Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Közlemények - Rózsa Miklós: Vándorkönyvek a nagykanizsai Thúry György Múzeumban (A vándorkönyvek típusai, rendeltetésük és forrásértékük Magyarországon)

Vándorkönyvek a Nagykanizsai Thúry György Múzeumban 225 levélnek a céh ládájában levő másolatát a legény részére ki kellett adni, s a céh köteles volt legfeljebb 15 krajcár díj fizetése ellenében neki a magaviseletéről új bizonyítványt is adni. Abban az esetben, ha az előző munkahelyéről magával hozott — érvénytelenné vált — bizonyítványt saját ismeretei céljára és örömére el kívánta tenni, megkaphatta, de rá kellett jegyezni, hogy az érvényét vesztett, s hogy mely napon kapott egy újat. Az olyan legénynek, akinek keresztleveléről és felszabadító leveléről másolata nem volt, annak — 20 birodalmi tallér büntetés terhe mellett — egyetlen mester sem adhatott munkát. A tovább vándorolni akaró legénynek a szándékolt elutazását legalább 8 nappal korábban be kellett jelentenie mesterének, s minden követelést, amelyet a hatóság vagy más vele szemben támasztott, rendeznie és teljesítenie kellett. Ugyanakkor a mestereknek ügyelniök kellett, hogy a legény elbocsátása egy elkövetett, de még ismeretlen bűncselekményre tekintettel megengedhető-e. Ha volt ilyen, azt a hatóságnak — büntetés terhe mellett — jelenteniök kellett. A legény magaviseletéről szóló bizonyítványt viszont ilyen esetben tilos volt kiadni, s őt az ügy tisztázásáig vissza kellett tartani. A törvény meghatározza, hogy az ilyen ügyekben az eljárás kiknek a hatáskörébe tartozik. Rendelkezést tartalmaz a Rendtartás 2. §-a arra nézve is, hogy milyen megtorló intézkedést kell foganatosítani akkor, ha a legény, akinek bizonyítványát visszatartották, szitkozódna, vagy a visszatartó céh ellen bosszút állni merészelne. (A szitkozódást, gyalázkodást a városban tudatosítani kellett, s a cselekmény súlyának megítélésétől függően börtönnel, fenyítőházzal vagy erődítési munkára ítéléssel volt büntethető.) Ha a legény idegen országba menekült, s kiadatása nem volt elérhető, az eljárt hatóságnak értesítenie kellett a legény születési helyét s az ugyanottani bíróságnál mind az ő már meglevő vagyonát, mind várható örökségét zár alá kellett vétetni, ha pedig a legény külföldi volt, őt az ottani uralkodóhoz intézett értesítéssel infamisnak kellett nyilvánítani és nevét az akasztófára kellett kifüggeszteni. Császári elhatározás folytán az osztrák és cseh örökös tartományokban a birodalmi Kézműves Rendtartásnak 1733. január 1-ével kellett hatálybalépnie.

19 5. A Rendtartás ismertetett rendelkezéseiből egyértelmű, hogy az ezekkel elérni kívánt cél a legények vándorlásának ellenőrzés alá vonása volt. Ezt a célt szolgálta annak elrendelése, hogy a legény vándorútra indulásakor kezébe kellett adni, s neki magával kellett vinnie keresztlevele és felszabadító levele másolatát. Ezek az iratok szolgáltak személyazonosságának, a felszabadító levél pedig annak a ténynek az igazolására is, hogy az azt felmutató tulajdonosa, az abban megnevezett személy vándorúton levő kézműveslegény. Jogszabályalkotói szándék volt azonban az is, hogy az úton levő legényről megállapítható legyen, hol dolgozott utoljára, tehát útja honnan vezet, új munkaviszony létesítésekor pedig ismeretessé váljék, hogy korábbi munkahelyén mettől meddig dolgozott, s ez alatt milyen magatartást tanúsított. E célokat szolgálta a bizonyítvány rendszeresítése és a legény által magával vitelének kötelezővé tétele. A bizonyítvány nélküli alkalmazás tilalmának a mesterek terhére előírása az alapvető cél: a vándorlás ellenőrzés alatt lebonyolódása érvényre juttatását előmozdítani hivatott rendelkezés volt. A bizonyítvány megállapított feltételek fennforgása esetére elrendelt visszatartása a bűncselekmény gyanújába esett s e miatt eljárás alá vont vándorlegény továbbvándorlásának, s ezzel a felelősségrevonás alóli menekülésének megakadályozása volt. A birodalmi Kézműves-Rendtartás az ismertetett 2. §-beli rendelkezésekkel alegényvándorlásta kibocsátásával követett célnak megfelelően — a közrendet, a közbiztonságot szolgálni hivatott rendészet körébe vonta . A munkaviszony megszűnésekor adott bizonyítvány, annál fogva, hogy tartalmából kitűnő rendeltetésén kívül tulajdonképpen az úton levőnek az igazolására is szolgáló, tehát úti okmány is volt, a mai útlevél különféle elődeinek egyikeként is figyelembe jön. A bizonyítvány adásának céhbeli tisztségviselők és a munkaadó mester feladatává és jogává tétele, és az előírt tartalma, továbbá a munkavégzésre anélkül történő alkalmazás tilalma, valamint kiadásának a megállapított esetekre történt megtiltása, s ilyenként a munkaviszonnyal kapcsolatos rendelkezések is, a mai jogági tagolódás szerint a munkajog körébe tartoznak. Viszont, mint láttuk, e rendelkezések rendészeti érdekek érvényesülését voltak hivatottak biztosítani, s ekként a bizonyítvány adása, munkaviszony létesítésénél megkövetelése, s ezzel meglétének ellenőrzése, valamint kiadásának megtagadása rendészeti tevékenységek. Annál fogva, hogy a jogszabály e tevékenységek végzését nem hatóságokra bízta, hanem céhbeli tisztségviselők és kézműves mesterek kötelességévé, s ekként feladatává teszi, ezzel őket rendészeti hatáskörrel ruházta fel, amivel subsidiarius rendészeti szervekké tette őket. 6. A Kundschaft, mint okmányfajta, a birodalmi Kézműves-Rendtartás kiadását röviddel követően, meghonosodott Magyarországon is. A vele kapcsolatos tennivalókat már 1733-ban meghatározták. Ezt követően az elkövetett visszaélések észlelése folytán került sor az ezeket megakadályozni hivatott többrendbeli részletrendelkezésekre. 1780. november 20-i keltű terjedelmes rendelkezésében a Helytartótanács átfogóan szabályozta a Kundschaft, mint rendészeti igazgatási ellenőrzési eszközzel kapcsolatban az akkori követelmények szerint mind a céheknél, mind a hatóságoknál követendő tennivalókat.

20 Magyar mesterlegénynek az országhatáron kívüli vándorlásához a Kundschaft 1794-től kezdve nem volt elegendő. A Helytartótanács úgy rendelkezett, hogy Magyarországnak az ún. német örökös tartományok felé való elhagyásához és azokban a tartományokban való vándorláshoz a vár