Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Közlemények - Bogyay Tamás: Történeti forrás- és művészettörténeti stíluskritika Zalavár körül (Megjegyzések Tóth Sándor „A keszthelyi Balatoni Múzeum középkori kőtára” című tanulmányához)

Történeti forrás- és művészettörténeti stíluskritika Zalavár körül 171 jelenti. Tóth Sándor itt válaszol a Zalai Gyűjtemény 6. 1976-os kötetében foglaltakra. Fenntartja állványelméletét, de lényegében elfogadja Szőke B. M. nézetét: a kőbazilika 9. századi, az állvány nyomok a 11. századi újjáépítés emlékei (149). De ellentétben Cs. Sós Ágnessel, aki igyekezett minden kifogásra, ellenvetésre válaszolni, bírálói hajlamosakpárelutasító szóval, sommásan elintézni az ellenérveket.

21 Tóth Sándor mindenesetre ismét kifejti legnyomósabb érvét: Az R törmelékréteg, amely Cs. Sós Ágnes szerint a fa—kőkonstrukciós templom lebontása után talajegyengetéssel jött létre, tehát megelőzi a kőbazilikát, valójában csak későbbi lehet, mert több helyen födi a cölöpökre rakott alapfalak legalsó kiugró köveit (149, 156—7, 19. jegyzet). Olyan kérdés, amit aligha lehet eldönteni újabb helyszíni kutatás, talajvizsgálat nélkül. Ami a récéskúti bazilika történeti helyét, egykori funkcióját illeti, a különben igen kritikus Tóth Sándor sajnos ténymegállapításnak vette Györffynek egy szinte csak ötletszerűen odavetett, közelebbről nem indokolt félmondatát. Györffy az ,,ecclesia" szónak a Pozsonyi Évkönyvekben használatos jelentését vizsgálva írta: ,,Ennek alapján bizonyos, hogy 1019-ben még nem monostort alapítottak, hanem a récéskúti szigeten világi egyházat, bazilikát Szent Adorján tiszteletére."

22 Arra persze semmi bizonyíték nincs, hogy az 1019-es feljegyzés a récéskúti épületre vonatkozott. De Tóth Sándor Györffy félmondatára hivatkozva írja: „Annak mindenesetre, hogy az 1019-es felszentelési adatot, amely nemigen utal kolostorra, a 11. században megújított récéskúti templomra vonatkoztassuk,... nincs akadálya. A fentiek után csaknem biztos, hogy ez volt a korai Szt. Adorján templom, amely pedig már a 9. században apátsággá válhatott." (150). Ez az állítás visszaesést jelent Dercsényi végzetes tévedésébe, amelyről már régen kiderült, és ezt eddig senki sem vitatta, hogy mind művészettörténeti, mind egyházszervezeti és jogi szempontból elfogadhatatlan.

23 Akár a 9., akár a 11. században épült a récéskúti kőtemplom —, alaprajza több századon át lehetséges —, eredeti rendeltetése megállapításához az első állapot pontos ismeretére lenne szükség. A Keresztelő Szent János templommal való azonosításomnak annak idején a narthexhez délről csatlakozó helyiség Radnóti Aladár adta leírása volt az alapja. Eszerint a 2,65x3,15 méteres, két ajtós tér nyugati falánál téglalap alakú mély gödör volt, amelyet az ásató földbe mélyitçtt keresztelő kút helyének értelmezett. Ezzel Dercsényi is egyetértett. Tóth Sándor kategorikusan kijelenti: ,,e rész bizonyára nem keresztelő kápolna, hanem lépcsőház volt, így karzatos felépítéssel lehet számolni." (149). Ehhez először azt kell megjegyezni, hogy itt elképzelhető egy kétkarú lépcső, de akkor teljesen felesleges az egyik ajtó, amely legfeljebb egy seprűkamrának alkalmas kis térbe nyílt volna. Az egyik bejáratot később valóban befalazták. A be- és kijárattal, a nyugati falnál pedig földbe mélyített medencével rendelkező tér viszont tökéletesen megfelelhetett a felnőttek alámerítéses keresztelése funkcionális követelményeinek.

24 A kérdés megoldása tehát azon múlik, megfelelt-e a valóságnak Radnóti leírása. A téglalap alakú gödör lehetett persze régebbi cölöplyuk helyén is. Ma a helyszínen nem látni semmit, ami eligazítana. A probléma nyitva marad. Mivel a récéskúti kőbazilikát nem lehet összefüggésbe hozni a Szent Adorján kultusszal, elesnek Tóth Sándor további kombinációi is: ,,A hely szakrális szerepe megmaradt a késő középkorig, de egyre gyengült, miközben a Várszigeté erősödött. E váltást az okozhatta, hogy a szent fő kultuszhelye — bizonyára apátsági keretek között, de talán 1019 után — a Várszigetre került, ahol a 9. századi titulus a Mária-kápolna címében öröklődhetett." (151). Ezzel a fel tevéssorozattal szemben mi az, ami bizonyos? Először közismert ma is, hol volt a törökkori, 1702-ben felrobbantott végvár, amelynek romjait a 18—19. században jórészt kitermelték. Másodszor kétségtelen, hogy a középkori bencés kolostort alakították át végvárra, mint a vidék számos monostorát, pl. a közeli Kapornakot is. Harmadszor nem vitás, hogy az Árpád-kori apátság a karoling-kori titulust örökölte. Ehhez az átörökítéshez nem volt elég szóbeli vagy írásbeli emlékezet. írásban rögzített hagyomány ismeretét a Szent István-kori Magyarországon nem is lehet föltételezni. Nyoma sincs annak, hogy akár a Conversiot, akár a hamis Arnolfinumot ismerték volna. Mindkét írásmű a salzburgi érsekség jogigénye szolgálatában készült a birodalmi egyháznak mintegy belső használatára.

25 A templomszentelés szertartásának legfontosabb része az oltárszentelés volt, ehhez pedig nélkülözhetetlen volt az ereklye. Az 1019-es szentelést csak az tehette lehetővé, hogy a ritka szent kultusza az egykori Mosapurc területén a 10. században is tovább élt. A patrociniumkutatás tapasztalatai szerint leggyakoribb volt a helyi kontinuitás. Régészetileg többé nem kutatható és bizonyítható, de feltehető, hogy az Árpád-kori Szent Adorján templom a karoling-kori templom helyén, annak felhasználásával épült. Ezt a lehetőséget Tóth Sándor sem zárja ki (150). Épp ezért különös, sőt érthetetlen az a megjegyzése, hogy ,,a tágabb körítőfalon belül Sós a XI. századi templomnak és kolostornak eléggé előnytelen helyet juttatott a délnyugati szögletben." (156, 13. jegyzet). Hogy a zalavári Szent Adorján apátság oda épült, ahol némi nyomai ma is megvannak, arról igazán Cs. Sós Ágnes tehet a legkevesebbet. Ha feltesszük, hogy a bencések épp az értékes ereklye miatt települtek oda vagy kapták meg ezt a helyet, akkor a legvalószínűbb, hogy Pribina a felelős a „kedvezőtlen helyért". A Vársziget közepe táját, a legelőnyösebb helyet, akkor már lefoglalhatta magának. Természetes, hogy a salzburgi érseknek már nem jutott hely a központi „akropolisz

"-ban, és ez nem is lehetett kívánatos. * * * Az mindig világos volt, hogy 1019 nem lehet az apátság alapítási éve. Györffy okfejtése szerint ez a 11. századon