kibontja a láncnak azt a végét, amelyik a vetőszeg csinjánál volt, ahol elkötöztük a köteteket. A két segítség a csínfák helyére mindjárt belehúzza a csinpálcákat, aztán a fonalat átvezetjük az első és a hátsó futtatófán. Ott a két segítség a fonalat kötetenként szépen elrendezi olyan szélességben, ahogy a nyüst megkívánja. Ezután a fonálfogó a fonalat ráhúzza a fonalas durungra, és a fonálfeszítő pálcát beszorítja a fonalas durung árkába, és lassan elkezdi a fonalat a durungra felhajtani. A láncot én szoktam lassan ráengedni a két futtatófára. Mert a két futtatófa csak arra való, hogy a fonalat elrendezhessük és egyenletesen, feszesen tekerhessék a fonalas hengerre. Közben nagyon figyelik, hogy minden szál szép sorban megvan-e párban, mert ha valahol elszakadt volna egy, azt mindjárt meg kellett keresni és összekötözni, hogy hibás ne legyen a vászon." (5. és 6. kép) A csínpálca vagy vezérpálca három 80 cm hosszú, spárgával párhuzamosan egymáshoz kötözött bot, ami nélkülözhetetlen a szövőszék felvetésénél. A két szélső csinpálca a vetőszeg két csínjának a helyére került, úgy, hogy két-két páros szál egyszer a pálca alá, azután meg föléje kerüljön. A középső csinpálcára pedig úgy szedték rá a fonalat, hogy az szétválassza az alulra-felülre szétnyíló szálakat, így megállapíthatták, hogy minden szál megvan-e. Szövéskor, а fonál eresztésekor a csinpálcákat néha megrázták, meghuzogatták, — mert az a fonállal együtt csúszott a nyüst felé —, hogy a szálak ne tapadjanak egymáshoz, s rendben, párhuzamosan haladjanak. (7. kép) Ahogy a hajtófával lassan tekerték a fonalat a fonalas durungra, az egyik segítség minden rőf után — más házaknál minden szőfa hossznál — egy-egy fonálpálcát, régebbi szóval foklát tett a fonál közé, hogy az egyre vastagodó köteg szálai egymásba ne akadjanak, de azért is, hogy szövés közben ellenőrizhessék, hány rőf fonál van még a hengeren. Némely háznál keskeny rozsszalmakötegeket használtak erre a célra. (6. kép) Ha a fonál teljes mennyisége a hengeren volt már, leemelték a helyéről, és keresztben feltették a szövőszék tetejére. Majd eléje akasztották a nyüsttartó szerkezetet: a csikatikarikatartót. Erről a kb. 115 cm hosszú és 6 cm átmérőjű rúdról két vékony kötélen lógott le az a két faragott rúd, melyek közepén fatengely körül egy-egy peremén árkolt karika forog. Ezekre kötözték a két nyüstöt, azaz a licsepárt. A nyüst szerepe a szövésben az, hogy az addig párban számolt fonalakat alsókra és felsőkre válassza szét. Ha a licséket a fonalas hengerrel párhuzamosan felkötözték már, kezdetét vehette a munka következő mozzanata: a fonál licsébe szedése. Ez is nagy figyelmet és két személy munkáját igényelte. Egyikük volt az adogató, a másik, aki a licse túloldalán ült, afogdozó. „Gyere, adogasd be a fonalat, én meg beszödöm a licsébe." — szokták mondani. Vagy „gyere, bedolgozzuk a fonalat a licsébe." E munka lényege az, hogy aki a nyüst előtt ül, kezével a nyüst szemeit kitágítja, hogy a nyüst mögött ülő asszony, aki egyszeregyszer csak egy pár szálat fog a kezében, az alsó szálat átdughassa a hátsó nyüst szemén, a felső szálat pedig az elülsőn. „És ezt minden pár szálnál így kell csinálni, eltéveszteni nem szabad" — mondták. (8. és 9. kép) Ha valamennyi szál sorban a helyére került, következett a két nyüstlevélbe fűzött fonalpár együttes, а fonál bordába szedése. Itt is egyik asszony volt az adogató, a másik a beszödő. Mivel azonban a bordafogak köze szűk, a befogdosást konyhakéssel, pároskéssel végezték. A borda szélessége, fogainak száma nagyjából azonos volt a nyüstével. A finomabb fonál szövéséhez 12-es, 14-es nyüstre és bordára volt szükség, a kócfonál szövéséhez azonban csak 6-os, esetleg 8-asra. Ha az utolsó pár fonalat is átadogatták már a bordafogak között, feltették a fölső keresztfára a nyüsttartó elé a bordatokot is, kis faszegekkel beállították annak magasságát, és belehelyezték a bordát. (10. kép) Mindezek után az immár feleslegessé vált első futtatófa helyére feltették a vásznasdurungot, melyen anyagtakarékosság céljából korábban rajta hagytak egy darab végzős vásznat, melynek a borda felé eső végén szabadon lógtak a láncfonalak. Ezekhez kötözték a bordán átadogatott szálakat. A láncfonalat a vászonfeszítő-lapicka és a vászonfeszítő-kulcs segítségével feszesre húzták, végül egy hoszszú faszeggel rögzítették. Efféle végző vásznakat csaknem minden letenyei háztartásban tartottak, hisz alkalmazásukkal az asszonyok több, mint fél méter hasznos vásznat nyertek. (12. kép) Ennek befejeztével kukoricalisztből és reszelt krumpliból egy kis zsíros vízzel pépet, pépöt főztek. Ha kihűlt, egy széles kefével megkenték vele a fonalat, hogy ne maradjon szőrös. Amíg a fonál száradt, a szövőszék aljába beépített két lábítóhoz sodrott kócspargaval hozzákötözték a két nyüstöt. A szövő asszony ugyanis a lábítók váltakozó nyomkodásával emelgette ritmikusan hol az egyik, hogy a másik nyüstöt, s nyitott ezáltal rést az alsó és felső fonálsor között a vetülékszálakat, a bélit tartalmazó, csévével ellátott vetélőnék. (A szád kifejezést Letenyén nem ismerik.) A cséve töltésére mindig egy régibb, csévöllős rokkái használtak, melynek leemelték a szárnyát, s helyére egy vastengelyre szerelt, házilag faragott csévöllőt illesztettek. A csévét a tengely kiálló végére húzták. (Lelt. sz.: 60. 94. 2. 1—4.) Bodzafából vagy nádból készült; az előbbi belét tüzes vassal égették ki. A csévék töltésével egy idősebb családtag foglalkozott. Néki kellett ügyelnie arra, hogy a csévetartó szakajtóból a fonállal tőtött cséve ki ne fogyjon. Amikor a csévéről lefogyott a fonál, a szövő asszony a vetélőben lévő tengellyel, a vőggyel együtt kiemelte és teli csévére cserélte. A vőgy némely házban már drótból, régente azonban szilvafa vékony gallyából készült. (11. kép)