Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Közlemények - Rózsa Miklós: Vándorkönyvek a nagykanizsai Thúry György Múzeumban (A vándorkönyvek típusai, rendeltetésük és forrásértékük Magyarországon)

Vándorkönyvek a Nagykanizsai Thúry György Múzeumban 241 A 4. pont szerint abban az esetben, ha a legény a vándorkönyvet úti okmányként egy másik koronaországba utazáshoz akarja felhasználni, ezt a kerületi főnökkel láttamoztatnia kell. Külföldre utazási szándék esetében a vándorkönyvet a kerületi elnöknek (Kreisprasident) vagy a helytartónak (Statthalter) kell láttamoznia. A 4. pontnak a láttamozásról szóló bekezdése a legutóbbi láttamozás óta eltelt 6 hetesnél hosszabb következményeiről, valamint az engedélyezett vándorlási idő és terület átlépésének tilalmáról szóló bekezdései összhangban vannak a budai Egyetemi Nyomdában nyomtatott vándorkönyvbeli „Oktatás" 4. pontjában ugyanezekről adott tájékoztatással. Az 5., 6. és 7. pont is megegyezik a Nováczky-féle vándorkönyvbeli ugyanilyen sorszámú pontokkal. Anton Roland vándorkönyvében a tulajdonos keze aláírására hagyott üres helyen az б saját kezű névaláírása van. A bel- és külföldi hatóságokhoz intézett megkeresést tartalmazó nyomtatott szöveggel azonos oldalon kezdődő, de csak a bilingvis tájékoztatást követően, tehát a 7. oldalon befejeződő kézírásos szövegből állapítható meg, hogy ezt a vándorkönyvet Biala szabad város

86

Tanácsa 1854. december 29-én adta Anton Rolandnak Teschenben

87 vagy Troppauban

88 két hónapon át történő munkavégzéshez szükséges tartózkodásra. Az ezt tartalmazó bejegyzés 1855. április 19-én kelt és a városi Syndficus] kiadmányozta. Neve mellett ,,

Magistrat der Königlichen Freystadt Biala" köriratú, zöld színű körbélyegző-lenyomat. A Galícia koronaországban használt vándorkönyvnyomtatvány a budai Egyetemi Nyomda által előállítottól a csekély méretbeli eltérésen kívül — elsősorban a nyomtatott szövegek nyelvében, de a szövegek elhelyezésében is, főként pedig abban tér el, hogy más jogszabályi rendelkezés alapján készült. Az ügyiratkezelés körébe tartozó megegyezés, hogy a Galíciában használt nyomtatványon is előnyomott rövidítés jelzi a kiadásra kerülő vándorkönyv nyilvántartásba vételére használt jegyzék megfelelő számának feltüntetésére szolgáló helyet. e) A vándorkönyv üres lapjain galíciai és sziléziai rendőrhatósági, stájerországi és magyar koronaországi közigazgatási hatósági láttamozásokat, magyar koronaországi munkaviszonyoknak céh által történt tanúsítását látjuk. A vándorkönyvben lévő utolsó bejegyzés szerint a bialai Bezirksamt (Járási Hivatal) a Bezirks Vorsteher (Járási főnök) aláírásával 1860. március 2-án a vándorkönyv érvényét ,,für sümtliche к. k. oesterreichische Staaten" (valamennyi osztrák államra szóló érvényességgel) és 1861. február végéig (!!) meghosszabbította. Tette ezt a vándorkönyvről szóló rendelkezéseket hatályon kívül helyező 1859. december 20-i keletű, és Galícia területére is hatályos Gewerbeordnung 1859. december 27-i kihirdetését követő több, mint két hónappal, mégpedig a Gewerbwordnung 1860. május 1-ével kezdődő hatályának egy időszakára (1860. május 1—1861. február végéig) szólóan is. Ez vagy arra utal, hogy a bialai járási főnöknek nem volt tudomása a jogszabályváltozásról, vagy annak feltételezésére kényszerít, hogy Galícia területére hatályos valamilyen (átmeneti vagy végrehajtási) rendelkezés lehetővé tette a vándorkönyvnek útiokmánykénti vagy a Gewerbwordnunggal rendszeresített munkaköny vkénti vagy e két célra egyaránt történő használatát. A vándorkönyvben külföldi munkavállalásról szóló bizonyítvány nincs. A rendőrhatósági láttamozások vagy Polizeyamt, vagy Polizei Commisariat által történtek. A Stájerország keleti határánál fekvő Fürsfenfeldben levő Járási Hivatal jegyezte be, hogy Roland Nagykanizsára vándorol. A Magyar Koronaország területén történt láttamozás járási szolgabírótól származik. A Zalaegerszegen fennállott munkaviszonyról a céh által adott igazolás német nyelven történt bejegyzését a céhjegyző írta alá. Ebben a vándorkönyvben katonai szerv által történt láttamozásról szóló bejegyzés nincs. Ez arra utal, hogy abban az időben és azokban az országrészekben, amikor és ahol Roland vándorolt, a hadsereg nem tartotta szükségesnek a vándorló mesterlegények szemmel tartását. Nincs Roland vándorkönyvében a hadkötelezettség teljesítésével kapcsolatban polgári közigazgatási szerv által tett intézkedésről szóló bejegyzés sem, szemben a magyar mesterlegények vándorkönyvében található ilyen bejegyzésekkel. C/a) A Johann Haasnak kiállított vándorkönyv i

rattani külső ismertetőjele szerint 16x10,5 cm nagyságú, kemény kötésű, 1—80 oldalszámú lapokat tartalmazó, álló alakú könyvecske, amelynek lapjait átfűző zsineg végét az első kötéstábla belső oldalán szárazbélyegzővel ellátott zárócímke ragasztja le. A könyv első 5 oldalán van német nyelvű nyomtatott szöveg. Az ezt követő oldalak a könyv kiadása utáni bejegyzések céljára szolgálnak. b) Impresszum hiányában a könyvnek sem előállítási éve, sem az azt nyomtató nyomda nem ismeretes. c) Amint a Lembergben előállított vándorkönyv-nyomtatványba, úgy ebbe sincs semmilyen címer nyomtatva. d) A könyvbe nyomtatott szöveg azzal kezdődik, hogy , Wanderbuch in Folge des allerhöchsten Patents vom 24. Hornung 1827. für..." s itt következnek a tulajdonos neve és személyi adatai, valamint a tulajdonos névaláírása. Hornung ófelnémet eredetű megnevezése február hónapnak. Ennél fogva a felhívott patens azonos a lembergi nyomdában nyomtatott vándorkönyvben szereplő pátenssel. A pátensre Johann Haas vándorkönyvében történő utalás tehát forrásadat számunkra arról, hogy a Nagykanizsára érkezett galíciai és tiroli mesterlegény azonos jogszabályon alapuló vándorkönyvvel rendelkezett. A személyi adatokhoz előnyomtatott szöveg részben azonos a Roland-féle vándorkönyvben levővel. A születési év helyett azonban életkort kell beírni, viszont be kell írni