Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Közlemények - Rózsa Miklós: Vándorkönyvek a nagykanizsai Thúry György Múzeumban (A vándorkönyvek típusai, rendeltetésük és forrásértékük Magyarországon)

Vándorkönyvek a Nagykanizsai Thúry György Múzeumban 243 Az 5 vándorkönyv A) a Hajdú János takácslegénynek, Kelemen János kovácslegénynek, Betze József kovácslegénynek adott vándorkönyvek, valamint B) a Szívós Imre csizmadialegénynek és C) Bedének más nevén Jakopanecz János molnárlegénynek adott vándorkönyv. A/a) Az első három az irattani külső ismertetőjelük szerint 16—18 cm magas és 11 cm széles, kemény kötésű, 1—48 oldalszámozású lapokat tartalmazó könyvecske, amelyeket összefűző nemzeti színű zsineg végeit a kötés első vagy hátsó táblája belső oldalára piros viaszpecséttel erősítették. Kelemen János könyvének kötéstáblái már nincsenek meg. b) Ezeket a vándorkönyveket 1861-ben nyomtatták, Pesten Bucsánszky Alajosnál voltak kaphatók és bizonyára az ő nyomdájában is nyomták azokat.

94 c) A 3 vándorkönyv első kötéstáblája és címlapja közé fűzve 15,9 cm magas, 32 cm széles, és kétszer behajtott lapon ,,Pest-Budai Lánchíd — Pest-Ofner Kettenbrücke" című fametszet nyomdai levonata van, amely a hidat a pesti Lánchíd tér (ma Roosevelt tér) felől ábrázolja. A téren és a hídon gyalogos, hátaslovas, fogatos, szekeres forgalom, a Dunán gőzhajó és más vízijárművek, háttérben a budai Várhegy a királyi palotának az 1849. évi ostrom utáni újjáépítésekor kapott alakjában, a Katonai Szertár (Zeughaus), és a folyam jobb partján az alsó-vízi városi házakkal.

95 Vedutának vándorkönyv-nyomtatvány egyik lapjára nyomtatása annak a gondolatnak a nyomtatvány alakjához igazított átvétele, továbbélése, amelynek eredményeként a vándorló mesterlegényeknek adott bizonyítvány, a Kundschaft céljára szolgáló nyomtatványokat készítették városképes változatban is. — Hajdú János könyvében a kép már nincsen meg. A Bucsánszky Alajostól származó könyvecskék első 7 oldalán van nyomtatott szöveg, mégpedig magyar és német nyelvű. Ezeket az oldalakat a tulajdonos részére történt kiadás utáni bejegyzések céljára szolgáló üres oldalak követik. A könyv kétnyelvű címlapja közepén magyar címer és annak felső széle felett a magyar királyi korona van. A címert a heraldikai jobb oldalon tölgyfa, a bal oldalon babérág övezi, melyeken 2—2 kisebb alakú címer (a jobb oldalon) Szlavónia és Dalmácia, illetve (a bal oldalon) Erdély és Horvátország címere van. d) A vándorkönyvbe nyomtatott szöveg az 1851. előtti 4 magyar vándorkönyvbe nyomtatott szöveg kezdőrészének némileg módosított változata és úgy szól, hogy „VándorlóKönyv, melly a legfelsőbb Rendeléshez képest a' nagy Méltóságú Magyar Királyi Helytartó Tanácsnak 1816-dik évi Július 16-kán 21080-dik szám alatt költ Kegyelmes Rendszabása következtében kiadatott." Ez után a szöveg után, de külön cím feltüntetése nélkül következnek a könyv tulajdonosának szóló tájékoztatások, mégpedig a 2. és folytatólag a 4. oldalon magyarul, a 3. és folytatólag az 5. oldalon pedig németül. A tájékoztatás számozott pontjait megelőző felhívás szerint a könyvet „jó karban tartozik fenntartani annak tulajdonosa." Az ezt követő 1. pont szerint a legény útirányát csak olyan helyekre vegye, ahol a szakmája szerinti mesterek vannak, ahol pedig munkát nem kapott, ott hatósági engedély nélkül nem tartózkodhatik. Azokban az esetekben, amikor munkát nem kap, s ezért kénytelen tovább vándorolni, ezt a helybeli céhmester vagy helyettese, ahol pedig céh nincs, ott egy mester a vándorkönyvbe bejegyezni köteles annak feltüntetésével, hogy volt-e számára munka, vagy sem, s ha volt, de nem vállalta el, mi okból tette ezt. A 3. pont szerint tilos a vándorlegénynek a es. kir. örökös tartományokat erre jogosító külön hatósági engedély nélkül elhagynia. Kötelessége a legénynek vándorlása idejét hasznos munkával tölteni, és munkaviszonyáról, valamint ez alatti magatartásáról mesterétől bizonyítványt kérni, és az elöljárói igazolásokat a vándorkönyvbe beíratni. A 4. pont arról tájékoztat, hogy a Helytartótanács 1835. január 25-én kelt 2355. számú rendelkezése szerint tilos a vándorkönyv meghamisítása, vakarása vagy igazítása, mert ez mint csalárdság esik büntetés alá. (A rendelkezés kiadása évének 1835-ben közlése sajtóhiba. A rendelkezést a Helytartótanács 1825. január 25-én 2355. sz. alatt adta ki.)

96 A tájékoztatás után található a személyi adatok bejegyzésére szolgáló magyar és német szöveg. A beírandó személyi adatokat jelölő nyomtatott szöveg a vándorkönyv tulajdonosának a) neve, b) mestersége, c) születési helye, d) vallása, e) életkora, f) termete, g) arca, h) haja, i) szemöldöke, j) szeme, k) homloka, 1) orra, m) szája, n) bajusza vagy szakálla és o) különös jegyei bejegyzését igényli, s mint ilyen a Roland-féle vándorkönyvbeli adatigényhez áll legközelebb, de a testi sajátosságokat illetően annál részletesebb, tehát a személyazonosság megállapításához a korábbi előállítású vándorkönyvekével szemben alkalmasabb. A személyi adatok németül történő bejegyzéséhez előnyomott szöveg mind a három könyvben kitöltetlen, vélhetően vagy azért, mert a könyvet kiadó szántói járási alsó vidéki szolgabírói hivatalnak nem volt németül tudó munkatársa, ill. a zalaegerszegi szolgabíró nem tudott németül, avagy úgy ítélték meg, hogy a 3 vándorkönyv tulajdonosainak egyike sem fog olyan helységbe menni, ahol nem tudnak magyarul. Ez utóbbi vélelmet a későbbi vándorkönyvi bejegyzések igazolták. A személyi adatok után hagyott hely szolgál a könyv tulajdonosa saját kezű aláírása céljára. Hajdú János és Kelemen János aláírása benne van a könyvükben, Betze József könyvében az aláírás helyét kihúzták. Mind a három vándorkönyvben a személyi adatok után a könyvet kiadó hatóságok a kiadással összefüggő valamilyen megjegyzést tartalmazó bejegyzése olvasható. Hajdú János könyvébe a szolgabírói hivatal a könyv 1862. március 23-i kiadásakor azt jegyezte be, hogy Hajdú a könyv ki-