Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Közlemények - Rózsa Miklós: Vándorkönyvek a nagykanizsai Thúry György Múzeumban (A vándorkönyvek típusai, rendeltetésük és forrásértékük Magyarországon)

Vándorkönyvek a Nagykanizsai Thúry György Múzeumban 243 Az 5 vándorkönyv A) a Hajdú János takácslegénynek, Kelemen János kovácslegénynek, Betze József kovácsle­génynek adott vándorkönyvek, valamint B) a Szívós Imre csizmadialegénynek és C) Bedének más nevén Jakopanecz János molnárlegénynek adott vándorkönyv. A/a) Az első három az irattani külső ismertetőjelük sze­rint 16—18 cm magas és 11 cm széles, kemény kötésű, 1—48 oldalszámozású lapokat tartalmazó könyvecske, amelyeket összefűző nemzeti színű zsineg végeit a kötés első vagy hátsó táblája belső oldalára piros viaszpecséttel erősítették. Kelemen János könyvének kötéstáblái már nincsenek meg. b) Ezeket a vándorkönyveket 1861-ben nyomtatták, Pes­ten Bucsánszky Alajosnál voltak kaphatók és bizonyára az ő nyomdájában is nyomták azokat. 94 c) A 3 vándorkönyv első kötéstáblája és címlapja közé fűzve 15,9 cm magas, 32 cm széles, és kétszer behajtott la­pon ,,Pest-Budai Lánchíd — Pest-Ofner Kettenbrücke" cí­mű fametszet nyomdai levonata van, amely a hidat a pesti Lánchíd tér (ma Roosevelt tér) felől ábrázolja. A téren és a hídon gyalogos, hátaslovas, fogatos, szekeres forgalom, a Dunán gőzhajó és más vízijárművek, háttérben a budai Várhegy a királyi palotának az 1849. évi ostrom utáni újjá­építésekor kapott alakjában, a Katonai Szertár (Zeugha­us), és a folyam jobb partján az alsó-vízi városi házak­kal. 95 Vedutának vándorkönyv-nyomtatvány egyik lapjára nyomtatása annak a gondolatnak a nyomtatvány alakjához igazított átvétele, továbbélése, amelynek eredményeként a vándorló mesterlegényeknek adott bizonyítvány, a Kund­schaft céljára szolgáló nyomtatványokat készítették város­képes változatban is. — Hajdú János könyvében a kép már nincsen meg. A Bucsánszky Alajostól származó könyvecskék első 7 oldalán van nyomtatott szöveg, mégpedig magyar és német nyelvű. Ezeket az oldalakat a tulajdonos részére történt ki­adás utáni bejegyzések céljára szolgáló üres oldalak követik. A könyv kétnyelvű címlapja közepén magyar címer és annak felső széle felett a magyar királyi korona van. A cí­mert a heraldikai jobb oldalon tölgyfa, a bal oldalon babé­rág övezi, melyeken 2—2 kisebb alakú címer (a jobb olda­lon) Szlavónia és Dalmácia, illetve (a bal oldalon) Erdély és Horvátország címere van. d) A vándorkönyvbe nyomtatott szöveg az 1851. előtti 4 magyar vándorkönyvbe nyomtatott szöveg kezdőrészének némileg módosított változata és úgy szól, hogy „Vándorló­Könyv, melly a legfelsőbb Rendeléshez képest a' nagy Méltóságú Magyar Királyi Helytartó Tanácsnak 1816-dik évi Július 16-kán 21080-dik szám alatt költ Kegyelmes Rendszabása következtében kiadatott." Ez után a szöveg után, de külön cím feltüntetése nélkül következnek a könyv tulajdonosának szóló tájékoztatások, mégpedig a 2. és folytatólag a 4. oldalon magyarul, a 3. és folytatólag az 5. oldalon pedig németül. A tájékoztatás számozott pont­jait megelőző felhívás szerint a könyvet „jó karban tarto­zik fenntartani annak tulajdonosa." Az ezt követő 1. pont szerint a legény útirányát csak olyan helyekre vegye, ahol a szakmája szerinti mesterek vannak, ahol pedig munkát nem kapott, ott hatósági enge­dély nélkül nem tartózkodhatik. Azokban az esetekben, amikor munkát nem kap, s ezért kénytelen tovább vándo­rolni, ezt a helybeli céhmester vagy helyettese, ahol pedig céh nincs, ott egy mester a vándorkönyvbe bejegyezni kö­teles annak feltüntetésével, hogy volt-e számára munka, vagy sem, s ha volt, de nem vállalta el, mi okból tette ezt. A 3. pont szerint tilos a vándorlegénynek a es. kir. örö­kös tartományokat erre jogosító külön hatósági engedély nélkül elhagynia. Kötelessége a legénynek vándorlása idejét hasznos munkával tölteni, és munkaviszonyáról, valamint ez alatti magatartásáról mesterétől bizonyítványt kérni, és az elöl­járói igazolásokat a vándorkönyvbe beíratni. A 4. pont arról tájékoztat, hogy a Helytartótanács 1835. január 25-én kelt 2355. számú rendelkezése szerint tilos a vándorkönyv meghamisítása, vakarása vagy igazítása, mert ez mint csalárdság esik büntetés alá. (A rendelkezés kiadása évének 1835-ben közlése sajtóhiba. A rendelke­zést a Helytartótanács 1825. január 25-én 2355. sz. alatt adta ki.) 96 A tájékoztatás után található a személyi adatok bejegy­zésére szolgáló magyar és német szöveg. A beírandó sze­mélyi adatokat jelölő nyomtatott szöveg a vándorkönyv tu­lajdonosának a) neve, b) mestersége, c) születési helye, d) vallása, e) életkora, f) termete, g) arca, h) haja, i) szemöl­döke, j) szeme, k) homloka, 1) orra, m) szája, n) bajusza vagy szakálla és o) különös jegyei bejegyzését igényli, s mint ilyen a Roland-féle vándorkönyvbeli adatigényhez áll legközelebb, de a testi sajátosságokat illetően annál részle­tesebb, tehát a személyazonosság megállapításához a ko­rábbi előállítású vándorkönyvekével szemben alkalma­sabb. A személyi adatok németül történő bejegyzéséhez előnyomott szöveg mind a három könyvben kitöltetlen, vélhetően vagy azért, mert a könyvet kiadó szántói járási alsó vidéki szolgabírói hivatalnak nem volt németül tudó munkatársa, ill. a zalaegerszegi szolgabíró nem tudott né­metül, avagy úgy ítélték meg, hogy a 3 vándorkönyv tulaj­donosainak egyike sem fog olyan helységbe menni, ahol nem tudnak magyarul. Ez utóbbi vélelmet a későbbi ván­dorkönyvi bejegyzések igazolták. A személyi adatok után hagyott hely szolgál a könyv tu­lajdonosa saját kezű aláírása céljára. Hajdú János és Kele­men János aláírása benne van a könyvükben, Betze József könyvében az aláírás helyét kihúzták. Mind a három vándorkönyvben a személyi adatok után a könyvet kiadó hatóságok a kiadással összefüggő valami­lyen megjegyzést tartalmazó bejegyzése olvasható. Hajdú János könyvébe a szolgabírói hivatal a könyv 1862. márci­us 23-i kiadásakor azt jegyezte be, hogy Hajdú a könyv ki-

Next

/
Thumbnails
Contents