Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Közlemények - Szőke Béla Miklós: 7. és 9. századi településmaradványok Nagykanizsán

7. és 9. századi településmaradványok Nagykanizsán 135 átégett, nagyméretű paticsdarabokat és homokkőtöredékeket találtak (14. kép), ezeken kívül nagyszámú faszéndarabot és rengeteg edénytöredéket. A 150 edénycserép közül 3 darab egy nagyobb, polírozott felületű, ún. sárga palack oldalából származik. Vörösesbarna, finomszemű homokkal soványított, jól korongolt, gondosan égetett edény, kívül még nyomokban látszik a függőleges polírozás. A töredékek a palack alsó feléből törtek ki, ahol kb. 22—24 cm volt az edény átmérője. (15. kép 7) Ritkább edényforma még egy világosbarna, érdesebb homokkal soványított, korongolt, kónikus tál, melynek peremét kívül és belül is mélyen bekarcolt egyes hullámvonalak és közöttük egyes, körbefutó vízszintes vonalak díszítik (16. kép 9). A leletanyagban 23 peremdarab volt, melyek kisebb csuprokhoz, fazekakhoz és nagyobb tárolóedényekhez tartoztak. A peremek között több, bonyolultabban profilált szélű is van, ami fejlett fazekastechnikára enged következtetni (16. kép 1—8). A 9 aljtöredék nagyobb fazekakhoz tartozhatott (Fátm: 10—15 cm), fenékbélyeg egyiken sem volt. Az edények kivitelének minősége igen ingadozó: van közöttük egészen vékony falú, kékesszürkére égetett, finom homokkal soványított, kiválóan korongolt, de gyakori a durvaszemű homokkal, tört kaviccsal soványított, kézi(?)korongolású, gyakorlatlan kézzel bekarcolt díszítésű darab is. Az edényoldalak díszítései a következő variációkat mutatják: a) egyes hullámvonal; b) egyes, körbefutó vonal (ún. csigavonal); c) váltakozva egyes hullámvonal és vízszintes vonal; d) hullámvonalköteg a vállon (pl. 15. kép 2); e) hullámvonalköteg több sávban egymás alatt; f) váltakozva hullámvonal- és vízszintes vonalköteg, mely utóbbi az edény alsó felén ,,zárómotívumként" egymáshoz szorosan kapcsolódva többször is megismétlődik; g) egyes, mélyen és szélesen bekarcolt vonalak által közrefogott hullámvonalköteg (pl. 15. kép 3). A díszítés nem korlátozódik csak az edény felső részére, hanem gyakran az edény alsó harmadáig, negyedéig beborítja a felületet. A töredékekből nehéz visszakövetkeztetni az eredeti edényszámra, de legalább 80—90 különböző edényből származnak a darabok. A települési objektumok A három településről előkerült 12 objektum egyike sem volt lakóház; mindegyiknek gazdasági rendeltetése volt. Közülük egy biztosan terménytároló verem (Práter-domb, Botanikus kert 2/1. objektum), s feltehetően hasonló funkciója volt az ugyanitt előkerült 3/2., 3/5. és 3/6. objektumoknak is. Már bizonytalanabb a helyzet a 3/1. objektumnál és az Inkey sírkápolna 69. objektumnál: ezeknél több funkciót is feltételezhetünk. Meglehetősen egységes csoportot alkotnak azonban az Inkey sírkápolna В., 14., 38., 54., 56., 57., a Miklósfa—Mórichely 1. és 2. és a Práterdomb, Botanikus kert 3/3. objektumai. Jellegzetes a formájuk — a lekerekített sarkú, nyújtott téglalap —, a méretük — hosszúságuk 225—230 cm-től 520 cm-ig terjed, szélességük 100—160 cm közötti — és a sekély mélységük: 35—40 — 80 cm-ig. Jellemző a betöltésük is: faszénben gazdag, zsíros, fekete föld, amiben sok a különböző méretű homokkő és az erősen átégett paticsdarab. Mivel jellegzetességei alapján e körbe teljesen beleillik az Inkey sírkápolna 38. objektum, ezért, bár az ásatási napló alapján feltételesen római korinak írtam le, mégsem tartom elképzelhetetlennek, hogy szintén kora középkori objektum volt. Rendeltetésükre vonatkozóak kizártnak tartom a lakóház funkciót, mert bár hosszúságuk megfelelő lenne, szélességük nem engedi meg ennek feltételezését. (ERDÉLYI-SZIMONOVA 1985, 384-385., Abb. 4-5) Felépítményre utaló nyom ritkán került elő. Két cölöplyuk volt az Inkey sírkápolna 38. objektumánál, valószínűleg cölöphelyeket jelöl a Miklósfa—Mórichely 2. objektum két kisméretű kiugrása és három cölöplyuk volt a Práterdomb, Botanikus kert 3/3. objektumánál. Utóbbiak 70°-os szögben dőltek az objektum belseje felé, melyek alapján egy könnyű szerkezetű, szélfogó-falas építményt rekonstruálhatunk. A gödröt északról és keletről kísérő karólyukak pedig egy fonott sövénykerítésre utalhatnak, mely talán szélvédő szerepű volt. Ennél az objektumnál elképzelhetőnek tartom, hogy egy műhely: erre utalhat az északi oldalnál lévő padka, továbbá a 3/4. objektum, ami egy átégett falú, keskeny árok és a 3/2. gödör, amiből vassalak került elő. A műhely-funkció mellett szól, hogy hasonló jellegű gödör kovácsműhelyként szolgált Bfeclav— Pohansko-n (87. obj.), bár az még nagyobb volt és a hevítőkemencék, ill. a félkész termékek, nyersanyagok is előkerültek ott (DOSTÁL 1975, 49-50, 302-304, tab. 6). Valószínűbb azonban, hogy ezek a típusú gödrök a gazdálkodást szolgálták ki, egyszerű földólak voltak, mégha betöltésükben néha más tevékenységre utaló tárgyakra is bukkanunk, mint pl. az Inkey sírkápolnánál az 56. objektumban egy öntőtégelyre. A földólakba zárt állat — elsősorban a sertés — kevesebbet mozog, ezért gyorsabban hízik. Ilyen földólak néprajzi párhuzama is ismert (TÁLASI 1936), s arra is van példa, hogy levert karókra vesszővel körbefont, bogárhátú, egyszerű építményt húztak föléjük (MNL1. 589). Bár a Práter-domb, Botanikus kert 3/3. objektumánál a karólyukak más jellegű építményre utalnak, az ilyen felépítésű földólakra is van régészeti bizonyítékunk. A jugoszláviai Visegrád melletti Midiéi és a Bijeljina melletti Batkovici ,,Jazbine" lelőhelyeken az ovális gödröt kívül kettős karólyuksor veszi körbe; közlőjük — a fentebb kifejtettek alapján szerintem tévesen — gödörházaknak tartja őket (ÖREMOSNIK 1972, 61., Abb. 6). Hasonlók ismertek a Dnyeper bal partjának erdős sztyeppe