Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Közlemények - Rózsa Miklós: Vándorkönyvek a nagykanizsai Thúry György Múzeumban (A vándorkönyvek típusai, rendeltetésük és forrásértékük Magyarországon)

Vándorkönyvek a Nagykanizsai Thúry György Múzeumban 245 ról — tanító ,,mesterének személyesen tett tanúsítása" alapján — a vándorkönyvet kiállító városi tanácsnok által a kiállítással egyidejűleg bejegyzett igazolás, valamint két munkaviszony befejeződésekor az illetékes céh nevében a munkaviszony időtartamáról és SZÍVÓS ez alatti magatartásáról bejegyzett bizonyítvány található. Ezeket mindkét céh képviseletében a főcéhmester, az atyamester és a céhjegyző írta alá. C/a) Az 1860. május 1-én hatályba lépett Iparrendtartás idejéből való ötödik — s az összes közül időrendileg az utolsó — vándorkönyv a Bedének, vagy másképpen nevezve Jakopanecz János molnárlegénynek adott vándorkönyv. Irattani külső ismertetőjelei szerint ez a vándorkönyv 17x11 cm nagyságú, kemény kötésű, 1—48 oldalszámozású lapokat magába foglaló, álló alakú könyvecske, melynek lapjait átfűző zsineg végét szárazbélyegzővel ellátott címke ragasztja az első kötéstábla belső oldalára. A könyvbe nyomtatott szöveg magyar és német nyelvű. Az oldalszámozás számjegyekkel, de mind magyar, mind német nyelven betűkkel is kiírva történt. (Ezzel a megoldással az összes vándorkönyvünk közül egyedül SZÍVÓS Imréében találkoztunk.) A kétnyelvű címoldalt követően a páros számú oldalakon a magyar, a páratlan számúakon a német szöveg helyezkedik el. A 10. oldallal kezdődő üres oldalak szolgálnak a könyv kiadása utáni bejegyzések céljára. b) A könyv az impresszum szerint Nagykanizsán Wojdics János polgári „könyvkötő 's könyvárusnál" volt található (azaz beszerezhető). Az impresszumban 1847 évszám szerepel, amit a nyomtatás évének tartunk. Ha Wojdics János későbbi adatok szerinti nyomdája már ekkor megvolt, a könyvet nemcsak beszerezni lehetett árudájában, hanem nála is nyomtatták. c) A címoldal utáni oldalon kezdődő szöveg szerint a nyomtatvány „Vándorló Könyv, a' Nagy Méltóságú Királyi Magyar helytartó Tanácsnak 1816. esztendő Július 16ikán 21080 sz. alatt közre bocsájtott Rendelése szerint". Ezt a szöveget követően van hely annak bejegyzésére, hogy a könyvet kinek a számára állították ki. Ugyanaz olvasható a 3. oldalon németül. A 2. oldal közepén a magyar koronás kis címer, a 3. oldal közepén kétfejű sasos címer. Erre az oldalra ragasztottak egy 10 és egy 5 krajcáros illetékbélyeget. Ezeken az értékjelző szám alatt egészen kis méretű kétfejű sasos címer látható, ami jelzi, hogy e vándorkönyv kiállítása idején nálunk még osztrák kibocsátású illetékbélyeg volt használatban. d) A 4. és 6. oldalon magyarul, az 5. és 7. oldalon németül van a személyi adatok bejegyzéséhez előnyomott szöveg, amelyben a Pesten Bucsánszky Alajosnál beszerezhető vándorkönyv-nyomtatványokban a személyi adatok bejegyzéséhez előnyomottal azonosan szerepelnek a személyiségi jegyeket jelölő szavak, de attól némileg eltérő sorrendben. A könyv tulajdonosának keze aláírása céljára szolgáló helyen kézírással bejegyezve az olvasható, hogy „nem tud". A 6. és 8. oldalon magyarul, a 7. és 9. oldalon németül olvashatók a 8 pontba szedett „Szabások, mellyeket a Vándorló Mesterlegény érdemlendő büntetésnek elkerülése mellett szorosan tartani köteles". Az 1. pontban írtak arra hívják fel a vándorlegényt, hogy a könyvet jó állapotban őrizze meg, s ha elvesztené, köteles ezt a legközelebbi hatóságnak bejelenteni. A 2. pontban van a vándorkönyv hatósági láttamozásra történő bemutatása kötelezettségére történő figyelmeztetés. A 3. pont tartalmazza azt a kötelezettséget, mely szerint a legénynek többnyire olyan helyek felé kell útjának irányát vennie, ahol szakmája szerinti munkát talál. A 4. pont azt a felhívást tartalmazza, hogy a vándorlást a es. kir. örökös tartományokra kell korlátozni, mert ezeket „különös Felséges Engedelem nélkül elhagyni nem szabad". Az 5. pont „czéliránytalan" kóborlást és a koldulást tiltja. A 6. pont oly rendelkezést tartalmaz, amilyent a tárgyalt többi vándorkönyvbe nyomtatott tájékoztatásokban nem találunk. E szerint a vándorlegény köteles hollétéről a születés helye szerinti hatóságot vagy legalább szüleit évenként tájékoztatni. A 7. pont a vándorkönyvnek a munkába lépéskor a munkaadó részére és általa való megőrzésre átadás, valamint a munkaviszony megszűnésekor ennek időtartama és az ez alatti magatartás beíratásának kötelezettségét tartalmazza. A 8. pont szól a vándorkönyv meghamisítása esetén beálló büntetőjogi következményekről. Itt az 1851 előtti, valamint az 1860 után kiállított vándorkönyveinkbe nyomtatott tájékoztatások ugyané tárgyú pontjaiban olvashatókkal ellentétben nem csak a 2355/1825. sz., hanem a 8369/1826. sz. helytartótanácsi rendelkezésre utalást is találunk. A vándorkönyv-tulajdonos tájékoztatására a könyvekbe nyomtatott szövegek összehasonlításának eredményeképpen az állapítható meg, hogy a kanizsai könyvkereskedőnél beszerzett vándorkönyv-nyomtatványban olvasható „szabások" és a Pesten Bucsánszky Alajosnál forgalomba hozott nyomtatványban közzétett tájékoztatás szövege áll legközelebb egymáshoz. Bedének molnárlegény vándorkönyvében a „szabások"-at követően a nyilvántartási szám feltüntetésével magyarul és németül jegyezték be, hogy a könyv „Érvényes mint igazolási okmány Három (3) évre". Ez a Nagy Kanizsán 1867. november 23-án kelt bejegyzés „Főszolgabíró úr hivatalából" származik és azt egy — olvashatatlan aláírású — megyei esküdt írta alá. 2. Az 1860. május 1-én hatálybalépett Iparrendtartás idejéből való 5 vándorkönyv közül 4-nek a kiállítója szolgabírói hivatal, egyé pedig városi tanács. Hajdú János vándorkönyvét kiskomáromi

97 keltezéssel a szántói járás